Gyakori, hogy futó találkozások során annyira megértjük egymást egy ismeretlen emberrel, hogy szinte csodálkozunk. Aztán mégsem folytatódik a barátság. Vajon miért van ez?
Az ilyen szeretetkapcsolat lényege, hogy szinte egy pillanat alatt úgy érezzük, mintha a frissen megismert ember a gyerekkorunk óta barátunk lenne. Az ilyen kapcsolat tartósan is megmaradhat, gyakran azonban csak egyetlen helyzetre korlátozódik.
A szeretetkapcsolatokban maga a találkozás nagy ajándék. Ünnepek táján sokan gondolkodnak el kapcsolataikról. És sokan panaszkodnak amiatt, hogy nincsenek igazi barátaik. Vagy nem tudják megtalálni a nagy Ő-t. Ám kérdés, hogy észreveszik-e egyáltalán az ajándékba kapott pillanatokat? Ülünk a kávéházban, kedélyesen elbeszélgetünk a pincérrel. Vagy a vonatban egy ismeretlennel. És teljesen feldobódunk tőle. Mindjárt rózsaszínben látjuk a világot, pedig előtte ugyancsak szomorúak voltunk. Nincs folytatás – mert sokszor pontosan ez az ajándék.
Az, hogy létrejöhet egy ilyen találkozás, „kegyelmi pillanat”, amikor közel kerülünk egy ismeretlenhez. Megeshet, hogy lesz folytatása az ismeretségünknek, de nem biztos. A szeretetről sokszor azt hisszük, hogy csak tartós ismeretségekben jelenhet meg. Pedig ez nem igaz! Sajnos, sokan nem „alkalmasak” az ilyesfajta találkozásokra – a pillanatnyi szeretetkapcsolatokra. Ezek valóban csak nyitott emberek közt jöhetnek létre. Azok között, akik képesek az őszinte beszélgetésre – anélkül, hogy igazán ismernék egymást.
Rengetegen küzdenek azzal, hogy nincsenek közeli barátaik, és gyakran kiderül, hogy a szeretetélményt nem tudják átélni mindennapi helyzetekben.
Mikor a buszon beszélgetünk egy jót egy ismeretlennel – a találkozás feltölt. Ám tudjuk, hogy csak arra az egy helyzetre szól. Mégis jó, mert érezzük, hogy képesek vagyunk valakihez „kapcsolódni”. Ilyen beszélgetésekkel, egymásra találásokkal lehetne tágítani a szeretetkörünket. Nehéz időszakokban is segíthet.
Ha nehéz élethelyzetben vagyunk, sokkal jobban működik bennünk a „megközelítési ösztön”. Szívesebben fordulunk mások felé. Amikor mások felé fordulunk, önmagunkat is „tápláljuk”. A szeretetérzés a tápláló energiánk, ebből tudunk erőt meríteni. Ha nyitottságot, figyelmet adunk másoknak, a viszonzást be tudjuk „építeni” magunkba.
Sajnos, vannak, akik inkább bezárkóznak, ha problémájuk támad, s ilyenkor még a bizalmas barátaikkal sem szívesen találkoznak.
Érdemes szemléletet váltani. Amíg azzal foglalkozunk, hogy egy helyzet miért nem jó, addig nem vagyunk képesek pozitív élményeket befogadni. Ha egy lány nem érzi jól magát, mert nincs párja, és dühös a boldog párokra, akkor szeretet helyett a gyűlölet munkál benne. Ha azonban lát egy helyes párt, és örülni tud a látványnak – lassan nyitottá válik.
