Amikor szerelmesek vagyunk, a fellegekben járunk, és minden olyan könnyűnek tűnik. Miért veszekednénk? Hiszen egy test és lélek vagyunk! De később biztosra vehetjük, hogy jönnek a nézeteltérések. Miképp a szerelemnek, úgy a veszekedésnek is megvan a maga nyelve. De vajon egy nyelvet beszélünk? És egyáltalán – meg tudunk-e egyezni?
Bence utál veszekedni, s kifejezetten kerüli az összetűzést. Mint a teknős, behúzódik a páncéljába, és hallgatással védekezik. A felesége, Timi viszont a legkisebb félreértés miatt is földi poklot teremt a házban. Zsuzsa ellenben, amikor a férjével vékony jégre téved, elmenekül a veszélyes területről, és témát vált. Ildi hasonló helyzetben igyekszik elviccelni helyzetet. A férje, Zoli azonban nem fogja vissza magát, dühkitöréssel reagál. Elég egy elejtett megjegyzés vagy rossz hangsúly, és mind a ketten a plafonon vagyunk. Mivel tudjuk ennyire kihozni egymást a sodrunkból?
Különbözik a nyelv
Azt szokták mondani, a veszekedés az élet sója. No meg azt is, hogy mindenből megárt a sok. Van, aki a szóváltásban éli ki az indulatait, míg mások mindent elkövetnek, hogy elkerüljék a konfliktust. Tulajdonképpen miért veszekszünk ‒ főleg akkor, amikor mindketten ugyanazt akarjuk?
„Az összeszólalkozásban nem is magáról a problémáról van szó, hanem arról, hogy milyen hangnemben történik – mondja a terapeuta. – S bár ugyanazt szeretnénk, amit a társunk, a különböző megfogalmazás miatt úgy érezzük, a másik nem ért meg bennünket.”
Talán olvasóink is hallottak már róla, hogy a szerelemnek öt nyelve van. Ezt a felosztást Gary Chapman baptista lelkipásztor hozta be a köztudatba nagy sikerű, Az öt szeretetnyelv című könyvével. Ha sikert szeretnénk elérni a partnerünkkel folytatott kommunikációban, akkor nemcsak a szeretet nyelvét kell megismernünk, hanem azt is, amelyik a veszekedéshez vezet – leginkább akkor, ha kényes témáról van szó. Különben az lesz az érzésünk, hogy a másik hottentottául beszél, mert nem értünk egy szót sem a mondandójából. A következmény katasztrofális lehet: a csendes háztartás, a visszahúzódás és a szorongás időszaka következhet be, csak hogy elkerüljük az újabb összetűzést. Vagy pedig a harctéren maradunk, és rosszindulatú háborúskodásba kezdünk.
Ki lehet kerülni a félreértések kelepcéjéből, át lehet hidalni a reménytelennek látszó ellentéteket? Gary Chapman szerint igen, ha megtanuljuk a nyelvét annak, akit meg akarunk érteni. Ez egyaránt vonatkozik a szerelemre és a konfliktusokra is.
Megtanulni a mintát
Ritkán fordul elő, hogy a párok ugyanazt a nyelvet beszélik. Sokszor idegenként mozgunk egymás nyelvében, és zavarban vagyunk: Miért nem érti a társam, mit akarok mondani? Hiszen a napnál világosabb! Vagy nem is akar megérteni? Az még rosszabb…
„Minden ember más tapasztalatokkal, értékrenddel és elvárásokkal érkezik a kapcsolatba. Amikor a két különböző szemlélet találkozik, létrejön a konfliktus. Nem azért, mert nem értjük a másikat, hanem mert mind a ketten más szemmel nézzük a világot – mondja a terapeuta. – A nézeteltérések megoldásának stratégiája függ a magunkkal hozott nevelési mintáktól, a gyerekkorunkban megtanult megoldási lehetőségektől, a személyiségünktől, valamint azoktól a szokásoktól, amelyeket a kapcsolaton belül kialakítottunk. Reakcióink nem megszerkesztettek, hanem ösztönösek, tudatalattiak. Van, aki kerek perec kimond mindent, más azonban inkább kitér az összeütközés elől, mert nyugalmat akar” – mondja.
