Divatkörkép II.

A te ruhádnak mi a sztorija? Soha a történelemben nem volt a divat ilyen drága. Se ilyen olcsó. Hol vásárolunk mi?

Örökösnek számít a jó minőségű bőr és gyapjú, ezért is drága. Luisa Spagnoli ruhái nálunk is kaphatóak. Luisa 1928-ban alapította a márkát, ő használt először angórát a kötött ruháihoz. Ma is a hernyóselyem, a merinógyapjú és az angóra a cég kedvelt alapanyagai, ezért az árai magasak.

Tanács a fenntartható divathoz

Gyakran felmerül a kérdés, hogyan juthatunk örökös darabokhoz. Vagy legalábbis olyan ruhához, amelyik pár év múlva is jól néz ki, és akár tíz éven át is viselhető. Az igazi dizájnerdarabokat a nyugati családokban öröklik, az anya a lányára hagyja. Egy Louis Vuitton táska már családi ereklye, ugyanis olyan a vászon minősége, hogy több generációt is kiszolgál. Ám a minőségi alapanyag drága, ezért is terjedt el oly hamar a fast fashion. A ruha úgy néz ki, mint egy Chanel (hiszen arról másolták), csak sokkal-sokkal olcsóbb. Egy Chanel ruha 3000 euró, a Zara a replikát 30 euróért kínálja. A mai generációk a reklámok sugallatára a „mindig újat“ érzését keresik. Régen a dédinek azt mondta a dédpapa, hogy veszek neked egy borjúbőr cipőt, ami évekig kitart. A nagyi örömködött, a mai lányok ezen felháborodnának.

Az új generációk azt hiszik, ruhát csak üzletben vehetnek vagy online rendelhetnek. A mai fiatalok nem ismerik a varrógépet. Pedig minőségi alapanyagból s. k. is gyönyörű darabokat készíthetünk. És sosem volt ennyi ügyes kezű lány, mint ma. Ezt a sashe.sk oldalon láthatjuk, ahol kézműves csodáikat árulják. Ám az idősebb generáció is a szoba sarkába űzte a varrógépet – náluk a kínai ruhák dömpingje győzött. A varrónőket többé nem látogatják, a szabás-varrás mestersége elfelejtődött.

Ma a fast fashion márkák is „kizöldülnek“. Gond csupán azzal van, hogy a fast fashionban nem az anyaggal – hanem a mennyiséggel van a legnagyobb baj...

Szóval, miért nem varrunk?

Anyukáink kedvenc divatlapja a Burda volt, órákig sorakoztak érte a Tuzexben. A szabásmintákat kézről kézre adták, s az ügyesebbek s. k. varrt ruhákban pompáztak. Hobbivarrónőként megtanulták értékelni a jó angol szövetet, és anyagismeretre tettek szert. Ma a varrásról elfeledkeztünk, pedig ma már online tanfolyamokon is belemerülhetünk a varrás rejtelmeibe. Marenira, vagyis Tóth Enikőre és olasz párjára az instán leltünk rá, s azóta lelkesen követjük online szabóműhelyét. Még a született balkezeseknek is kedvet csinál a varráshoz.

– Miért nem varrnak a nők?

– Az én korosztályom abba nőtt bele, hogy a ruhát pár hétig hordjuk, utána megválunk tőle. A varrás kitartást követel, másrészt nem vagyunk rászorulva. Kényelmesebb bemenni egy üzletbe, és venni egy ruhát. Ócska, és szűkre van szabva? Veszek újat! Aki elkezd varrni, sokszor azért vág bele, mert igényli a minőséget.

Szeretném letörölni a port a szabás-varrás mesterségéről – mondja Mareni Enikő.

– Mit szólsz ahhoz, hogy bizonyos csoportok be akarják tiltani a divatbemutatókat, hogy ne szennyezzék újabb ruhákkal a környezetet...

– Ezzel nem értek egyet. Nem ez a megoldás. A kreativitást nem lehet betiltani! A divat egy erős iparág, s remélem, egyszer elérünk oda, hogy a minőség visszaáll a dobogó legfelső fokára. Ehhez szemléletváltásra van szükség. A ruhák újrahasznosítása segíthet a környezetszennyezés megállításában, ám a mi turkálóink nem vintage shopok. Kőkeményen a mennyiségre koncentrálnak. A „Minden hétfőn teljes árucsere“ és a kilós ruhák ezt bizonyítják. Ezzel szemben a varrás a kreativitást fejleszti, és megtanít bennünket arra, hogy értékeljük a szép munkát. Egy saját kezünkkel készített ruhától nehezen válunk meg. Az a ruha a MIÉNK, a mi energiánk van benne, ezért sokáig fogjuk szeretni és hordani.

– Online varrótanfolyamot indítottál, ami nem egy szokványos dolog. Mi ösztönzött?

– Az online ruhakészítő tanfolyam ötlete régóta a fejemben volt. S bejött! Olyan nagy az érdeklődés, hogy limitálnom kellett a résztvevők számát. A tananyagot folyamatosan bővítem, így a tanulók az alapszoknya varrásától eljuthatnak a blézerekig. Videóleckék formájában mutatom be lépésről lépésre a varrás menetét. Bemutatom a szabásminta-szerkesztést is, hogy teljes képet kapjunk a ruhakészítés menetéről.

