A cukorbot a pásztorok botjára emlékeztet, ezt láthatjuk Miklós püspök kezében is.
Tény, hogy mi elsőként az amerikai filmekben láttuk ezt a piros-fehér csíkos, sétapálcára emlékeztető botot. Viszont kevesek tudják, hogyan vált ez a borsmentaízű tömör gyönyör mindenütt jelenlevővé. Hogyan vált a karácsony egyik jelképévé? Honnan ered? És miért lett ennyire népszerű?
Nincs még egy olyan finomság, ami jobban megtestesítené a karácsonyi hangulatot (legalábbis Amerikában), mint a candy cane. Nevéhez több legenda is fűződik. Karácsony közeledtével mindenütt ott van, sőt a boltokban ingyen kínálják a mini változatot. Ám nem csupán cukorkaként árusítják: a cukorbot lehet karácsonyfadísz vagy éppen díszítőelem az ajándékcsomagokon, de ránk köszön a képeslapokon és a csomagolópapíron, emellett szolgálhat a kávé vagy a forró csokoládé kevergetésére is. Még akkor is, ha valaki nem szereti az ízét, azért elnyalogat egyet-egyet. Tény, hogy Amerikában a cukorbot elmaradhatatlan kelléke a karácsonynak – de lassan nálunk is az lesz. Ezért is kölcsönöztünk ki párat a helyi virágüzletből a karácsonyi fotózásunkhoz. (Igaz, ezek műanyagból voltak, s Kínában gyártották őket, de ma már mindent – még az amerikai „pásztorbotot” is – Kínában gyártanak.)
Kölnből ered
Tévedünk, mikor azt hisszük, hogy a candy cane Amerikából indult világhódító útjára. Történelmi feljegyzések hiányában nehéz megbízhatót mondani a cukorbot eredetéről. Bár többféle magyarázat is elterjedt, egyik sem bizonyítható. Története Németországban kezdődik, méghozzá a 17. században. A legenda szerint a kölni dóm kórusvezetője szerette volna, ha a gyerekkórus tagjai csendben maradnak az éneklés előtt és a karácsonyi mise alatt. Ezért megkérte az egyik helyi cukrászmestert, hogy készítsen valamit, ami nyugton tartja a gyerekeket. Ekkorra már a cukor elterjedt Európa-szerte, a cukrászok kemény cukorkát kezdtek készíteni – így a kölni mester is valami ilyesmivel próbálkozott. Találmányával, a csupa cukor fehér cukorrúddal el is érte a kívánt hatást: a gyerekek csendben maradtak. (Ez egyébként 1670-ben történt.)
A cukorrúd akkoriban még egyenes volt, csak később görbítették meg, mégpedig azért, hogy emlékeztessen a pásztorbotra.
A legenda azt tartja, hogy a hajlítás szintúgy a kórusvezető ötlete volt. A katedrális vezetősége ugyanis először úgy gondolta, hogy az édesség nem templomba való – de miután látták, hogy a cukorbot a kis Jézust meglátogató pásztorok botjára hasonlít, már nem volt vele gond. (Van viszont, aki azt vallja, hogy ez csak mese, később azért alakítottak a rudacskán, hogy könnyen fel lehessen akasztani a karácsonyfára.)
1847-ben érkezik Amerikába
Több évtizednek el kellett telnie, mire a cukorbot eljutott Amerikába. Bizonyíték van arra, hogy August Imgard német bevándorló volt az első, aki az Ohio állambeli Woosterben a papírdíszeken kívül cukorkával – cukorbotokkal – díszítette a karácsonyfáját. Amerikában kapott szárnyra az a legenda is, ami vallásos jelentéssel ruházta fel a piros-fehér cukorbotot. Eszerint ha megfordítjuk a kampós cukorbotot, akkor egy J betűt látunk, ami Jézusra utal. A fehér szín a tisztaságot, a piros csíkozás Krisztus vérét, a rúd keménysége pedig az egyház szilárdságát jelképezi. (Eme változat szerint magát a cukorbotot egy Indiana állambeli cukrászmester találta fel.)
Tudnivaló még, hogy a cukorbot ikonikus piros-fehér színét és borsmenta-ízesítését csak a tömeggyártása után, az 1900-as évek elején kapta. Egyesek azt hiszik, hogy a találmány Bob McCormack cukrásztól származik. McCormack cége az 1950-es évekre a mentolos cukorkák vezető gyártójává vált. S miután Bob sógora, Gregory Harding Keller feltalált egy olyan gépet (Keller Machine lett a neve), amely szakmányban készíti a J alakú cukorbotokat, a gyártás napi több ezerről milliókra emelkedett.
Az édesség közkedveltségét bizonyítja az is, hogy mára az USA-ban évente 1,76 billió cukorbotot gyártanak, sokféle színben és 24 különböző ízben. Az amerikai Nemzeti Cukrászok Egyesülete (National Confectioners Association) felmérése szerint a legnépszerűbb a piros-fehér csíkozás és a mentolos ízesítés – nagy valószínűséggel a kitűnő marketingnek köszönhetően. Decemberben a cukorbot a nem csokoládés édességek eladási listáján az első helyen áll Amerikában. Nem véletlen, hogy a legtöbbet december második hetében adják el belőle, hiszen az amerikaiak zöme ekkor díszíti fel a fenyőfát. S mint tudjuk, a cukorbot egyben bájos karácsonyfadísz is.
