A diófúró légy megjelenése óta veszélyben a diótermés. Ezért is fontos megbecsülni azokat a termelőket, akik nagy erőfeszítésekkel gondoskodnak dióültetvényeikről, és a száraz dión kívül diólekvárt vagy zöld diót is kínálnak.

Figyelem! Zöld dió és diólekvár, valamint tiszta biodió kapható a kukkoniashop kínálatában. Nem kell lemondani a karácsonyi bejgliről vagy a finom diós sütikről! (Fotó: Schnelzer Zoltán, Dömötör Ede)

dio-termekek-kezdo.jpg
A Kukkonia webshopban kapható a Losonci-katlanban termett biodió, és a készlet erejéig a zölddió-befőtt és lekvár A legjobb alapanyag az ünnepi sütéshez és főzéshez!

Az ember ősi barátja a diófa – állítja Vidovics István fotóművész, aki számos fotót készített már a magyar dióligetekről. Ezzel a megállapítással sokan egyet is értünk, ha csak egy diófa átlagéletkorát vesszük, mely akár 100-150 év is lehet. Ebből kiindulva nevezhetnénk családi fának is.

Nekünk is volt egy szép, terebélyes diófánk a kert végében, de nemcsak a mi portánkat díszítette, hanem a többi család udvarát is. Barátnőm nagymamájának háza előtt is áll egy terebélyes diófa.

Emlékszem, kislánykért nyaranta sokat játszottunk alatta, bújócskázás közben mögéje bújtunk, másztunk, hintáztunk rajta, gyakorta csüngtünk az ágain. Később, amikor felcseperedtünk, szerelmek szövődtek az ágai alatt, érzelmes karcolatok díszítették a kérgét. Azóta eltelt legalább 20-30 év, és a diófa már a következő generáció gyermekeit nézi mosolyogva.

Megfogadtam, ha édesanya leszek, én is szeretnék egy diófa-élményt adni a gyermekeimnek. Tóth László és Csaba egy gyönyörű diófaligetről gondoskodik, amely ma egész Palócföldet, sőt, az egész országot elkápráztatja.

minden_reggel_ujno.sk_101.png

László mesél

Tóth László és Csaba a Losonci-katlanban nyolcvanhektáros dióligetet gondoz (a hozzá tartozó modern feldolgozóval együtt). Lászlótól megtudom, hogy a diófa teljes egészében hasznos, a gyökerétől kezdve a kérgén, termésén keresztül egészen a leveléig felhasználható… Mégis keveset tudunk róla.

dio-ultetveny_0.jpg

Miért is ezerjó a dió?

A diófa teljes egészében kiszolgálja az embert. A gyógyszeripar a diólevélből emésztési zavarok ellen teát, a szívbetegségek gyógyításához különböző gyógyszereket készít, a szakács olaj formájában és köretként használja fel a fa termését, a cukrászoknak és a gazdasszonyoknak pedig a sütés elengedhetetlen hozzávalóit biztosítja. A diót hasonlóképp, mint más magvas növényt, élvezeti cikknek is nevezhetnénk.

dios-portre_0.jpg
Tóth László, akit megihletett a zöld dió

Mindemellett a legegészségesebb az összes élvezeti cikk közül. Talán túlzó a megállapítás, de nagy vonalakban igaz, hogy a dióbél tartalmazza a legtöbb, az emberi szervezet számára hasznosítható és egészséges olajat (omega-3 beltartalma miatt). Magyarán, a dió teljesen koleszterinmentes, ezáltal szívbarát. A-vitamint, B-vitamint, C-vitamint, E-vitamint, vérszegénység elleni folsavat, zsírsavat, fehérjéket és különböző ásványi anyagokat tartalmaz. És még csak magáról a dióbélről szóltunk!

A zöld dió is hasonlóan értékes hatóanyagokat tárol magában. Nem véletlen, hogy a rómaiak a diót az istenek eledelének hívták!

A fa elsőként fogyasztható termése a júniusi zöld dió. Már ebből is megannyi finomságot lehet készíteni! Diólikőr, lekvár és kandírozott befőtt készülhet belőle. Régen nyersen is ették, a zöld dió előkelő lakomák során került az asztalra. Egy krónikás feljegyezte, hogy XIV. Lajos, a Napkirály az egyik lakoma során összetévesztette a tányérján felszolgált zöld almával.

Fanyar képet vághatott falatozás közben, ugyanis a zöld dió héja csersavat tartalmaz, ennek tudható be kesernyés íze. (A zöld dió tisztítás közben barnára színezi az ember bőrét, ezért is ajánlott diószedés közben kesztyűt viselni.)

dio-termekek.jpg

– Honnan jött az ötlet, hogy a zöld diót is lehet hasznosítani? – kérdezem Lászlótól.