A videóimmal modern formában próbálok prezentálni egy klasszikus szakmát! Szeretnék inspirációt adni azoknak, akik tűvel és cérnával a kezükben szeretnék megmutatni kreativitásukat.

– Instás sztorijaid alapján sokat jársz Olaszországba. Ott még találni varrónőket és úri szabókat – csak ma „bespoknak“ nevezik. Te kitől tanultál varrni?

– Az első kispárnámat hétéves koromban varrtam. Tisztán emlékszem, lila pamutból szabtam ki, és piros cérnával öltögettem össze. A szüleimnek méteráruüzletük volt, s így az iskola után a színes anyagok között írtam meg a leckémet. A varrónők, akik anyához jártak, kosztümökről és méretvételről beszéltek, amit én nagyon érdekfeszítőnek találtam. Ha pedig új nadrágra volt szükségem, akkor nem butikba mentünk, hanem kiválasztottam hozzá egy szép szövetet. Olaszországba a nyelvtanulás kedvéért utaztam, és azonnal megérintett az olaszok kifinomult ízlése. Nyaranta munkát vállaltam egy fagyizóban, hogy minél előbb megtanuljam a nyelvet. Végül beiratkoztam egy divatiskolába Veronában, ahol 2012-ben diplomáztam mint nőiruha-készítő és modellező. Ezt követően különböző olasz varrodákban és szabóságokban fejlesztettem tudásomat. Jelenleg a Mareni Group kreatív vezetője és a Mareni Academy alapítója és oktatója vagyok.

– Milyen divatot szeretsz?

– Christian Dior New Look stílusát nagyon szeretem. Sokszor alkalmazom a karcsúsított derékvonalat blézereken és ruhákon. Ez a legnőiesebb stílus, ami valaha is létezett! Ma pedig Elie Saab kézzel hímzett estélyi ruhái nyűgöznek le. A szabás-varrás igenis él és élni akar!

– Mennyi idő alatt lehet megtanulni varrni?

– Szerintem nincs olyan, hogy végállomás. Mindig van mit tanulni: ez benne a szép. 1-2 év kitartó gyakorlással elérhető egy alapszint.

– Az internetről előképzettség nélkül is meg lehet tanulni varrni?

– Elszántság kérdése. Én is bújom a netet, új technikák után kutatok. Rengeteg teljesen kezdőknek szóló videó van fent a YouTube-on, így ha valaki autodidakta módon akar megtanulni varrni, rajta!

Egy idő után azonban már a videók nem elegek, profi szakmai segítségre van szükség.

– Honnan öltözködsz, és milyen gyakran varrsz új ruhát?

– Legtöbbször saját magam által készített ruhákban járok. Méretre készítem a darabjaimat, így például az ingujj hossza sosem rövid, vagy egy blézer vállban sosem szűk. Ezek a konfekciódaraboknál gyakori problémák. Ha mégis rám tör a shoppingláz, akkor a kisebb butikokat szeretem járni. Olaszországban elég végigmenni a kirakatok előtt – és máris inspirációt nyerek a következő ruhámhoz. Most például egy Dior inspirálta tüllszoknyával és kabátkával dolgozom, a szabást-varrást lépésről lépésre bemutattam az insta storymban...

Tanács az etikus divathoz

Örökös darabok nálunk nemigen léteznek. Ha rendszeresen viseljük ugyanazokat a ruhákat, gyorsan amortizálódnak. Az olcsó ruhákat ócska anyagokból varrják, és pont ez a fast fashion átka! A ruhák ma gyorsan tönkremennek, bolyhosodnak, kophatnak, fakulhatnak.

És már a márkanév sem garancia a tartósságra. A magasan jegyzett márkák is, mint például a Ralph Lauren, Kínában varratnak, mert az olcsóbb...

Melyik a fenntarthatóbb?

Milyen anyagból készült ruhákat viseljünk, hogy kevésbé ártsunk a Földnek? A válasz, sajnos, nem könnyű. Amelyik ruhaanyag az egyik szempontból jó, az a másik szempontból már nem. A legörökösebb a bőr és a selyem – ezeket azonban az állatvédők elutasítják. A klímavédők pedig az akrilt vagy viszkózt vetik el, mert gyártásuk során rengeteg vizet használnak fel.

A H&M a fenntartható kollekcióiban innovatív anyagok széles skáláját használja. Képeinken a PET-palackokból készített kollekciójukat láthatjuk. A TENCEL™ x REFIBRA™ lyocellszál újrahasznosított gyártási pamuthulladékból, valamint fapépből készül. Állításuk szerint a körkörös gyártási folyamatok nem terhelik annyira a környezetet.

Nem lehet összehasonlítani különböző alapanyagokat. Nem lehet megmondani, melyik a fenntarthatóbb és mennyivel. Az akril, a viszkóz és a pamut vízigénye magas, ebből az első mesterséges szál, a második természetes (cellulóz) alapú mesterséges szál, a harmadik pedig természetes szálas anyag. Az előállítás során sok energiát igényel az akril, a poliészter, a viszkóz és a pamut. Komposztálás a műszálas ruhák esetében ki van zárva, de a gyapjú vagy a len is lassan bomlik le.

Az állatvédőknél nem jöhet szóba az újonnan gyártott selyem, a bőr vagy a gyapjú (pedig ezek tartanának ki a legtovább). A szokásos, nem organikus módon termesztett kender, len, pamut esetében műtrágyákat alkalmaznak – ezek meg azért nem jók.