A mai férfi nem akar elköteleződni. Mert mi van, ha jön egy másik nő... Egy jobb nő, mert mindig van jobb! S egy alkalmat sem szabad elszalasztani. Ez a mai kor parancsa!
Agglegények. Régen ez volt a nevük azoknak, akik nem nősültek meg. Csodabogárnak tartották őket. Legalábbis így emlékszünk gyerekkorunkból azokra, akik egyedül éltek. Minden faluban volt belőlük legalább egy. Amikor a nevük szóba került, anyu mindig hozzátette: Tudod, az, aki nem nősült meg! Az emberek sokat törték a fejüket, vajon miért. Állítólag azért, mert nem tudta elfelejteni az első szerelmét. Vagy nem volt szerencséje a nőkkel. Olyasmit ki sem ejtettek a szájukon, hogy esetleg meleg. Ez a téma annak idején tabu volt. A „vénlegényre” azért furcsán néztek.
(Kép forrása: goop.com)
Ma már a pszichológusok azt mondják, sokan közülük látens homoszexuálisok voltak, csak ezt, persze, a régi világban nem vállalhatták fel, főleg nem faluhelyen. A jóképű, fess Zoli élsportoló volt, szeretett és tudott élni. Már elmúlt harminc, amikor megnősült. Sokat köszörülte rajta nyelvét a család, hogy „túl válogatós” („csak rá ne fizessen”) meg „kényelmes”, nem akarja elengedni az anyja szoknyáját, aki lesi minden gondolatát, és készségesen kiszolgálja. Ez a Zoli azonban kivárta, amíg megtalálja az igazit. Harminc éve él vele boldog házasságban. A mai agglegények azonban nem ilyenek. Nem az igazi miatt várnak a házassággal.
Mert manapság agglegényekkel van tele a világ. És egyáltalán nem tartjuk őket csodabogárnak. Harmincegy éves, és még nem nősült meg? Na és? Inkább az a csodabogár, aki már nős ebben a korban. Ilyen korán lekötni magát? Minek?! A harmincas pasik körében rendkívül divatos a nőtlenség. Nézzétek, ez tud élni! Milyen sokfelé járt, mi mindent kipróbált, mennyi jó nő megvolt neki, de egyik sem tudta megfogni, pedig híres modellek is voltak köztük.
Azonnal felvette a nyúlcipőt, amikor valamelyikük ülőgarnitúráról, horvátországi nyaralásról, muskátlis ablakról, ne adj’ isten, gyerekről kezdett hadoválni. Bolond is lett volna, ha elkötelezi magát, hiszen annyi jó nőt talál, amennyit csak akar. Egy feleség: csak púp a hátadon...
Hormonnal van tele a Duna
Valóban ilyen felelőtlen mihasznák a mai pasik? Nézzünk csak végig a történelmen: mit meg nem tettek, hogy elnyerjék az imádott nő kezét! Vérüket ontották, szembeszálltak minden veszéllyel, az életüket kockáztatták, hogy megcsókolhassák azt a kis kacsót, megpillantsák a szoknyából kilebbenő bokát. Az „igen”-ért vállalták a lovagi torna megpróbáltatásait, dacoltak szőrösszívű atyákkal, féltékeny férjekkel, zárdák vastag kőfalaival... Véres hőstetteket vittek véghez, hogy a kedves ujjára húzhassák a jegygyűrűt.
A pszichiáter nem a felhők között, hanem a földön jár. „Minden történelmi korban voltak férfiak, akik ódzkodtak a házasodástól. Mindig voltak, akiknek nem akarózott megnősülni, akik inkább maradtak otthon, a mamahotelben, akik nem tudtak leválni a mamáról (,,Apának könnyű volt, ő elvehette anyut, de nekem egy idegen nőt kellene feleségül venni!"). Statisztikák bizonyítják, hogy a partiképes fiatalembereknek mintegy 15 százaléka mindig a nőtlenséget választotta.”
Ez a szám az utóbbi években a többszörösére emelkedett. A pszichológusok pontosan meg tudják határozni, mi az oka. „A fiatal férfiak azért nem nősülnek, mert nincs kedvük vállalni a házassággal, a kapcsolattal és főleg a gyerekneveléssel járó felelősséget. A mamahotel és a rövidebb, akár párhuzamos viszonyok kitűnően megfelelnek a férfinem poligám, hedonista hajlamának.” Sokat nyom a latban még valami, amiről álszent módon hallgat a társadalom: a hormonális fogamzásgátlás. Mennyi férfi akadna horogra, ha a nőkben normálisan kifejthetnék hatásukat a női nemi hormonok!
Manapság ezeket az értékes hormonokat lehúzzuk a vécén, belekerülnek a folyók vizébe, onnan pedig a szennyvíztisztítón keresztül az ivóvízbe. A folyókban élő halak a női hormonok hatására nemet változtatnak! És a pasijaink? Európában és Amerikában a spermium minősége egyre romlik, és aligha hihető, hogy ennek oka a bűnösnek kikiáltott sok műanyag flakon, amelyekbe az ásványvizeket és üdítőitalokat töltik...
Hallgatnak az esküvőre hívó harangok
Nézzünk csak körül, mennyi harmincas hajadon él körülöttünk. Nemcsak hogy férjük nincsen, de sokan egy tartósabb kapcsolathoz sem találnak pasit. Mintha a homlokukra volna írva: „Vigyázz, ez a nő férjet keres, sürgeti az idő!” Holott ezek a fiatal nők szépek, kedvesek, okosak, megértők és alkalmazkodók. Az egyikük, nevezzük Briginek, kétéves idillikus kapcsolat és féléves együtt lakás után elhatározásra jutott. Óvatosan tudakolózni kezdett, hogyan lesz, mi lesz tovább. Nagyképű pasija kerek perec kivágta, hogy a közeli években ne számítson se házasságra, se gyerekre. „Egyébként minden oké, nyugodtan maradhat minden úgy, ahogy van! Jó nő vagy, tudom én azt!”
