Három különböző nő – három különböző stílus. Ha végigmennek az utcán, még ma is rájuk csodálkoznak az emberek: nahát, milyen jól néznek ki! Pedig, ahogy mondani szokás, már nem mai csirkék. Bizony nem! Mi a titkuk? Minden kornak megvan a maga szépsége, hiszen egy nő, legyen akárhány éves, mindig nő marad. Különösen, ha díva az illető. Hiszen a hivatás kötelez.
A Komáromi Jókai Színház idén ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Az alapító tagok közül ketten, Ferenczy Anna és Lőrincz Margit immár negyven éve állnak reflektorfényben. Szentpétery Aranka a Faluszínháztól került a Mateszhoz, néhány évvel később. A három hölgy nagy örömünkre ma is aktív: néhány évvel ezelőtt együtt játszottak a Jókai Színház nagysikerű előadásában, a Forgószínpadban. Ferenczy Annát napjainkban a filmvásznon láthatjuk, a Köszönöm, jól című Prikler Mátyás-filmben, Lőrincz Margittal és Szentpétery Arankával pedig az Osztrigás Miciben, valamint a Teátrum előadásaiban találkozhatunk. Ki hinné, hogy Lőrincz Margit és Ferenczy Anna néhány nap különbséggel idén ünnepli 80. születésnapját? Vajon honnan merítik ezt a sok energiát?
Ferenczy Anna
Anni néni áttetsző, finom jelenség idősen is. Az a típus, aki semmit nem csinál, mégis nyomot hagy az emberben. Azt mondják, fiatalon kimondottan gyönyörű volt. El tudom képzelni! Hiszen még pár évvel ezelőtt is, amikor egyszerű, fekete posztókabátjában láttam az utcán, nem is járt, hanem valósággal suhant.
– Az életben csak egyetlen dologban hittem: a jól elvégzett munkában. A közönség szeretetét egy színésznő csak egyféleképpen építheti fel: a színpadon. Ha azonban oda felálltam, minden más megszűnt körülöttem, csak az „itt és most” létezett. Mindig teljes erőbedobással dolgoztam. Aztán lejöttem a színpadról, és lemostam a sminkem – civilben sosem éreztem magam jól benne. A ruhatárammal sem igyekeztem magamra felhívni a figyelmet.
Kedvencem a fekete-fehér összeállítás, ami mindig, minden helyzetben megállja a helyét. Senkinek sem szúr szemet, ugyanakkor megfelelően csinos benne az ember.
– Hasonló megfontolásokból a hivatalos vagy délutáni alkalmakra mindig egyszerű vonalú, de jól szabott kosztümöt vettem fel. Ha azonban egy nőnek nincs tartása, a legszebb ruha is csak lóg rajta, mintha rádobták volna. Hogy nekem mi adott tartást? Én büszke voltam arra, hogy a Matesz tagja lehetek! A közönség végtelenül szeretett bennünket. Nemegyszer egyenest a földekről jöttek az előadásra (amelyet épp ezért nyolc órakor kezdtünk meg) – a kapát, ásót csak nekitámasztották a kultúrház falának. És hozták a karjukban a rengeteg virágot: a pipacsot, a szarkalábat, a búzavirágot, mikor mi termett éppen. Úgy éreztem, nem engedhetem meg magamnak, hogy csalódást okozzak nekik. Ezért mindig ügyeltem arra, hogyan viselkedek – és éppen mit viselek.
Ferenczy Anna
Lőrincz Margit
Akárhányszor találkozom Margitkával, mindig megcsodálom, milyen jól néz ki, mindig divatos. Látszik rajta, hogy alaposan átgondolta, összeállította, amit visel. Vibráló egyénisége jókedvre deríti a vele találkozót, hiszen mindig kedves, mosolygós, és még a humora is jó!
– A klasszikus elegancia híve vagyok – feleli kérdésemre. – Kedvelem a jól szabott ruhákat, a minőségi anyagokat, a szép színeket. Ez azért van, mert minden téren szeretem a rendet és a harmóniát. Sőt, meggyőződésem, hogy egy kiegyensúlyozott személyiség, akinek megfelelő az önbecsülése, nem megy ki kócosan vagy rendetlenül az utcára. Van egy alapruhatáram, amelyet időről időre felfrissítek. Igyekszem követni a divatot.