Mi legyen a gyerekekkel?
A konfliktusok hozzátartoznak az együttéléshez, az élet részei, és megannyi megjelenési formájuk van. Egyrészt alkalmat teremthetnek, hogy mélyebben megismerjük a másikat, fejlődhetünk általuk, másrészt viszont bánthatóak is lehetnek, és eltávolodást idézhetnek elő a kapcsolatban.
Gyakran apróságokról van csak szó: hogyan rakja be a párunk a használt edényt a mosogatóba, vagy melyik irányban rakja fel a vécépapír-gurigát. Persze vannak komolyabb ellentétek is, amelyek hatalmassá duzzadhatnak. Ezek leggyakrabban a gyerekek nevelésére, a pénz kezelésére, valamint a rokonokkal tartott kapcsolatra vonatkoznak. Úgy elmérgesedhet miattuk a konfliktus, hogy a pár képtelen megmaradni egy helyiségben, a házastársi viszony romokban lehet. Mindez sajnos nem csupán kettejük dolga, hiszen a gyerekekre szintén hatással van a veszekedés, és meghatározza, később hogyan fogják megoldani a saját nézeteltéréseiket.
A csendes háztartás
„Ismerek olyan párokat, akik húsz év alatt egyszer sem veszekedtek, mégis kritikus helyzetben vannak. A kérdés: milyen stratégiával tudták eddig elkerülni a szóváltásokat? Meg lehet ugyanis tanulni, hogy ne veszekedjünk a nyugalom megőrzése érdekében, vagy azért, hogy a társunk ne nevezzen minket hisztérikának. De minden bosszúság, amit lenyelünk, egyszer ki fog robbanni belőlünk – figyelmeztet a terapeuta. – Az egyetlen helyes út az empátia és a bátorság gyakorlása, hogy megtanuljunk beszélni a sérelmeinkről, és érdekeljen bennünket a másik gondolatvilága is.”
A konfliktusok feloldásának másik eszköze a bizalom erősítése, ami nemcsak csökkenti a feszültséget, de a személyiség fejlődését is elősegítheti. Ha megértjük, hogy a társunk miként értékeli a nézeteltéréseket, és mit él át ezek közben, akkor van lehetőség olyan megoldás kialakítására, ami mindkettőnknek megfelel. Így az „én-te” vonaláról átlépünk a „mi” területére, hiszen mindketten egy csónakban evezünk.
A konfliktusok kezelésének 5 típusa
- A teknős: Elbújik a konfliktusok elől, kerüli őket, és inkább lemond a céljáról, csak hogy elkerülje a veszekedést.
- A cápa: Minden eszközzel meg akarja győzni a másikat az igazáról. Nem törődik a másikkal, a saját érdekeit helyezi előtérbe, nem számít neki a kapcsolat. Támad és fenyeget, fitogtatja az erejét.
- A medve: Fontos neki a kapcsolat, visszakozik annak ellenére is, hogy nem éri el a célját. Azt akarja, hogy szeressék, igyekszik megelőzni a konfliktusokat, csak hogy ne sérüljön a kapcsolat. Szeretné, ha mindenki szeretné őt.
- A róka: Fontos neki mind a saját célja, mind a jó kapcsolat fenntartása. Mindig törekszik a kompromisszumra, ami során mindkét fél felad valamit, ugyanakkor nyernek is vele.
- A bagoly: Olyan megoldást keres, amelyikben mind a két fél eléri a célját. Vitatkozni akar, arra törekszik, hogy minden résztvevő elégedett legyen, ne maradjanak bennük negatív érzelmek. Véleménye szerint a konfliktusok módot adnak arra, hogy erősödjön a kapcsolat, emellett alábbhagyjon a feszültség.
