Április a császármetszés hónapja! Valahogy úgy van, hogy nem nagyon beszélünk a „császárról”. Pedig a császármetszés mindenekelőtt csodálatos lehetőség arra, hogy megmentsék a baba és az anya életét. Április a császármetszés hónapja, és már csak azért is beszélni kell az árulkodó heggel élő anyukákról. Mert azért ez egy nagy hasi műtét az anyák életében, néha további komplikációkkal.
És persze arról is beszélni kell, hogy nagy ütemben emelkedik a császármetszések száma – ami azért nem jó dolog. Mert nem minden baba nyaka köré tekeredik a zsinór, akit kiemelnek az anya hasából. Hollandiában 15 százalékos a császáros szülések aránya, míg nálunk lassan minden harmadik baba császáros. Holott a nők szervezete és teste ugyanolyan itt is, ott is.
Április az ICAN (International Cesarean Awareness Network) kezdeményezésére a császármetszéssel kapcsolatos informálódás hónapja. Sokat kell beszélni a lehetőségeinkről, mert még mindig kevés az információ. A császármetszésről beszélgetünk dr. Benkovics Júlia szülész-nőgyógyász szakorvossal, aki magunkról címmel indított szókimondó oldalt az Instagramon (és írásaival is rengeteget segít az anyukáknak).
– Vajon mi az oka annak, hogy egyre gyakoribb a császármetszés?
– Nagyon sok összetevője van ennek a jelenségnek. Egyrészt van egy társadalmi elvárás a nők részéről, hogy minél egyszerűbb és minél jobban bebiztosított szülésük legyen. Ezt az igényt maguk a kismamák hozták be a képbe, mert sokan kiszámítható, kontrollálható, biztonságos szülésre vágynak. Másrészt viszont a kórházban is könnyen létrejöhet olyan szituáció, amikor az orvosnak nehezebb megmagyarázni egy el nem végzett császármetszést, mint egy elvégzettet. Világszerte élő probléma, hogy a szülészek részben a jogi következményekre gondolva választják a császármetszést: „Nehogy bepereljenek, ha mégis gond lenne!”. Ez azt jelenti, hogy a védekező hozzáállást választják, ha a legapróbb dolog is arra utal, hogy komplikáció merülhet fel. Sőt, sokan akkor sem kockáztatnak, ha semmi nem indokolja az óvatosságot.
Biológiai tulajdonságaink megváltozása is maga után vonja a császármetszések számának növekedését: ma,az orvostudománynak hála, krónikus betegségek mellett is kihordható egy terhesség. Itt sem kockáztat az orvos, hanem vág.
– Hol a legaggasztóbbak a számok?
– Brazíliában nagyon divatos magánkórházakban, programozott császármetszéssel szülni, és fel sem merül annak a lehetősége, hogy a nők hüvelyi úton adjanak életet a kisbabájuknak. Ezzel szemben pedig például Angliában és Hollandiában nagyon békés körülmények között, sokszor otthon, kádban szülnek a nők. Teljesen mások lehetnek már egy országon belül is a nők elvárásai, más és más szülésélménnyel elégszenek meg, nem ugyanarra vágynak. Országonként, sőt még városonként és régiónként is nagy a szórás, tehát nagy eltérések figyelhetők meg.
– Mi a leggyakoribb oka annak, ha egy nő az előre betervezett, az ún. programozott császár mellett teszi le a voksát?
– Leginkább a fájdalomtól tartanak a kismamák, sokan nem is gondolkodnak más lehetőségen. A szülési fájdalomra való felkészülésben segítség lehet egy megfelelő szülésfelkészítő. Szerencsére egyre több hiteles információ érhető el a császármetszésről is, arról, hogy ez a beavatkozás sem mentes a fájdalomtól. Csak éppen máshol és másképp fáj, nem beszélve a felépülésről, ami általában sokkal hosszadalmasabb folyamat, mint a hüvelyi szülés esetén.