Persze tudom, hány éves vagyok – büszke is vagyok rá! –, és annak megfelelően vásárolok, öltözködöm. Nem túl fiatalosan, de nem is nagymamásan. Csak a színpadra festem ki magam, a smink számomra munkaeszköz.
– Az, hogy ilyen fitt vagyok, nem csak a természet ajándéka. Van egy kis kertem a komáromi Erzsébet-szigeten, ahová jó időben szinte naponta kibiciklizem. Szándékosan nem autóval megyek, hogy jó kondícióban maradjak. A kertecskémben aztán kapálok, gereblyézek, ültetek, élvezem a napfényt és a friss levegőt. Ez sokat segít! Egyébként mindig azt tartottam, hogy disztingválni kell, mert mindennek megvan a maga helye. A színpadon színésznő voltam – otthon pedig családanya. Az utcán pedig csak a Margó. Minek játszottam volna meg magam?
– Komáromban nőttem fel, hát nevetséges lett volna, ha a sztárt adom. Arra törekedtem, hogy ne sértsek meg senkit. Egyébként pedig csodálatos életem volt a szintén színházi szakember, Tarics János mellett, akivel 54 évet töltöttünk együtt. Öt éve hagyott itt bennünket, és bizony nagyon fáj a hiánya. Különösen reggel és este, amikor egyedül maradok. Az utcára azonban nem viszem a bánatom. Mindenkinek megvan a saját terhe. Az embernek méltósággal kell élni – függetlenül attól, épp milyen fájdalma van, vagy hány éves. Az öregség sok bánattal jár – de sok örömmel is. Igyekszem az utóbbiakra figyelni.
Lőrincz Margit
Szentpétery Aranka
Aranka néni külön fejezet. Gyerekkorom óta emlékszem szenzációs ruhakölteményeire és bizsugyűjteményére. És ahogyan viselni tudja azokat! Egyedi és markáns stílusa, meleg, búgó hangja ma is mindenkit elbűvöl.
– Jó erőben vagyok, többet bírok, mint sokan mások, akik fiatalabbak nálam. Mindezért azonban tenni is kell. Piciny otthonomban két kondigépem is van, amelyeken naponta tornázok. Emellett, amikor csak tehetem, eljárok uszodába is, ahol ugrálok a boldogságtól. Úszni ugyanis nem tudok – viszont a korlát környékét kisajátítom magamnak, és ott tornázgatok. Az uszodába járók már megszoktak... Az öltözködési stílusom mindig is egyedi volt.
Egyrészt szeretem a sportos, kényelmes viseleteket, másrészt pedig a drámai megjelenést. Sosem érdekelt maga a divat, inkább aszerint válogattam, mi áll jól nekem. Be merem vallani: ruhatáram egy része turkálóból való.
– Viszont minden ruhadarabot feldobok valamivel. Szeretem a sálakat, a kendőket, a feltűnő, jó minőségű bizsukat. Vannak olyan ruháim is, amelyeket függönyből varrtam – saját kezűleg, saját tervezés alapján.
– Mikor a színházhoz kerültem, az utcára nem festettem ki magam. Aztán fokozatosan elkezdtem sminkelni: eleinte csak rúzst használtam, később szemhéjpúdert is. A smink aztán fokozatosan hozzám nőtt. Szeretek jól kinézni, és szeretem, ha megnéznek. Fiatalkoromban megesett, hogy leállt miattam a piac! Én ettől sem jöttem zavarba, sőt, kihasználtam: ezzel is a színházat reklámoztam...
Szentpétery Aranka
– A közönség elvárja egy színésznőtől, hogy a hétköznapi életben is „más”, több legyen. Mindezek persze külsőségek. A legfontosabb, hogy egy nőnek legyen kisugárzása. Szerencsére hatalmas belső energiával rendelkezem. Néha magam is meglepődöm, honnan van bennem ennyi vitalitás. Alapvető tulajdonságom, hogy sose adom fel. Szeretek és tudok is harcolni, és elsősorban a saját magam legyőzése a cél. Elhagyni magam, belekényelmesedni a koromba? Ez az, amit soha nem engednék meg magamnak!
