Hogyan nézett ki egy palóc falu, s mi maradt meg belőle? Kelenye megmutatja. Zsákfalu, ahonnan kifelé nem sok út vezet, ezért sokáig megtartotta régies arculatát.
Vajon mi jó testvérei voltunk és vagyunk egymásnak? – töprengtem a „nővérek” címkével ellátott emlékeim között kutatva. Civakodást, hisztit, duzzogást kerestem. Megdöbbentett, hogy semmi ilyesmit nem találtam...
Ma van augusztus 20-a, Magyarország születésnapja. Miközben az idei ünnepről merengtem, egy igazán kedves emlék kúszott be gondolataim közé. Egy kedves emlék egy régi augusztus 20-áról...
A szüleim minden nyáron elküldtek a rokonokhoz, hogy vigyázzak a gyerekeikre. S én vigyáztam is – legalábbis elméletben. A valóságban lehet, hogy csak kolonc voltam a családok nyakán, de bárhogy legyen is: a gyerekfelügyelet innentől kezdve az életem része maradt.
Igaz, hogy már sokkal előbb éreztem a nagy meleget, az égető napsütést, de a strandpapucsok ébresztettek rá, hogy itt van. Azóta már más dolgokra is felfigyeltem.
A modern kor nem csupán műanyaghegyeket hozott magával, hanem a kulturális szemét fogalmát is. A média egy medréből kilépő, zavaros folyóhoz hasonlít: tele van hulladékkal és szeméttel.
"Újév napja a tökéletesen elhelyezett magaslat, amelyről visszanézve láthatjuk, mi nem tetszett az elmúlt évünkben, mitől éreztük rosszul magunkat, majd fejest ugorhatunk az üdítően tiszta ötletek és gondolatok tengerébe."