Sokszor mondják, hogy az a jobbik eset, ha válás után a lány marad az anyával, mert a lánynak nincs annyira szüksége az apára. Ahhoz, hogy a női szerepével azonosuljon, fontosabb az anyai minta. Ez azonban hatalmas tévedés! Az apa vagy az anya hiánya egyaránt megzavarja a nemi azonosulást.
Ahhoz, hogy egy lány azonosuljon a saját női szerepével, igenis szükséges az apa, a férfi jelenléte. Az apa hiánya ugyanis később megzavarhatja a férfiakkal való kommunikációt. Ha a lány az anyával marad, nem a női szereppel azonosul, csupáncsak eltanulja a női szokásokat. Az azonosulás ugyanis extra pszichológiai jelenség – a szokásrendszerek eltanulása nem azonosulás. Az a lány, aki nem azonosul a saját nemével, később nem tudja meghódítani – nem is meghódítani, hanem megtartani – a férfit! A természet egyedül bennünket áldott meg azzal a képességgel, hogy manipulálni tudjuk a másik nemet.
(© runningwithspoons.com)
Lux Elvira, a neves szexuálpszichológus mondta: „25 éve foglalkozom szextémával, s eleddig egyetlenegy olyan férfi páciensem volt, akit meg tudtam ezekre a női praktikákra tanítani. Pedig a férfiak mindent lejegyeztek, megtanultak – mégse. A nőnek nem kell sokáig beszélni, mert ösztönösen tudja, mit kell csinálnia, hisz övé a szerep.”
A lány azért hajlandó azonosulni a saját nemével, mert az ellenkező nemű szülőt akarja érzelmileg a hatalmába keríteni. A gyerek ugyanis érzi, hogy az apa-anya viszonyon kívül a szülők között más érzelem is van. A kislány mindig szeretné megszerezni az apa teljes érzelmi spektrumát. Ezért aztán mindent megtesz: fölveszi az anyuka cipőjét, kifesti a száját. Mert észleli, hogy az anyának valahogy (ezek által) hatalma van az apa felett. Az igazi nő azt az energiát, libidót – amivel a férfi feléje fordul – hasznosítani tudja. Például a család számára: Menj, drágám, vidd le a szemetet. Javítsd meg a mosógépet!
Igen. A lány és az apa között mély, bensőséges kapcsolat alakulhat ki. Más, mint az apa és a fia között. A kislánynak az apa a biztonságot jelenti, a széles vállat, amelyre támaszkodni lehet. Az apa minden akadályt elhárít az útból. A szakemberek is ugyanezt mondják: a pozitív férfiminta nagyon fontos egy lány életében, megerősíti benne a nőiességet, és az egyensúly felé viszi.
Mitől apás a lány?
A minap elsétáltam egy játszótér mellett. Láttam babázó kislányokat, labdázó fiúkat, és az egyik ismerősömet is felfedeztem apukaszerepben. A kislányára vigyázott. Közelebb mentem a kerítéshez. Mókásan megszólítottam. Kiderült, a hét minden szombatját együtt töltik kint a szabadban, míg az anyuka otthon főz, mos és takarít. Ez amolyan apa-lánya program! A kislány vagy tízpercenként odaszaladt hozzánk, egy-két gyermeteg kérdést intézve apuhoz. A válaszokat kincset érő ölelések követték. Az apukán látszott, hogy hercegnőnek látja a kislányát. A kicsi lány az ujja közé csavarta.
Továbbindultam. Még betértem a gyógyszertárba is egy csomag vitaminért, mert ugye, nem árt kellőképpen felkészíteni a szervezetünket az őszre. A patika, mint általában, nem az ürességtől pangott… (Sajnos.) Előttem egy barna, nagy szemű kisfiú sorakozott az anyukájával. Kiszemelt magának, le nem vette rólam a szemét. Aranyos volt, az anyuka szoknyája mögé bújt, onnét leskelődött felém. Az édesanya a karjaiba emelte, mire a fiúcska szorosan átkarolta a nyakát. Rögtön eszembe jutott a kedves apuka és a hercegnő kislánya.
Mennyi csodát éltem meg ma délelőtt! – konstatáltam magamban.
És eszembe jutottak azok az évek, amikor még én is kislány voltam, és én is sokat időztem édesapám ölelésében. Mezőgazdász révén, főszezonban hajnaltól holdkeltéig kint dolgozott a búzamezőn, így keveset voltunk együtt. Ám én addig-addig csüngtem a nyakán, míg magával nem vitt. Képes voltam napokat kint bóklászni a tikkasztó hőségben, csak vele tölthessem a napot. A traktorban készített nekem egy kipárnázott üléshelyet, közvetlen a háta mögött, így naphosszat együtt túrtuk a földet. Nem egy tipikusan kislányos elfoglaltság, az biztos. Én mégis szívrepesve vártam a reggelt. S csak azért, mert apukámmal lehettem.
Ez a lobogó imádat a mai napig tart. Vajon minek tudható be? Miért van az, hogy a lányok többsége valami oknál fogva erősen ragaszkodik az édesapjához? (Néha jobban bújnak hozzá, mint az édesanyjukhoz.)
Bóna Erzsébet (Csákányháza, 30). Erzsike már néhány éve Csákányházán él kedvesével, szüleitől két faluval odébb.
