Anyák és lányaik jelentkeztek felhívásunkra, hogy beszéljenek a kettejüket összefűző csodálatos kapcsolatról. Arról, hogy milyen szép, amikor anya és lánya mindenben támogatják egymást.
Király és szolga, csaló és áldozat, csábító és megcsalt szerető, apa és fiú. Hány és hány szerepbe bújt már! De vajon milyen ő magánemberként, amikor kilép a színház kapuján, hogy elinduljon fáradtan, még a tapsvihar zajával a fülében hazafelé, vagy éppen egy kávéra – velünk?
Isten – haza – család. Valamikor ez a három fogalom szentség volt mindenki számára. Teljesen egyértelmű szókacsolat. A talapzat, amelyre az életünk épül. Korosabb interjúalanyaimtól tudom, hogy ők ezt az iskolában minden reggel elszavalták, kis versikébe foglalva.
Közös játék, gyermeki csínytevések – kópéságok garmada, melyek testvérekből bizalmasokat, elválaszthatatlan szövetségeseket kovácsolnak. Íme, az Új Nő testvérpárjai!
A Kontrasztkiállítás vándorkiállítás, amely Dunaszerdahelyen az iskolaév végéig látogatható. A fiatalokat szólítja meg a multimédia nyelvén. A kiállítás születéséről Százvai László kisvárdai református lelkészt, a kiállítás ötletgazdáját kérdeztük.
Rengeteg gát, félelem és komplexus él bennünk. Őszinték vagyunk, mégis vannak dolgok, amelyeket nem tudunk kimondani. A szakember azt mondja erre: verbális blokk. Olyan nőket mutatunk most be, akik igyekeznek levetkőzni ezeket a gátlásaikat.
Holocsy Katalin, a Komáromi Jókai Színház színésze és férje, Tóth Tibor színházigazgató számára idén a karácsony valóban a szeretet – és a várakozás ünnepe. Mert ajándék lapul a fa alatt, az alig két hónapos Hanna baba.
A Felvidéken természetes, hogy karácsonykor ostya kerül az asztalra. Sokféle szokás kötődik hozzá: van, ahol mézzel és dióval, máshol csak pusztán rágcsálják, sőt, sok családban mai napig szertartásszerűen tördelik meg a fa alatt.
"Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből."