Kevesen tudják, hogy milyen ügyes, markáns építészeink vannak, akik ott hagyják kézjegyüket a környezetünkön.
Mi a jellemző a jelenkori hazai építészetre, és milyenek az elvárások? Erről beszélgettünk négy kiváló építésszel, akiket magasan jegyeznek a szakmájukban. (Fotók: Dömötör Ede)
Kurucz Csaba
– Az elmúlt ötven év nem kedvezett az építészeknek. Sorra épültek az egyforma, uniformizált házak és a szürke panelrengetegek. Azok közé a szerencsés építészek közé tartozol, akik a rendszerváltás idején kezdték pályafutásukat, így kezdettől fogva tágabb teret kaptál az önkifejezésre.
– Mi a feleségemmel talán azért tudtunk újat – mást – hozni, mert lehetőségünk volt kitekinteni a világba. Nem csupán a környező országok építészeti hagyományait tanulmányoztuk, de a Délkelet-Ázsia rendkívül gyorsan és látványosan fejlődő térségeit is, mint Szingapúr vagy Malajzia. Megtanultunk széles spektrumban gondolkodni.
Kurucz Csaba és Kurucz Éva
– Milyen igényekkel kerestek meg a leggyakrabban?
– Mivel az emberek zöme örült, hogy végre kitörhet a jellegtelenségből, egyre nyomatékosabban jelent meg az igény, hogy az ő házuk más, egyedi legyen. Mára letisztult a formavilág, amellyel dolgozunk, és a megrendelők is egyre inkább kezdik belátni, hogy az egyszerűségben van a szépség. Most nem a klasszikus „minimalizmusra” gondolok, inkább annak barátságosabb, megszelídített formájára. Én a tervezésnél a funkciót tartom fontosnak: az első a lakóterek kialakítása, majd ennek függvényében alakul ki az épület „esztétikája”. Megrendelőink közül sokan utaznak, megismernek, megkedvelnek idegen példákat – utána megkeresnek, hogy francia vagy olasz stílusú családi házat szeretnének. Ezeknek is örülök, amennyiben találkozik az ízlésünk, de soha nem vállalok el megrendelést, ha úgy látom, hogy az építtető szándékával nem tudok azonosulni.
– Egy családi ház tervezésénél melyek a főbb szempontok?
– Rengeteg mindent kell figyelembe venni. Alkalmazkodnunk kell a telek adottságaihoz, és mindenképpen szerencsés, ha a naposabb oldalra tervezzük a nagyobb üvegfelületeket, így sokat spórolhatunk a fűtési költségeken. Ezenkívül a lakók is jobban érzik magukat, ha világos, napsütötte térben töltik napjaikat. Térkialakításkor természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a megrendelő szokásait sem. Egyre inkább elterjedt a nyitott konyha, ami jó, „családbarát” megoldás: főzés közben a háziasszony nincs kizárva a család életéből. A sok szempontot persze nehéz összehangolni, de kellő tapasztalattal igenis sikerülhet, hiszen ettől függ, hogy mennyire lesz elégedett a megrendelő. Számomra mindig megtisztelő, ha a megrendelő bennünket választ. Az első találkozás során elmondja, hogy milyen típusú házra gondol, milyenek az elképzelései. Csak miután sikerül megtalálni a közös nevezőt, készítjük el az első vázlatokat.
A közös mű: Cool Bar Komáromban
Kurucz Éva
– Az építészet divatszakma lett. Az, hogy egy kisvárosban meglepően sok építész tevékenykedik, jó vagy rossz?
– Egyértelműen nem jó, ugyanis nem mindenki tehetséges. És sokszor azok a megrendelők rendelkeznek sok pénzzel, akiknek nincs jó ízlésük. A jól megtervezett épület „kommunikál” a környezetével: azt az érzést sugallja, mintha mindig is ott lett volna. Kisvárosaink arculatának jót tenne, ha minden városkában volna egy városi főépítész, akinek fő feladata a tervek és beruházások magas szakmai szintű elbírálása volna. A gond azonban az, hogy azoknak az építészeknek, akik a feladatot el tudnák látni, egy ilyen tisztviselői funkció betöltése nem kifizetődő.
– Véleményed szerint milyen irányban fejlődik a hazai építészet?
– Általánosságban jó irányba. Sajnos a lakásépítések háttérbe szorultak, de városunkban például az előző éra polgármesterei ezzel nem sokat törődtek. Az elhanyagolt területfejlesztés következtében komoly lakáshiány alakult ki, de megfelelő infrastruktúra nélkül a tömeges lakásépítés nem megoldható. S amíg nem lesznek olyan nagyberuházók, akik ebben üzletet látnak hosszú távon, addig igazi, jó megoldás nem születik.
– Sokak szerint nem éppen szerencsés, ha férj és feleség együtt dolgozik. Van olyan, hogy neked más a véleményed, mint a férjednek? Nem okoz a szakmai nézeteltérés magánéleti konfliktust?