Brigi azonban már más véleményen volt: „Amikor az ember elmúlt harmincéves, más dolgok lesznek fontosak, mint előtte. Elakadt a szavam, amikor a pasim lerázott a fals dumájával. Még aznap összecsomagoltam és elköltöztem.” Fájdalmas szakítás volt, de mi jót várhatott ettől a pasitól? „Mire vártam volna? Hogy tíz év múlva a meg nem szült gyerekeimet sirassam? Azt már nem! Inkább most sírok egy hónapig minden este.”
Kriszta is hasonló tapasztalatokat szerzett, bár ő társkereső portálon próbálta megtalálni a párját. „Amikor szakítottam a barátommal, akivel több éve együtt jártam, s aki harmincöt évesen sem akart hallani közös lakásról, még kevésbé gyerekről, már nem akartam kockáztatni. Arra gondoltam, mindjárt azzal kezdem, hogy kiteregetem a kártyáimat, hadd tudja a kedvesem, mit kínálok fel, és mit várok el a kapcsolatunkban.” Kriszta tehát jelentkezett egy jó nevű internetes társkeresőnél. Két pasival vette fel a kapcsolatot, akik tudták, hogy harmincöt éves, és párt keres, mert családot szeretne alapítani. Féléves ismeretség után azzal búcsúztak el tőle, hogy még nem tartják érettnek magukat a házassághoz és főleg nem a gyerekvállaláshoz. Mert gyereket nemzeni felelősség, és nem keresnek annyit, hogy a kölcsönöket fizetni tudják! Jobb ez már csak így, szinglin nekik. Nőt meg mindig találnak arra, amire nekik kell!
Akkor Kriszta összetalálkozott egy régi iskolatársával. A régi-új barátság feléledt, sok mindenben szót értettek, a negyvenéves Zoli a gyerek ellen sem tiltakozott vehemensen, no és a szex is nagyon jó volt. Csak egy baj volt vele: ezen kívül semmi nem érdekelte! Amikor szexelhetnékje volt, a világ végéről is hazarepült, hogy egy napot Krisztával tölthessen. Aztán meg eltelt két hét, hogy a színét se látta. Csodálkozunk, hogy Kriszti a végén beparázott...
(Kép forrása: vanityfair.com)
Nem vidámabb Joja története sem, bár ő egy lépéssel közelebb került a célhoz. Négy éve együtt lakik a barátjával, közösen vették az autót, közösen rendezték be a lakást. De amikor megkérdezi tőle, mikor esküsznek meg, kedvese hosszas fejtegetésekbe bocsátkozik, hogy a legtöbb házasság rossz, a válás pedig hercehurcás. Joja egyszer egyenesen nekiszegezte a kérdést, hogy mi a kifogása a nősülés ellen. A pasi hebegett-habogott, eldadogta azt az elcsépelt mondatot is, hogy nem a papír a lényeg, amikor két ember szereti egymást. Aztán indulatosan megkérdezte, ugyan miért olyan fontos a nőknek a házasság.
Joja elsorolta neki az összes romantikus és gyakorlati okot (a házassággal a férfi kinyilvánítja, hogy elköteleződik a barátnője mellett, és felelősséget vállal közös életükért; válás esetén nem kell világgá menni, megilleti a házastársi közös vagyon fele; ha valami „nagy baj” történik, nem kell tanácstalanul toporognia a kórház folyosóján, mert mint idegennek nem adnak neki felvilágosítást; nem kell kiköltözni a lakásból, amelyik a másik nevén van, és a többi). Erre a pasi csak hallgatott. Végül nagy veszekedés tört ki amiatt, hogy miért nincs elmosogatva, meg hogy ki fogyasztotta el az utolsó szalvétát.
A mai párok között az esküvő kérdése olyan, mint egy alvó vulkán. Amint az egyik előhozza a témát, a másik robban...
S a végén azért egy pozitív példa
Természetesen vannak olyan férfiak is, akik nem félnek a felelősségtől és elköteleződéstől. A negyvenéves Roland például. Huszonnyolc évesen nősült, van egy tizenegy éves lánya és egy hétéves fia. Jó a házassága, mondja. „Eleinte, mint minden normális srác, én sem gondoltam esküvőre, eszembe sem jutott a házasság. Huszonéves koromban volt pár elhibázott viszonyom, később már óvatos voltam. Aztán jött egy pillanat, és megértettem, hogy a „próbálkozások idejének” vége. Tévedéseimnek köszönhetem, hogy jó a házasságom. Azokból jöttem rá, hogy milyen fajta lányt keresek, s tulajdonképpen mit akarok az élettől. Nem hiszem, hogy jó lehet a húszéves korban kötött házasság, s abban sem hiszek, hogy az a jó, ha csupán egy csajjal jár az ember, s azt az egyet veszi el. Nézelődni kell, s van mit nézni, mert a mostani csajok kiraknak mindent a kirakatba, amijük csak van. Azt megérzi szerintem a pasi, ha itt az igazi, akivel a legjobb felébredni...”
Egy régi szakállas viccel zárjuk a témát. A műsorvezető megkérdezte: Miért nem énekel egy kanári? És válaszolt is rá: Vagy nem tud, vagy nem akar, vagy éppen most készül énekelni. Tehát: hölgyek, nem teljesen reménytelen a helyzet, vannak pasik, akik nem félnek a nősüléstől, csak lehet, hogy nem a megfelelő időben kaptuk el őket...