dr. Benkovics Júlia szülész-nőgyógyász szakorvos
– És arról nem is beszélve, hogy császármetszést követően számos komplikáció és szövődmény is felléphet…
– Igen, ahogy nő a császármetszések aránya, egyre több hosszú távú szövődményt észlelünk. Ezek egyelőre kihívást jelentenek a szakma számára is, hiszen annyira újak. A legnagyobb nehézség a császár kapcsán az lehet, ha egyszer megvágtuk a méh szövetét, akkor ott a regeneráció sosem lesz százszázalékos. A méhfal elvékonyodásából következhetnek olyan szövődmények, amelyek aztán a következő években jelentkeznek vagy okoznak problémát. Ha valaki az első gyermekét császármetszés útján hozta a világra, nagyobb eséllyel fogja a következő gyermekét is így megszülni: ami tulajdonképpen egy újabb szövődmény. Azzal, hogy megbontjuk a hasfal integritását, belenyúlunk egy nagyon fontos strukturális részbe. Néha évek gyógytornájába kerül majd, hogy helyreállítsuk az izomzat funkcionalitását. Persze álszentség lenne azt állítani, hogy csak a császármetszésnek lehetnek szövődményei, hiszen a hüvelyi szülésnek ugyanúgy lehetnek. Az igazság pedig az, hogy egyik sem jobb, mint a másik.
Sokszor mondják: faros a baba, itt a fordításon és a programcsászáron kívül nincs más lehetőség. Ma már sok nő arról beszél, hogy oka is lehet annak, hogy a baba faros. Mert ugyan természetesen szeretnénk szülni, de nem élünk természetesen a munkánkból, a rohanásból, az életmódunkból kifolyólag. Ez is lehet az oka annak, hogy a baba úgy fekszik a pocakunkban, ahogy elfér.
– És ha a baba oldaláról közelítjük meg a császárt?
– A baba szempontjából kedvezőtlen lehet az, ha túl előre programozzák a császármetszést. Hisz olyankor még nem érett meg a tüdeje, ezáltal pedig nehezebben alkalmazkodik a külvilághoz. Általánosságban elmondható a császáros babákról, hogy hirtelen születnek, sokszor korábban is a kelleténél. Számukra kihívás lehet az adaptáció, a légzés és a keringés önálló megkezdése, többször van szükségük keringéstámogatásra.
– Mi a helyzet akkor, ha épp fordítva történnek a dolgok: az anyuka szeretett volna hüvelyi úton szülni, ám bizonyos komplikációk miatt végül mégis muszáj volt beavatkozni. Hogy lehet ebből a helyzetből kihozni a legjobbat, mi a teendő az orvos és a szülő nő részéről?
– Fontos kérdés. Mindenkinek, aki szülésre készül, azt javaslom, hogy teljesen tudatosan legyen ott a fejében annak a lehetősége, hogy az ő szülése is végződhet császármetszéssel. És ez rendjén is van. Ha valaki kizárólag hüvelyi szülésre készül, az kockázati tényezőt jelenthet. Mert ha mégis császármetszésre kerül sor, az kudarcként csapódhat le az anyában, akár sokkot is okozhat, ami megfosztja őt a szép császármetszés lehetőségétől. Pedig létezik szép császár! Tehát az, hogy egy császármetszés milyen élmény lesz, azon is múlik, hogy a kismama mennyire tudott rá felkészülni. Úgy gondolom, testileg, lelkileg felkészülve könnyebb az apró örömökre figyelni, például a baba felsírására, a műtőbe besütő napfényre. Ezért lenne nagyon fontos, hogy minél többet beszéljünk a szép császárról. Minden egyes császármetszésnek emberi élménynek kellene lennie: ez pedig nagyrészt a személyzet hozzáállás múlik, tehát az orvosok felelőssége is. Ehhez az kell, hogy a kórházi dolgozók ne rutinból végezzék a munkájukat, és a legnagyobb tisztelettel forduljanak a szülő nő felé.
– Örülök, hogy említette, miszerint van példa a szép császármetszésre is. Mitől lesz gyengéd? Hogy kell ezt elképzelni?
– A gyengéd császár egy új irányzat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kisbabát a méh természetes összehúzódásainak a segítségével hozzuk világra, vagyis nem a popsiját megtolva emeljük ki. Ez azt jelenti, hogy a metszést követően hagyjuk, hogy a méh természetesen tegye a dolgát – és az anyuka hasonló módon szülje meg a kisbabát, mint a hüvelyi szülésnél. Ebből kifolyólag lassabban zajlik a baba kiemelése, mint a hagyományos császárnál. Emberközelibb élmény, ha egy átlátszó paraván választja el az operációs területet a kismama arcától: ezáltal a kismama láthatja, ahogy a babát kiemelik a hasából. Ugyan egy császár sohasem lehet egészen olyan, mint a természetes szülés, de ha a baba és a mama is jól van, akkor a módszer segítségével megvalósulhat a természetes szülés pár fontos eleme.
