Komáromban talán nincs olyan ember, aki ne ismerné őt, hiszen évtizedeken át kilincselt a hivatalokban, hogy megmentse az utókornak a város leszebb épületeit. Ismerjük meg Gráfel Lajos műemlékvédőt, aki a Klapka-szobor helyreállításának történetét meséli el. Írásunkat a múlt szerelmeseinek ajánljuk.

Harcolt a magyar történelem mesélő palotáiért, a komáromi történelmi városközpont felújításáért. Gráfel Lajos történelmi építész és műemlékvédelmi szakember évtizedekig irányította a komáromi vár felújítását is – így azt az első téglától az utolsóig ismeri. De nem csupán ismeri, a nagyvilággal is megismertette a számtalan konferencián, amelyen részt vett. (Fotó: Dömötör Ede)

grafel-portre.jpg
Interjúalanyunk Gráfel Lajos műemlékvédő. Szereti a művészeteket, és ha kedve van, még alkot is. Több mint 3000 régi képeslapból álló gyűjteménye van Komáromról. Ma már nyugdíjas, Csicsón él. (Megjelent könyvei: A komáromi erődrendszer, Új mindenes gyűjtemény – Komárom erődrendszere, NEC ARTE NEC MARTE, Komárom története képeslapokon)

– A hetvenes évek végén, amikor a járási műemlékvédelmi osztályra kerültem – kezdi a neves szakember –, fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy Komárom történelmi belvárosát meg kell menteni! A nyolcvanas években kidolgoztam egy tervezetet, ami arról szólt, hogy haladéktalanul nyilvánítassék műemlékvédelmi zónává a belváros. Rendkívül bonyolult eljárásnak néztünk elébe, de a végén sikerrel jártunk. A munkálatokat a Klapka tér újjávarázsolásával kezdtük. Csak pont a névadó, a nagy komáromi várvédő, Klapka György tábornok szobra hiányzott a térről! Ennek az impozáns szobornak a hányattatása jól jellemezi újkori történelmünket.

Kis kitérő: Klapka György volt az, aki a világosi fegyverletétel után nem volt hajlandó kapitulálni, 1849-ben a végsőkig védte Komáromot. A császári seregek „sem csellel, sem erővel" nem tudták bevenni legnagyobb erődünket. Végül Klapka a vár védőinek szabad elvonulást harcolt ki.

– Nos, ennek a szabadságharcos hősnek a szobrát 1947-ben barbár módon, nyakára hurkolt acélkötéllel ledöntötték, majd a várba szállították – folytatja Gráfel Lajos. – Helyére Csehszlovákia államalapítójának, Štefániknak az egész alakos szobra került. Ezt Besztercebányáról hozták vissza, ugyanis 1939-ben, mikor Komáromot Magyarországhoz csatolták, elvitték a helyi Anglia parkból. Ám Štefánikot a kommunista ideológusok nem igazán szerették, ezért a szobrát két év után mégis eltávolították. Summa summarum: a hatvanas évek végére mindkét szobor az Anglia parkban végezte. A tanulság pedig, hogy minden kornak megvannak az aktuális szobordöntögetői, akik önkényesen bárkit a történelem szemétdombjára küldhetnek.

foter.jpg
A Klapka tér gyújtópontja: a városháza épülete

– Hogyan sikerült az üres, lebetonozott Klapka teret visszaállítani az eredeti állapotába? Tudnivaló, hogy itt áll a városháza épülete, és még több szép és értékes palota...

– Nem volt teljesen üres! Műkő virágtartók díszítették, és napközben itt parkoltak a mentőautók: ezek a betegeket hozták-vitték a poliklinika szakrendelőibe. A poliklinikát ugyanis a városháza baljára telepítették, egy gyönyörű szép régi bérpalotába. A felújítás során régi képeslapokat, fényképeket kerestünk: ez volt az origó ahonnan elindultunk. A legrégebbi fotó, amire sikerült szert tenni, az 1860-as években készült. Ezen még látható volt a város kútja, aminek a különleges szépségű kovácsoltvas tetejét Komárom anno Salvátor János főhercegnek ajándékozott. A mai napig a család gmundeni kastélyának az udvarát díszíti.

takarekpenztar.jpg
Ebben az épületben szállásolták el a poliklinikát: ma a város tulajdona. Anno a Komáromi Első Takarékpénztár bérháznak épült, ma létezésének célját – és felújítóját keresi...

Kis adalék: a helyi Palatinus Polgári Társulás később elkészíttette hű másolatát, fel is lett állítva, de a műemlékvédelmi hivatalnak nem tetszett – így átkerült a IV. bástya udvarára. A téren egy üveglap jelzi egykori helyét. Amire viszont Gráfel Lajosék nem számítottak: a városháza homlokzati falának a tövében egy földalatti, boltíves helyiséget fedeztek fel. Tömlöcnek tippelték...

