Mit nem felejtünk el soha? Az első szakítást, az első napot az első munkahelyen. Mélyen az emlékezetünkbe vésődtek. De hogy mi volt tegnap? A szürke hétköznapokra nehéz visszaemlékezni.
Az utóbbi hónap nagyon nehéz volt, hisz elvették az életünket. Az élet szagát és ízét, nagy dolgokat és kicsiségeket, a szépen terített asztal látványát, mindent, ami szép és jó az életben
Mi itt, a Nőben mindig a szépben és a jóban hittünk, de a valóságból nem lehet kiszállni. Az tele van paradoxonokkal. Most a férfiak mondják el, hogy ők miben hisznek. A dunaszerdahelyi Farkas Tamásért például bolondulnak a nők.
Terhesen hagytak magamra. Az utolsó tabu is ledőlt. Nem véletlenül óvják minden kultúrában a terhes nőt százszor jobban. A lélektan szerint annál rosszabb nem történhet a várandós nővel, mint hogy magára hagyják.
És anyu, apu vagy a tesó egyszer csak nincs többé. Néhány órája még beszéltünk vele, este moziba készültünk – most pedig... Többé nem motoszkál a másik szobában, nem halljuk a hangját, nem nézhetünk a szemébe.
Elmúlt ötvenéves, s arisztokratikus nyugalommal tudja elmesélni egy nőnek, hogyan nem marad le semmiről, ha a saját útját járja. Az Aurora Borealis - Északi fény c. filmben Törőcsik Marival játszott, aki azt mondja róla, hogy csodálatosan szép és nagyszerű színésznő. Tóth Ildikóval beszélgettem.
"Leszállt egy angyalka, s azt súgta nékem: gondolj ma azokra, akik a szívedbe férnek! Eszembe jutottál te és a családod, ezúton kívánok békés karácsonyt!"