Mi itt, a Nőben mindig a szépben és a jóban hittünk, de a valóságból nem lehet kiszállni. Az tele van paradoxonokkal. Most a férfiak mondják el, hogy ők miben hisznek. A dunaszerdahelyi Farkas Tamásért például bolondulnak a nők.
Terhesen hagytak magamra. Az utolsó tabu is ledőlt. Nem véletlenül óvják minden kultúrában a terhes nőt százszor jobban. A lélektan szerint annál rosszabb nem történhet a várandós nővel, mint hogy magára hagyják.
És anyu, apu vagy a tesó egyszer csak nincs többé. Néhány órája még beszéltünk vele, este moziba készültünk – most pedig... Többé nem motoszkál a másik szobában, nem halljuk a hangját, nem nézhetünk a szemébe.
Elmúlt ötvenéves, s arisztokratikus nyugalommal tudja elmesélni egy nőnek, hogyan nem marad le semmiről, ha a saját útját járja. Az Aurora Borealis - Északi fény c. filmben Törőcsik Marival játszott, aki azt mondja róla, hogy csodálatosan szép és nagyszerű színésznő. Tóth Ildikóval beszélgettem.
Nagy sajnálatomra ebben a történetben nem szerepel sem róka, sem holló. Csak egy szürke, ázott kis veréb, aki nagyon kicsinek, nagyon szürkének és nagyon ázottnak érzi magát. Így kerül meghitt kapcsolatba három barátnővel!
„Elegem van! Itt hagyok csapot-papot! Én ezt nem csinálom tovább!” – fortyogunk, miután már huzamosabb ideig azt érezzük, hogy semmi sem sikerül az életünkben. Pedig nem kell rögtön összecsomagolnunk és mindenkinek hátat fordítanunk.
"Az ünnep szentsége felvizeződik, ha nem vigyázunk. Meg kell tanulnunk a karácsonyt, ha annyi mást elvesztettünk is az évek sodrában, tündököljön ez az ünnep a régi fényben, bármennyi kétely is támadt ránk útközben."