Hogy azért a szobornál maradjunk: időközben Mag Gyula elkészítette Klapka György szobrának az új talapzatát, Nagy János szobrászművész pedig felújította a szobrot.

Így aztán a fordulat után – 1991-ben – visszakerülhetett méltó helyére, a róla elnevezett Klapka térre. A kommunisták hol be akarták önteni Klapka bronzszobrát, hol kitoloncolni Magyarországra... Akkoriban senki sem gondolta volna, hogy egyszer még hatalmas pompával visszakerül a helyére.

klapka-szobor.jpg
Klapka szobra Komárom főterén

– Sok munka előzte meg a visszaállítást?

– Rengeteg. Mondván, hogy én majd úgyis elrendezem a dolgot, rám bízták a szobor leleplezését. Törtem a fejem, hogy legyen, végül megterveztem a szobrot borító vásznat. A biztonság kedvéért „mentőövnek” még egy szalagot is kitaláltam rá. Kilencvenegy májusában aztán egy emelőkosárral felemeltek, és beburkoltam a vászonba Klapka tábornokot – azóta is bánom, hogy nincs róla fénykép. Közben megnyíltak az ég csatornái, szakadó esőben és viharos szélben küszködtem a vászonnal rendesen.

Talán soha annyi ember nem volt még a Klapka téren, mint azon a délutánon. Egyik esernyő a másikat érte. És mikor elkezdődött az ünnepség, a felhők szétváltak, és egyik percről a másikra kisütött a nap. Az égiek is mellénk álltak.

– A Zichy-palota homlokzatát és a többi régi épületet is képeslapok alapján újították fel?

– Igen, figyelembe vettük, hogy mit látunk a képeken. A felújítási terveket Csémy Olivér készítette. Ezeket a műemléki épületeket az évszázadok során ki tudja hányszor átépítették, így aztán a felújításkor örök kérdés, hogy melyik verziót vegyük figyelembe. A Zichy-palotát 1775-ben, a nagy komáromi földrengés után klasszicista stílusban építették – így mi elsősorban ahhoz igazodtunk. Ámde tekintettel voltunk a 19. századi átépítésre is. Annyit változtattunk rajta, hogy nyitottunk egy boltíves átjárót a hátsó udvarba, és így összekötöttük a főtérrel – ez az utacska vezet ma az Európa-udvarba. Egy régi épület felújításának nekifogni kész zsákbamacska, mert az ember sohasem tudja, hogy milyen újabb problémákba fog ütközni...

zichy-palota_1.jpg
A Zichy-palota

Gráfel Lajos itt elmeséli, hogy a szakemberek első lépésben mindig felmérik a felújítandó épület statikai állapotát és a tetőszerkezetét. Ezek a legfontosabbak. Sajnos, a szocializmus éveiben javítás címszó alatt a kontár építészek rengeteg kárt tettek a több száz éves kincsekben. Az építők évszázadokon át természetes anyagokat használtak: mész, homok, habarcs, égetett tégla, terméskő… A restaurálás során viszont nem gondoltak arra, hogy ha nem légáteresztő festékekkel és habarcsokkal dolgoznak, akkor többet ártanak, mint használnak.

– A külső burkolat alatt ilyenkor tovább nedvesedik a fal – folytatja Gráfel Lajos. – Idővel aztán tönkremegy az épület. A tetejébe márvány helyett márványporból készített öntvényeket vagy betont használtak a helyreállítások során. Mi már az erődnél, illetve a Tiszti pavilonnál is az eredetileg használt süttői és tardoskeddi márvánnyal dolgoztunk.

hirlevel_web_banner_2_372.jpg

– Végső kérdésünk: Milyen követelmények alapján nyilvánítanak műemlékké egy épületet?

– Komárom belvárosa műemlékvédelmi zóna, de nem minden épület kapta meg a műemlékvédelmi besorolást – például a Takarékpénztár bérháza sem. Kora ugyan megvan hozzá – 1884-ben épült, ellenben nem hordoz ritkaságszámba menő értéket.

Az épület építészeti stílusjegyei is eklektikusak, nem sorolható kifejezetten egyik építészettörténeti korba sem. Felújítása során mégis szigorúan be kell tartani a hitelességi előírásokat. Kizárólag az eredeti állapotot lehet követni...

A visszakövetés érdekes kérdés!

Ez nem azt jelenti, hogy egy középkori várat, amihez az évszázadok során más-más stílusban hozzáépítettek, toldozták-foldozták, visszabontják teljesen. Bár van erre is példa, IV. Károly Karlštejnben lévő várát a csehek még a 19. század végén lecsupaszították a gótikus alapokig. Így elvesztette a későbbi reneszánsz és barokk építészeti értékeit. Hogy ilyen túlkapások ne történhessenek meg, 1964-ben a műemlékvédelmi szakemberek elfogadták a Velencei Chartát.

Janković Nóra
Kapcsolódó írásunk