Dórit táncos lábú balerinaként ismertük meg egy fotózáson. Büszkén mesélte, hogy megkérték a kezét (20 éves volt ekkor!), és amint befejezi a konzervatóriumot, férjhez megy.
Írásunkban annak eredtünk utána, hogyan kerül tető ma a fiatalok feje fölé. Ki segíti őket a fészekrakásban? Első beszélgetésünk egy sikertörténet: az építő megépíti a saját házát.
Vendégbabák – így hívják azokat a babákat, akik vendégként érkeztek édesanyjuk testébe, de a nagy találkozás elmarad velük, mert soha nem születtek meg. Fájdalmas és be nem teljesült anya-gyermek kapcsolatok ezek, tele kérdőjelekkel, könnyekkel és önváddal.
Nemrég a telefonban elém került egy tipikus, hetvenes évekbeli fotó. A képen szinte érezni lehetett a nyár illatát: a sátrak közé kifeszített szárítókötelek, a csíkos gumimatracokon ejtőző emberek látványa maga volt a nagybetűs nyugalom. Óh, ti nosztalgikus vakációk, merre vagytok?
A jó feleségek öttusájának nincsenek nyertesei, mert előbb-utóbb mindenki belebukik. Még mielőtt véglegesen és megváltoztathatatlanul kiégnénk, itt az ideje szemléletet váltani!
„Van gyerekük?“ – kérdezik tőlem sokszor. Mindig azt kell válaszolnom: nincsen. De ugyanúgy mondhatnám azt is, hogy volt. Csak meghalt. Mintha kést forgatnának a szívemben.
Egy fabölcső, amely több mint a gyermek első bútordarabja. Vándorbölcső, mely családról családra vándorol, és magyarrá ringat... Mit érez az édesanya, aki egy ilyen különleges bölcsőben ringatja a babáját? Varga Heni megírta.
Van egy mondás: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! Nem másról szól, mint hogy minden lány egyszer olyan lesz, mint az édesanyja, akár hiszi, akár nem.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."