– Annak, hogy együtt dolgozunk, van jó és rossz oldala is. A megrendelőnk számára azonban előny, hiszen a szakmai viták, szócsaták az ő érdekét szolgálják. Ha valaki egyedül tervez, akkor nincs, aki figyelmeztesse a hibáira. Nálunk ez nem történhet meg. Az utóbbi időben a tervek nagy részét önállóan készítem.
Mivel teljes kivitelezést, kulcsra kész átadást is vállalunk, ennek megszervezése kizárólag a párom feladata. Sőt, bővítettük szolgáltatásainkat a belső enteriőr megtervezésével, a lakberendezéssel, mert véleményem szerint egy ház akkor lesz igazán harmonikus, ha ugyanazokat a jegyeket viseli magán „külsőleg” és „belsőleg” is.
– Észrevehető a különbség egy női és egy férfi építész tervei között?
– Első ránézésre szembeötlő különbség nem fedezhető fel. Talán mi, nők érzékenyebbek vagyunk, fogékonyabbak az apróbb részletek iránt. Én például több időt szentelek a tervezés kezdeti fázisának: türelmesen, részletről részletre haladva dolgozok. Nem megyek tovább, amíg nem érzem, hogy ez tökéletes, ennél jobbat nem tudok alkotni!
– Az építészek között többségben vannak a férfiak. Egy nőnek nehezebb az érvényesülés?
– A nőknek mindig többet és jobbat kell nyújtaniuk. Ez engem nem zavar, sőt, inkább motivál.
– S az utolsó kérdés, amit mindig csak a nőktől kérdeznek meg, pedig a férfiaktól is meg kellene: össze lehet egyeztetni egy ilyen időigényes hivatást a családi élettel?
– Megfelelő szervezés mellett minden megoldható. Lányunk már tizenhat éves. Nálunk nincsenek pontosan leosztott szerepek. A férjem, ha szükséges, segít, sőt a vasárnapi ebédet gyakran együtt készítjük. Sokszor még ilyenkor is a munkánkról beszélgetünk. Igazság szerint ez nem munka, inkább hivatás. Sokszor késő estig dolgozom, keresem a legjobb megoldást.
Jakab Béla
Sok építész van azon a véleményen, hogy a régi, műemlék jellegű épületeket a „kor” levegőjéhez kell igazítani. S meg is teszik. Szerintem a kérdésnek etikai vetülete is van. Mert hol van a szakmai alázat, a tisztelet elődeink iránt, ha a patinás épületeket – sokszor pusztán magamutogatás céljából – tönkretesszük.
Nem hiszik el, hogy az építészetben is vannak divatok? Mármint olyasvalami, hogy most a természetközeli ház a divat, vagy a csupa egyenes vonallal határolt falak, minimális díszítményekkel. Bizony, ha még sokszor azt hisszük is, hogy mi döntjük el, milyen környezetben akarunk élni, igenis befolyásolnak bennünket a divatok.
Jakab Béla
– Ipari épületek, családi házak tervezése mellett kezdett el műemlék jellegű épületek rekonstrukciójával foglalkozni.
– Komárom városa gazdag történelmi múltjának köszönhetően sok műemlék jellegű épülettel büszkélkedhet. Többségük a rendszerváltás időszakában rendkívül elhanyagolt állapotban volt. A felújításukra kiírt pályázatok egy részét sikerült elnyernünk, és mivel munkánkkal a műemlékvédelmi hatóság általában meg volt elégedve, ők ajánlottak bennünket tovább. De nem csupán azoknak az épületeknek a helyreállítása igényel nagyobb körültekintést, melyek a műemlékek és történelmi emlékek listáján szerepelnek, de azok is, amelyek a kiemelt belvárosi zónában helyezkednek el.
– Gyakran megesik, hogy a beruházó a felújítás során eltér a régitől. Ezt mennyire tartja elfogadhatónak?
– Ez csak a jogi szabályozás figyelmen kívül hagyásával történhet. Szlovákiában több hivatal ellenőrzi a szabályok betartását, mint sok más államban. Igazság szerint azonban a beruházó meg tudja találni a kiskapukat. A büntetések összege néha nevetséges, és eddig még senkit nem köteleztek, hogy bontsa „vissza”, amit elrontott. Mert hol van a szakmai alázat, a tisztelet őseink iránt, ha a patinás épületeket tönkretesszük, sokszor pusztán magamutogatás céljából?!
Gondoljunk csak bele: ha például a hollandok úgy álltak volna hozzá Amszterdam belvárosának átépítéséhez, mint ahogyan sokan tették nálunk a műemléképületekkel, akkor ma Amszterdam belvárosa ma nem tartozna a világ látványosságai közé.
– A kastélyok helyreállításánál mik a leggyakoribb gondok?
– A legtöbb igencsak lepusztult állapotban van. Sok helyen nincs megoldva a fűtés, nedvesek a falak, korhadt a tetőszerkezet. Nekünk a modern építőanyagok és technológiák segítségével kell helyreállítanunk az eredeti állapotot. Sokszor már ennek definiálása is problematikus, mint például a zselízi Esterházy-kastély esetében, hiszen néhány régebbi átépítés folytán a barokk és a klasszicista stílus jegyeit egyaránt magán viseli. Itt a műemlékvédőkkel egyeztetve kell eldöntenünk, hogy meddig megyünk vissza mind a kastély, mind a hozzá tartozó egyéb épületek felújításánál.