– Nagyon egyszerűen. Metszettük a fákat, én meg sajnáltam eldobni a rajta cseperedő zöld diót. Eszembe jutott, hogy a milotai diófesztiválon diólikőrt is kóstoltam, és megosztották velem a receptjét. Azt korábban is tudtam, hogy a népi konyha ismeri a zöld diót, diólekvárt készítenek belőle. Utánanéztem a szakirodalomban, főképp Orosz Péter barátom biodió-termesztésről szóló könyvét lapoztam fel, és rátaláltam a likőr elkészítésének menetére.

Alkotói szabadságjogunkkal élve az ízvilágon és a receptúrán kissé módosítottunk.

Lássuk a receptet!

– Szedjünk egy vödörnyi szép júniusi zöld diót, és mossuk meg. Minden diószemet szúrjunk meg néhányszor húsvillával úgy, hogy legalább 6-8 lyuk legyen rajta. Ezt követően tegyük hideg vízbe, és 14 napig áztassuk. (Erre azért van szükség, hogy a dióból kioldódjon a fanyar, keserű mellékíz. Az áztatás során naponta cseréljük a vizet legalább egyszer. Két hét után öntsük le róla a vizet.) Ezután dönthetjük el, mit szeretnénk készíteni a dióból, befőttet vagy lekvárt, esetleg mindkettőt. Kezdet gyanánt a diót egy vízzel teli lábasban puhára kell főzni. Mivel a zöld diónak nincs saját leve, ezért folyamatosan adagolnunk kell hozzá a vizet, ha esetleg gyorsan párologna.

Amikor puhára főtt a dió, cukros szirupot készítünk: 2 dl vízhez 1 kg cukrot keverünk, fahéjat, szegfűszeget, citromlét adunk hozzá, majd addig főzzük, míg a cukor el nem olvad a vízben.

dio-likor.jpg

A lekvár készítéséhez a diót péppé mixeljük, majd a cukorszirupot összekeverjük 2 kg pépesített zöld dióval. Hogy ne legyen túl édes, keverünk hozzá két-három apró kockára vágott friss, hámozott almát. Ha a lekvárt folyósabban szeretjük, akkor kb. két órát főzzük, ha sűrűbbre szeretnénk, akkor kissé tovább.

A lekvárt ajánlatos kint a szabadban, katlanban készíteni, mert nagyon rotyog a fazékban, és itt-ott kiszökik. Amikor elpárolog a dió alól a víz, de a massza még jól keverhető, akkor készen is vagyunk.

diolekvar-ede.jpg

– A dióbefőttnek a cukorszirup elkészítéséig azonos a receptje a lekváréval. Megfőzzük a zöld diót, szemenként befőttes üvegekbe rakjuk, és felöntjük a cukorsziruppal. Ha szeretjük, megbolondíthatjuk egy kis rummal.

dio-befott.jpg

– Ha mindezzel meglennénk, már csak a fedelet kell rátekerni a befőttekre. Mi egyáltalán nem használunk tartósítószereket, mert úgy gondoljuk, hogy a nagymama hagyományos konyhája a legegészségesebb – mondja László. – Az elkészített befőtteket száraz dunsztba tesszük, s addig dunsztoljuk, míg ki nem hűl teljesen.

A zölddió-befőtt leginkább libához, kacsához, pulykához passzol, de bárminemű vörös hússal, marhahússal, vadhússal is jól harmonizál. A befőttet ajánlott legalább fél évig tárolni, hogy elnyerje az igazán jó dióízt.

Diótea

A diófa levele gyógyító anyagok kamrája. Természetes, homeopatikus gyógyszer, baktériumölő, gombaölő, immunerősítő – rákmegelőző hatása is van. Ha pedig a ház tövébe rakjuk le a diófa levelét, akkor rovarriasztóként is használható. A benne található ellagénsav elűzi a hangyaállományt és a pimasz bogarakat. Ebből a célból ültettek nagyapáink diófát az udvarokba.

diolevel-tea.jpg
(Kép forrása: noinet.hu)

A diólevelet június–július között kell begyűjteni, majd napon kiszárítani. Szárítás után a levelek teafű formára összetörhetők. Zárt papírtasakban, műanyag dobozban vagy üvegben száraz helyen tároljuk, nehogy újból felvegye a levegő nedvességét, mert akkor a levelek megrothadnak. A télire eltett diólevél minden háztartás konyhaszekrényébe ajánlott, mert megfázás ellen és láz csillapítására alkalmazható teakészítmény.

diobel.jpg

Hogy milyen az íze? Azt egyik ismert népdalunk elárulja: „Keserű a diófának, diófának levele...” De hát tudjuk: minél keserűbb egy gyógyszer, annál hatásosabb! (Elárulom, hogy én nem dolgoztam fel a dióleveleket, csupán törtem egy-két ágat, és a hálószoba komódján egy vázában helyeztem el.)

Varga Henrietta