A szív, ez az örök „vágyakozó gépezet” (Prévost abbétól, a Manon Lescaut szerzőjétől loptuk ezt a meghatározást) nem hagy bennünket nyugodni. Mindig keres, nem szeret egyedül. Vagy nem talál senkit – ez a gyakoribb –, vagy talál, s akkor már nem kíván többet.
„Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.” (Gabriel García Márquez)
A jó szerelem vonzódás, elfogadás és feltétlen bizalom. Két ember tekintete egymásba fonódik, nézik és látják egymást, de nemcsak egymást, hanem az elmúlt időt és a jövőt is. A jó szerelemben énünk kiteljesedik, eltűnnek a határok a két ember között: már mindegy, kinek a keze, kinek a lába, egyek vagyunk, mivel a számunkra legfontosabb személy elfogad bennünket. Magabiztosak leszünk, és biztosan haladunk céljaink felé. Jónak, kedvesnek érezzük magunkat, és azok is vagyunk. A jó szerelem a jót hozza elő belőlünk, rossz tulajdonságaink háttérbe szorulnak, esetleg le is vetkőzzük őket. Szerencsés ember az, aki jó szerelemre talál.
A szkeptikusok azt mondják, a szerelem kémia. Vonz minket a másik bőre, illata. Ösztön és kémia. De ki gondol erre, amikor csupa napsütés a világ? Amikor más gondunk sincs, mint hogy elmondjuk imádott kedvesünknek, énünk másik felének, hogy épp most gyönyörűen süt az alkonyi nap, és átvilágít az üde zöld fűszálakon? Hogy tegnap született nyolc kismacskánk, egyest kaptunk földrajzból, és egy órája megfájdult a fogunk? S közben megsimogatjuk zsebünkben a kis plüssmacit, amelyet neki vettünk? A természet szépen felöltöztette a valóságot, hogy az emberi faj ki ne haljon.
„A szerelem nem egy, hanem az EGYETLEN lehetőség, hogy boldogok legyünk.” Francoise Sagan fogalmazott így. A szerelem a legmeghatározóbb testi-lelki élmény az ember életében. Mindenki tudja, micsoda földindulást indít el bennünk egy-egy szerelem. S ha mindez csupán a hormonok szeszélyes játéka lenne, nem foglalkozott volna vele a világ komoly tudóstársadalma.
A leghíresebb tanulmányt Stendhal írta a szerelemről. Szenvedélyes természet volt, jól ismerte tárgyát. A mai napig gyakran idézik szerelemfilozófiáját, melynek lényege a „kristályosodás”: kedvesünk lénye úgy változik egyre jobbá a szemünkben, mint a sóbányába rejtett gally – minél több napig marad ott, annál több csodás sókristály rakódik rá, míg végül a csillogó-villogó alakzatban rá sem lehet ismerni az eredeti kis faágra. Stendhal hét állomást jelöl meg a szerelmi érzésben. Az első a megpillantás, amely hatalmas fiziológiai változást idéz elő az érintett emberben. „Erős szívverés, a koncentrálás hiánya, remegés és döbbenet árulkodnak a lélek háborgásairól.”
A második állomás a másik érintése, közelsége iránti vágy, majd a reménység következik, hogy szerelmünk tárgya viszonozza érzelmeinket. A negyedik állomás a szerelemnek a megszületése, az ötödik a „kristályosodás”, a jó tulajdonságokkal való felruházás kezdete. A hatodik szakaszban a szerelmes „hozzászokik boldogságához, és teljessé akarja tenni”. A stendhali lélektan utolsó, hetedik állomása az úgynevezett „második kristályosodás”, amely az örökkévalóság tartományába emeli a szerelmet. Nem erre vágyik minden szerelmes?
RAPID RANDI 2025
Az Új Nő magazin meghirdeti rapid randi maratonját! Jelentkezhet minden kedves, értelmes, ámde magányos férfi és nő, aki még nem adta fel a reményt. Mert ismerkedni kell! Akkor is, ha az ember önbizalma súlyos csapásokat szenved, vagy megszállott internetes ismerkedők tolakodását utasítja vissza, és kénytelen pánikszerűen elmenekülni. Ismerkedni kell, mert párra találni egyre nehezebb.
Keresem az igazit!
10 év után újra ismerkedési reality show!!! Ismerkedjen velünk! Ismerkedni kell. Soha nem szabad feladni, keresni kell.
Felhívás!
A kiválasztott ismerkedő párt 3 napig romantikus élvezetekkel kényeztetjük! Olvassa tovább, és jelentkezzen! Hátha Önre kacsint a szerencse, és megtalálja a nagy érzést.
