Téli születésű vagyok, azért is szeretek bolyongani a ködben.
„Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, egymást is szeretjük.”
Ezeket a sorokat Fekete István írta, akinek ma is falni lehetne a könyveit, ha a gyerekeink még olvasnának, mert a benne leírt jelenetekkel ködben és köd nélkül is találkozhatunk, ha elindulunk a tájban.
Az Ipoly mentén akadhatunk szelíd tehenekbe, a ködben didergő házak körvonalait pedig a Duna fölött leereszkedve, Kovácspataknál kaptuk lencsevégre.
Az inverziót akartuk megnézni, mikor is a szokásos hőmérsékleteloszlás megfordul: fenn a hegyen süt a nap, alattunk pedig fáznak a házak.
S íme, ezt láttuk! Dömötör Ede fotói homályos jelenről mesélnek.
Kapcsolódó írásunk
