Vannak mondatok, amelyek elsőre ártatlannak tűnnek, mégis képesek alattomosan aláásni egy házasság alapjait. Nem nagy dolgokról van szó, hanem mindennapi, szinte már berögzült félmondatokról, amelyeket rendszeresen használunk – anélkül, hogy észrevennénk, milyen romboló hatásúak. De mégis mik ezek a mondatok, melyeket jobb lenne örökre száműzni a szókincsünkből?
A férfiak gyakran panaszkodnak, hogy nehéz megérteni a nőket, ráadásul „a nők nem tudják, mit akarnak”. Összeállításunkban ezúttal elmagyarázzuk, mi az, amit soha ne mondjunk a feleségünknek, illetve milyen mondatokat tanuljunk meg ezek helyett, hogy boldog házasságban élhessünk.
„Majd megcsinálom, ha lesz időm.”
Ez a mondat határozottan a „tilos” skatulyába való. Mert a „majd” többnyire azt jelenti: sohanapján. És a háztartásban csak tornyosulnak az el nem végzett apró javítások. Nincs felcsavarozva a szekrényajtóra a fogantyú. Nincs kifúrva a lyuk a falon a képnek. Még mindig halmozódnak a kifogyott elemek a dobozban. Ha a férj ezeket nem csinálja meg rögtön, akkor soha. Ezért a helyes válasz: „Még ezen a héten megcsinálom.”És azonnal felkerül a figyelmeztető cetli a hűtőszekrény ajtajára.
„Minek csinálsz ebből akkora cirkuszt?”
Amikor harmadszor is vacakol a számítógép, és kitörli a nem elmentett adatokat, amikor rálépünk a macska tálkájára, és szanaszét repül a száraz táp, vagy leszakad az udvaron a szárítókötél, és a sárban landol a frissen mosott ágynemű, nem a legalkalmasabb pillanat jó modorra oktatni a feleséget. A helyes válasz: „Jó, hogy nagyobb baj nem történt. Segíthetek?”
A mondatot ki lehet egészíteni valami vigasztalóval, ami már régebben is bevált. Például egy csésze kávéval. Ennyire egyszerű.
„Most veszekedni akarsz?”
Egy normális ember sose akar veszekedni. Ezt a férj is tudja. Mégis azt mondja, amikor a feleség ellent mer mondani neki, ragaszkodik a saját elképzeléséhez, nem tetszik neki a férj megjegyzése vagy agresszivitása. A megoldás egyszerű. „Látom, hogy megbántottalak, sajnálom. Beszélhetnénk róla később?”
„Alszol?”
Hát mit szeretne hallani? A feleség már egy félórája próbál elaludni. A férjét legszívesebben agyoncsapná. Akinek gyerekei vannak, az tudja, hogy az alvás a legnagyobb kényelem, a legszentebb dolog, és értékesebb mindennél. És ha te, szerencsétlen férj, éppen akkor lépsz be a hálószobába, amikor a feleséged már félig alszik, és még fel is teszed ezt a bugyuta kérdést, akkor jobban teszed, ha levegővé válsz, és észrevétlenül kisompolyogsz a szobából, remélve, hogy az asszony valóban alszik.
„Szólnod kellett volna.”
Gyakran elhangzó mondat. A francia Emma illusztrátorát a hasonló című híres képregény magalkotására sarkallta, amely a nők mentális túlterheltségéről szól. A férjnek meg kellett volna mondani, hogy rendeljen ebédet a gyerekeknek, vegyen tejet, meg hogy az anyjának születésnapja van. A feleségnek ezekért kellett volna szólnia. Hát, nem kellett volna. Talán az egész nagycsalád menedzsere ő? A férjnek inkább ezt kellene mondania, komolyan is gondolva: „Ne haragudj, elfelejtettem. Máskor jobban odafigyelek.”
„De ők téged akarnak.”
Ezt válaszolja a férj, amikor az asszony megkéri, hogy ügyeljen a gyerekekre, azok meg az anyjukat hívják. Találjuk ki, vajon miért. Hányszor hangzik el a gyerekek szájából, hogy „anyu” – és hányszor az, hogy „apu”? Az „apu” lényegesen kevesebbszer. Hogy miért? Mert az „anyu” kiáltást valahogy gyorsabban meghallják az anyák.
Ezért tehát soha ne mondja azt a férj, hogy „téged akarnak”. Helyette mondja azt a gyereknek: „Tudom, hogy anyut szeretnéd, de mi ketten is elboldogulunk a dologgal.” S ha a férj közben véletlenül a feleségére pillant, lát majd egy széles mosolyt.
„Azt hittem, lesz egy szép esténk.”
Ha a férj azt látja, hogy a felesége egy puha pokróccal bekuckózott a fotelba, és belemerült kedvenc regényébe, akkor tudhatná, hogy neki már szép estéje van. Mert számára a „szép este” nem azonos azzal, hogy „szex”. A helyes mondat ilyenkor: „De jó téged boldognak látni!” Ha a férjek megtanulják ezt a mondatot, kezeskedni merünk, hogy a „szép estéből” csakugyan lehet még valami...