– Kislányként én is sokat csüggtem apuci nyakában. Ő a családfenntartó, sokat dolgozik, így kevésszer lehettünk együtt. Kislányként sokszor órákig az ablakra tapadva vártam őt. Ha belépett a küszöbön, hatalmas öleléssel üdvözölt engem is és a húgomat is. A mai napig puszit kapunk a homlokunkra, csak úgy váratlanul. Gyerekkoromban mindig azon agyaltam, miképpen tudnék vele több időt tölteni. Mivel a gombászás a hobbija, gyakran elkísértem őt az erdőbe. Számos kalandos gombatúrán vagyunk túl, az egyiket máig emlegetjük. Mindig autóval indultunk gombázni, majd az autót leparkolta az erdő szélén, és keresett egy rejtekhelyet az autókulcsnak. Mert szerinte jobb az erdőszélén elrejteni, mint gombázás közben elveszíteni.
Az erdő tőlünk volt hangos, főleg az én rikkantgatásaimtól, mert ha gomba akadt a kezem alá, mindig felkiáltottam örömömben. A végén olyan mélyen bemásztunk az erdőbe, hogy már láttam, baj van. Bár apuci nem pánikolt, inkább mesélt, hogy elvegye a figyelmet a lejárt, fájós lábamról. Közben pedig hegyeztük a fülünket, hogy melyik irányból hallatszik a kőbányában dolgozó gépek hangja.
– Jó darabig nem hallottunk semmit. Rákérdeztem, hogy nem tévedtünk-e el, de mi más lehetett volna apuci válasza, mint az, hogy nem? Úgy tett egész idő alatt, mintha gombázna, közben pedig a bánya hangját leste... Jó sok gombát szedtünk aznap. Már kezdett sötétedni, mire meghallottuk a kőzúzó hangját. Apuci megörült, hogy jó helyen járunk, és megtaláltuk a kivezető utat. Az autókulcsot elővettük a titkos rejtekhelyünkről, egy nagy kő alól, és indultunk haza. Hát ilyen az én apucim! Bízni lehet benne, számíthat rá az ember minden helyzetben. Nem hiába kötötte hozzá anyukám az életét! A családban az ő receptorai a legérzékenyebbek: mindig észrevette, ha valami bajom volt. Én pedig nem tudtam mit tenni, mint kiönteni neki a lelkem. Az első szerelmi csalódásomnál is ő pátyolgatott, ő állított talpra. A mai napig megosztok vele mindent, nincs köztünk titok. Azt mondják, hogy a lányok általában az apjuk szerint választanak párt. Ez tényleg igaz! A páromban, Attilában megtalálhatóak ugyanazok a vonások, mint apuciban.
Bóna Erzsébet
Fodor Enikő (Guszona). Enikő tanyán nevelkedett, idillikus, a civilizációtól hátraszorult természeti környezetben.
– Már nem élek együtt a szüleimmel. Apu öt évvel ezelőtt engedte el a kezemet, mikor összeköltöztem a párommal. Nehezen fogadta el az együttélést, mert ő egy régi vágású parasztember, aki nem ért egyet a mai laza erkölcsökkel. Kemény szigorral nevelt engem és a nővéremet, de soha nem emelt volna ránk kezet. Kivéve egyszer. Hatévesen lehettem, mikor Krasznahorkaváralján elszöktem tőle egy kisfiúval. Ő pedig körbe-körbe keresgélt, vajon merre lehetünk, míg ránk nem talált. Nem a fenékverés fájt, hanem az, hogy tőle kaptam. Mi is hasonló nevelésben részesültünk, amit anno ő kapott a szüleitől. Szabályok szerint éltünk, szigorú rendszerben. Ezeket a szabályokat a mai napig betartjuk. Például az asztalnál apu szed először a leveses tálból, majd anyuci – és utána mi. A családfőt, a családfenntartót illeti meg az első kanál leves, és neki van a döntő szava mindenben.
Fodor Enikő
– A szigor ellenére nagyon bensőséges a kapcsolatunk! Tanyán nevelkedtem, ahol sok a munka, így rengeteg időt töltöttem apuval, főleg nyaranta. Szinte minden este, mikor bezártuk a marhákat, jött a közös pihenés, a tévénézés, a heverészés a kanapén. A tanyán egymásra voltunk utalva, mert anyu dolgozni járt, apunak pedig elkelt a segítség. Nem is jártam ki szórakozni, jól éreztem magam a mi kis tanyasi világunkban. Volt olyan, hogy már apu küldött a diszkóba. Aztán ahogy felcseperedtem, jöttek a pasis dolgaim, amiket – töredelmesen bevallom – hamarabb vele osztottam meg, mint anyuval. Sőt, még a véleményét is kikértem az éppen aktuális udvarlómról. A részletes személyleírás, a családi háttérismertető elég volt ahhoz, hogy leszűrje, való-e hozzám a legény, vagy sem. A páromat is így „választottuk”.
– Érdekes, hogy a természetük nem hasonlít egymáshoz, bár egyformán keményfejűek. Igazából nem is baj, mert én szeretnék olyan szülő lenni, mint amilyen apuci volt! Apai tulajdonságokkal felvértezett, erős édesanya szeretnék lenni. Apum mindenben jártas, kezdve az irodalomtól a történelmen át a politikáig. Nagyon tanult ember. A szigorúságával pedig csak felkészített bennünket az életre. Addig nem mehettünk el szórakozni, míg meg nem csináltuk a ház körüli munkát. Megtanított bennünket a kétkezi munka tiszteletére. És büszke vagyok arra, hogy meg tudom fejni a tehenet, el tudom látni a jószágokat, értek a marha- vagy a disznóvágáshoz. Ő a példaképem! Tisztességes, okos, humoros (csak a faviccei hangulatrombolóak). Ja, és nagyon szépen énekel a zuhany alatt. Szeretem, ha a család összes tagja együtt van a tanyánkon. Mert olyan jó megpihenni a ház előtti eperfa alatt!