– Vannak olyan helyzetek, amikor a szülésélmény valami miatt traumatikus lesz. Egy ilyen eseményt megélt anyuka pedig gyakran megkapja azt a mondatot: „Ugyan már, örülj inkább, hogy van egy egészséges kisbabád, ne gondolj a rossz élményekre!”. Feltételezem, hogy nem az örömmel van itt baj…
– Ma már egyre többet beszélünk a szülésélményről! Ha valakit trauma ért a szülőszobán, a műtőben vagy akár a gyerekágyas időszak során, ott nem elég a család támogató ereje. Ott igénybe kell venni szaksegítséget is. Egy váratlan császármetszés vagy egy traumatikus szülés után a kismama elveszíti a szép szülésről szőtt álmait. Ez valódi veszteség, ami egy természetes gyászt hívhat elő. Szerencsére egyre több támogató kezdeményezés jön létre a témában.
A Császárvonal például egy császárral szült édesanyákat támogató projekt, szakértői Facebook-csoporttal. Itt minden érintett segítséget és válaszokat kap a császármegelőzéstől a császár utáni hüvelyi szülésig.
– Még mindig nagyon sok tévhit él az emberek fejében a császármetszéssel kapcsolatban. Az egyik leggyakoribb talán, hogy császármetszés után nem fogunk tudni szoptatni...
– A tévhit kifejezést nem annyira szeretem, mert akkor egy kicsit úgy tűnhet, mintha hibáztatnánk azokat, akik ezt gondolják. Önmagában a császármetszés nem rontja a sikeres szoptatás esélyeit. Annak a nőnek, aki császármetszés útján szült, ugyanúgy lehet sikeres szoptatástörténete. Nem mindegy persze, hogy milyen hamar sikerül az anyukának találkoznia a babájával, valamint hogy az első órákban, napokban mennyi a mellre helyezés, mennyi a bőr-bőr kontaktus. A császáros anyukák szoptatási történetei azért mesélnek nehezebb indulásról, mert előfordul, hogy a szülés végeztével nem hozzák ki nekik a műtéti őrzőbe a kisbabájukat. Törekedni kell rá, hogy minél előbb hozzuk össze a baba-mama párost.
– „A császármetszés nem szülés.” Még mindig sokan tesznek ehhez hasonló kijelentéseket. Mit tegyünk, hogy ne fájjon?
– A legjobb módja, ha tényleg részeseivé válunk a saját császármetszésünknek. Akkor az ilyen és ehhez hasonló mondatok biztosan nem fognak nyomasztani. Hamarabb kezdünk el bánkódni az ilyen megjegyzések miatt, ha azt érezzük, hogy csak külső megfigyelők voltunk, és az egész csak úgy megtörtént velünk. A császármetszés is szülés. Szülés, és egyáltalán nem könnyű szülés!
– Ha már említettük a kommunikáció fontosságát: a császármetszés során történő kórházi kommunikáció miképp hat a szülésélményre?
– Meg vagyok győződve arról, hogy mindennek ez az alapja! Az, hogy szép élmény lesz-e a szülésünk, 99 százalékban a kommunikáción múlik! Nem szabad rutinfeladatként tekinteni a császármetszésre, a kismama és a babája nem lehet csak egy feladat. Itt nincs helye cinizmusnak és beszólásnak. Sajnos, nagy problémát jelent az, hogy a kollégák közül sokan kiégnek, és nem veszik a fáradságot, hogy foglalkozzanak a saját pszichéjükkel. Biológiai oldalról nézve egy olyan ősi agykéregrész aktivizálódik a szülő nőnél, ami akkor működik a legjobban, ha nem nyúlunk bele. A külső ingerek viszont – például egy beszólás arról, hogy valaki kövér, vagy miért nem szőrtelenített rendesen – stresszválaszt válthatnak ki. Vagyis le tudják állítani a szülési folyamatot, csökkenthetik az oxitocin felszabadulását. A nem megfelelő bánásmód teljesen kizökkentheti természetes medréből a vajúdó nő szülésprogramját. Nem csak a hangulatot, a szülés biológiáját is tönkre lehet tenni oda nem illő megjegyzésekkel.
– Hogy tud a család segíteni egy friss kismamának, aki császármetszés után lábadozik?
– A császármetszés szülésként való elismerése mindenképpen simogató része a pszichés oldalról való támogatásnak. Egyébként fizikai támogatásra is szüksége van ilyenkor egy édesanyának, hiszen itt a felépülés is lassúbb, mint egy hüvelyi szülés után.
