A mérgező anyák után itt vannak a mérgező anyósok. Egyik kifejezést se szeretjük, mert: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!“ Mégis beszélni fogunk róluk, s megnézzük, milyen ártó szülői típusok léteznek.
Annak, hogy jó anyósra tegyünk szert, kisebb az esélye, mint a lottóötösnek – mondta egyszer az egyik régi szomszédasszonyom, amikor arról áradoztam neki, hogy milyen aranyszívű anyósom van.
A mérgező anyák után itt vannak a mérgező anyósok. Egyik kifejezést se szeretjük, mert: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!" Mégis beszélni fogunk róluk, hogy kihúzzuk a kígyó méregfogát.
Tavaly novemberben jelent meg Kunyik Szilvia Csillagom című könyve, amelyben kislánya emléke előtt tiszteleg. Dórika – ahogy Szilvia a könyvében fogalmaz – öt hosszú, küzdelmekkel teli év után, 2018-ban fölment a csillagokba.
Az én gyerekem, a te gyereked, a mi gyerekünk... A mai családok úgy állnak össze, mint egy kirakójáték darabkái, mert a szülők elválnak, néha újra elválnak, s a gyerekek ehhez az új, majd még újabb kirakóshoz igazodnak.
Mára a nagymamák is megváltoztak: a legjobbakat mutatjuk be! Olyan nagymamát kerestünk fel, aki olyan természetesen gondoskodik az unokákról, mint ahogy más ember levegőt vesz. Azt a felfogást képviseli, hogy a szeretet kútfője a család.
Ültünk az iskolapadban, tanultunk történelemórán az évszámokat – csak az Életet nem tanították meg velünk. Azt, hogy hogyan élték meg a nők a szürke hétköznapokat. Az ő életükről és szerepeikről, arról aztán egy szó sem esett! Pedig ahhoz, hogy tudjuk, honnan hová tartunk, ismerni kell a múltat.
"A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz."