A szülés anyának és a babának is embert próbáló feladat. A gyengéd, háborítatlan szülésről nálunk nem igen hallani. Rengeteg a programozott szülés vagy a kikényszerített császármetszés, melyek negatív szülésélményt jelentenek az édesanyának.
Eljön az az idő, amikor szüleink visszafelé indulnak az időben, és ők lesznek a mi gyermekeink. A szülő méltatlan és kiszolgáltatott helyzetében sok-szor csak hozzánk fordulhat: a gyermeknek kötelessége gondoskodni a szüleiről.
,,Mióta megszületett a kistestvérem, azóta nem is játszik velem. Én nem tudok egyedül hercegnősdit játszani. A kistesót altatja. Azt mondta, mindjárt jön... De még mindig nincs itt. Unatkozom!"
Eljön az az idő, amikor szüleink visszafelé indulnak az időben, és ők lesznek a mi gyermekeink. A mai világ valahogy erre sem készít fel bennünket; a filmekben meg a TikTokon nem arról szól az ének, hogy ugyan most kirepülünk a szülői házból, de ők azért ott lesznek, és ez a kötelék életük végéig tartani fog.
Megint elrendeztek bennünket. Módosították az abortusztörvényt. Nem arról van szó, hogy igazuk van a döntőshozóknak, vagy nincs igazuk – hanem hogy megint a nő nélkül döntöttek a nő testéről.
Az idő törékeny, amint az élet is. Eljön az az idő, amikor a gyermek gondoskodik a szüleiről, mert azok már megöregedtek. Az idősgondozás legfőbb erénye pedig a türelem és a tapintat.
Pár év, s már azt csiripelik a verebek, hogy Brünn városa nem a csapolt söréről, hanem a meddőségi klinikáiról ismert. A csehek jó érzékkel felismerték, hogy a jövő betegsége a meddőség lesz, s erre alapították ellátórendszerüket.
Erre valahogy gondolni sem akarunk. Megtervezzük, milyen lesz a szalagavatós ruhánk, az esküvőnkre mi választjuk ki a virágot, de arra, hogy hol és hogyan fogunk szépen megöregedni, nem gondolunk. Pedig kéne.
"Az ünnep szentsége felvizeződik, ha nem vigyázunk. Meg kell tanulnunk a karácsonyt, ha annyi mást elvesztettünk is az évek sodrában, tündököljön ez az ünnep a régi fényben, bármennyi kétely is támadt ránk útközben."