Érdemes ,,boldognak lenni" szívinfarktus után is...

Évtizedek óta világsláger Bobby McFerrin száma, a Don’t Worry Be Happy, azaz „Ne aggódj, légy boldog”. De vajon egészségünk szempontjából miért érdemes boldognak lenni?

Egészség alatt természetesen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definícióját értjük, azaz a testi, lelki és szociális jóllét állapotát. A kérdés azért indokolt, mert a negatív érzelmi állapotokról, például az aggódásról/szorongásról, a lehangoltságról/depresszióról szintén régóta tudjuk, hogy a szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) betegségek, főleg a szívinfarktus bizonyított kockázati tényezői. Ezt az összefüggést eddig már számtalan tudományos vizsgálat bizonyította.

(© Luisa Rivera for Yale Enviroment 360)

Jóval kevesebb vizsgálat történt annak kutatására, hogy a pozitív érzelmi állapotok, például a boldogság és optimizmus befolyásolják-e egészségünket, konkrétan milyen összefüggés lehet a pozitív érzelmi állapot és az említett szív- és érrendszeri betegségek között. Nos, az utóbbi években örvendetesen megszaporodtak azok a – főleg belgyógyászok, lélekgyógyászok által sürgetett – kutatások, amelyek a fentebb említett összefüggést kutatják.

Az már most leszögezhető, hogy a pozitív érzelmek közvetlen és előnyös hatással vannak a testünkben zajló élettani – pl. immunológiai vagy kardiovaszkuláris – folyamatokra. Ez részben magatartásbeli tényezőkön keresztül valósul meg (dohányzás kerülése, rendszeres testmozgás, mérsékelt alkoholfogyasztás). Ez a védőhatás azonban a magatartásbeli tényezőktől függetlenül is megmarad!

A lelki jóllét a maga pozitív érzelmeivel megváltoztathatja a kardiovaszkuláris betegségek iránti fogékonyságot, mérsékelheti a rizikót – azáltal, hogy csökkenti az idegrendszer szimpatikus aktivitását és növeli a paraszimpatikust, illetve csillapítja a gyulladásos és véralvadási tényezők szintjének stressz indukálta emelkedését.

Ma már az „egészségi állapot önértékelése” az egyik legfontosabb egészségügyi mutató, mely alkalmas a kardiovaszkuláris betegségek kockázatmérésére. Egy kutatási eredmény szerint pl. ez az önértékelés idős nők esetében a szívinfarktus után a hosszú távú halálozás független előrejelzője volt: az egészségi állapotukkal elégedetlen betegek több mint hatszor „gyakrabban” haltak meg, mint az egészségükkel elégedett társaik.

A magyar kutatók (Kopp Mária és munkatársai) által kidolgozott önértékelés során erre a kérdésre várják a választ: „Hogyan minősíti egészségi állapotát?” A válaszadó ötféleképpen minősíthet: nagyon jó, jó, közepes, rossz, nagyon rossz.

Az önértékelés egy aktív kognitív (megismerő) folyamat. Olyan testi érzeteket foglal magában, amelyek csak az egyén számára érzékelhetők közvetlenül. Tudjuk, hogy az infarktushoz vezető kórállapot, vagyis az „angina pectoris” gyógyításában használt – a koszorúereken végzett – műtét meghosszabbítja az élettartamot, javítja az életminőséget.

A boldogság és elégedettség elősegítik ezen cél elérését, hatékonyan támogatják a beteg megpróbáltatásokkal szembeni küzdőképességét. Érdemes tehát orvosi szempontból is „boldognak lenni” – még a szívinfarktus, szívműtét után is.