A téma nagyon érzékeny. És fáj. Egy keveset magam is tudok erről, mert nyolc éve magam is fájdalmasan vágyódom egy második gyerekre. Sikertelenül. Pedig igyekszem.
A nyaralókkal teletűzdelt utca teljesen kihalt. Nem is csoda, hiszen az ember nem azért megy nyaralni, hogy reggel hétkor a kisbolt felé caplasson. Kivéve a nagymamákat. Ők nem ismernek kegyelmet, ha az unokák reggelijéről van szó.
A nagymamaszerep egy kicsit pótló és kisegítő szerep – helyettesíti a szülőt szorult helyzetekben. Ugyanakkor lehet játékos, szórakoztató, minden kötöttség nélkül. A nagymama – és természetesen ugyanez vonatkozik a nagypapára is – vissza tud helyezkedni a fiatal éveibe...
Veri a szomszéd a feleségét. Mit szólunk hozzá? Minek ment férjhez egy vadállathoz? Miért engedi, hogy verjék? A nő biztosan mazochista hajlamokkal van megáldva, különben már rég elmenekült volna...
A mai nők már inkább a Szex és New York lányai, és nem Született feleségek. Már nem a férjet és a családot akarják szolgálni elsősorban, és nem akarják magukat alárendelni. Saját vágyaik szerint akarnak élni, maguk akarják meghatározni (és megtalálni) a helyüket az életben.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."