Adni annyi mindent lehet. És nem csak ajándékot. Néha egy meleg sál, egy simogatás vagy jó szó is elég. Ezt tanulgatják az iskolások Érsekkétyen, ebben a pici falucskában, ahol pedig nem a bőség az úr. Ünnepük mégis fényesebb és melegebb, mint a náluk sokkal gazdagabb községeké. Talán, mert tudják: az az ember gazdag igazán, aki tud és akar adni. És ad is.
A lévai járásban, a festői Kéty patak partján fekszik az alig hétszáz lelket számláló Érsekkéty. Illatos mézeskalácsokkal, jóságos papírangyalkákkal és karácsonyi üdvözlőlapokkal (a gyerekek munkái!) telezsúfolt irodában beszélgettünk az ünnepvárásról a helyi református alapiskola és óvoda igazgatónőjével, Bohák Valériával.
– Szlovákiában mindössze hét református oktatási intézmény van, és ezek egyike az iskolánk.. A kezdetektől fogva szoros kapcsolatban állunk a hollandiai STICHTING HULP OOST EUROPA református egyházi szervezettel, melynek tagjai évente ellátogatnak iskolánkba. Tárgyi, illetve anyagi támogatásuk egy olyan kis lélekszámú község iskolájának, mint a miénk, bizony sokat jelent. Ennek köszönhetően tudjuk emelni az oktatás színvonalát. A hollandiai segítőinkkel ma már baráti a kapcsolatunk.
Bohák Valéria
– Így karácsony előtt nekik is küldünk a gyerekek üdvözlőlapjaiból, amelyekre minden évben rákerül egy-egy bibliai idézet, ami aztán útmutatást nyújt a következő évre. Idén János evangéliumából választottunk igét: „Aki hisz a fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged a fiúnak, nem lát életet.” Az adventi hetekben igyekszünk lelkileg ráhangolódni az ünnepre. Emellett karácsonyfadíszeket, adventi asztaldíszeket, apró ajándékokat is készítünk a szülőknek, a nagyobbakkal mézeskalácsot is sütünk. Elsősorban a régi hagyományok, karácsonyi szokások megőrzésére törekszünk, nem a csilli-villi amerikai karácsonyok hangulatát akarjuk leutánozni.
Az utolsó adventi héten felállítjuk az iskola karácsonyfáját, és ezen a napon nem kerülnek elő a táskákból a tankönyvek, helyette szavalás van, műsorok, játékos tevékenységek.
– Az ünnepek előtt nagy hangsúlyt fektetünk a rászorulók megsegítésére – mondja Fülöp Sándor tiszteletes, igazgatóhelyettes. – Iskolánkban minden hétfőn az áhítat után a gyerekek számára is elérhető az adománygyűjtő persely, melynek tartalmát nem sokkal az ünnepek előtt ők maguk számolják meg, majd közösen eldöntjük, hogy kinek juttatjuk el a támogatást.
Fülöp Sándor
– Legtöbbször egy nehéz sorsú, beteg gyermek kapja a karácsonyi adományunkat, de volt már rá példa, hogy diákjaink egy árvaház vagy nyugdíjasotthon mellett döntöttek. Egyébként sokat segítettek a nemrégiben rendezett ruhaneműgyűjtésnél is, amelynek célja a faluban élő rászorult családok megsegítése volt. A jótékonykodás azonban az egész falura általánosan jellemző. Itt nem fordulhat elő, hogy valaki éhezik, miközben a szomszédja tisztában van vele, hogy szükséget szenved. Érsekkétyen még fennmaradt az emberek közt az összetartás, ami részben a hagyományos falusi életmódból fakad, hiszen itt a házkörüli munkáknál, a földek megművelésekor rá vannak szorulva egymás segítségére, amit aztán mindenki viszonoz. Szeretetet adni, segíteni nem csupán ilyenkor, ünnepek előtt kell, hanem egész évben.
KÉPEINK A KÉSZÜLŐDÉSRŐL AZ ALÁBBI GALÉRIÁBAN TALÁLHATÓK
⬇︎⬇︎⬇︎