– A komáromi erődrendszer hasznosítási és felújítási lehetőségeinek kidolgozásában is részt vett. Mikor várható az UNESCO döntése arról, hogy az építmény elnyeri-e a világörökség címet, és ez milyen változásokat vonhat maga után?
– A komáromi erődrendszer már most is védett épületegyüttes, hiszen nemzeti műemlékké lett nyilvánítva. Amennyiben az idén júliusban ülésező UNESCO-bizottság a világörökség részévé nyilvánítja, nemzetközi viszonylatban is emelkedik az ázsiója. Annak ellenére, hogy három tervváltozat is készült a hasznosításról, nem biztos, hogy ezeket az UNESCO engedélyezi. Meglehet, egy ilyen ritkaságszámba menő műemléket elég csak felújítani, és akkor egyszer majd a gyermekeink is eredeti szépségében tudják megcsodálni.
A képen a Duna Menti Múzeum, Jakab Béla rekonstrukciója.
Csémy Olivér
A hazai építészek zöme még mindig keresi „magát”, vagyis a saját világát. Sokan vergődnek a ”vállalkozói rokokó” stílusában, vagy másik végletként rosszul alkalmazzák a minimalizmus formajegyeit – pedig az a világban már régen lecsengett. A fejlett országokban olyan magas színvonalú ipari technológiákat és környezetbarát építőanyagokat alkalmaznak, melyek nálunk még csak szűk körben ismertek.
Kevés esetben történik meg, hogy a házépítés során elfogadjuk azt, amit az építész javasol: belemászunk a tervrajzba, hozzátapasztunk mindent, ami tetszik, ami a szánk íze szerint való. Nos, ezekből a „gyurmákból” születnek azok a torzszülött családi házak, amelyekkel jártunkban-keltünkben falvainkban és városaink „milliomosnegyedeiben” találkozunk. Szerencsére már van pár üdítő kivétel, csak éppen – „pár” fecske nem csinál nyarat.
Csémy Olivér munkája: a nyári színpad Komáromban.
– Nálunk a megrendelőkre, de a tervezőkre is az „építészeti” kulturáltság alacsony színvonala a jellemző – kezdi a határozott elveket valló építész. – Ez aztán rányomja a bélyegét városaink arculatára. Gyakori hiba, hogy a beruházók, a tervezőkkel karöltve, elrondítják az utcaképet. Pedig nekünk, építészeknek az lenne a feladatunk, hogy fejlesszük a lakosság esztétikai igényességét. Sokan önző módon úgy gondolják, hogy házuk homlokzatát a saját elképzeléseik szerint alakíthatják, és elfelejtik, hogy minden egyes ház része a városnak. Csak amíg nincsenek városi főépítészek, akik személyes felelősséggel tartoznak az önkormányzatnak, amíg a hivatali személyek korrumpálhatóak, és szemet hunynak az igénytelenség felett, addig nem igazán remélhetünk jelentős változást.
– A családi ház tervezésénél eltérőek az igényeik a városlakóknak és a vidék embereinek?
– Köztudott, hogy a vidéken élők életkörülményei sokkal nehezebbek. Falvaink arculata pedig egyenesen borzasztó. A szocializmus évtizedei rányomták a bélyegüket a falvainkra, melyeknek szerkezete mára teljesen tönkrement. Építészként elvétve látok egy-egy házat, mely elfogadható „külsővel” rendelkezik. 1992-ben levéllel fordultam a Csallóköz falvainak polgármestereihez. A levélben leírtam, hogy szerintem melyek lennének a megfelelő lépések annak érdekében, hogy egy község sajátos arculatot nyerjen. Sajnálatos módon csak egyetlen polgármester jelzett csak vissza, aki félve érdeklődött, hogy pontosan mire is gondolok.
Csémy Olivér
– Nálunk még csupán kevesen alkalmazzák a napenergiát mint fűtőanyagot…
– Ma a világ energiafogyasztásának majdnem felét az épületek működtetésére pocsékoljuk el. A környezetkímélést ennél a pontnál kellene elkezdeni. Azt hiszem, hogy az ökológiai igények komoly hatással lesznek az építészet fejlődésére. A legmegfelelőbb megoldás az lenne, ha az épületeink, lakóházaink hőtermelése önálló, másodlagos energiaforrásokból lenne megoldva.
– Egyre nagyobb számban hőszigetelik és újítják fel a lakótelepi panelházakat. Erről mi a véleménye?
– A szocializmus évei alatt felépült panelházak eléggé lehangoló látványt nyújtanak. Ezeken építészetileg változtatni nemigen lehetséges. Szerencsére a mai kor emberét már nem lehet ennyire beskatulyázni. A szomszédos Ausztriában már átfogó építészeti megoldások alkalmazásával sikerült elérni, hogy egy-egy régi lakótelepet szinte teljesen átvarázsoltak. Ez azonban Szlovákiában még elképzelhetetlen.
