Soha a történelem folyamán nem volt olyan jó dolgunk, mint most. Vannak országok, ahol az emberekben megvan a boldogság képessége.
Costa Rica például egy nagyon szegény ország. Ma a (hazai) gazdagoknak mégis ott ajánlanak eladásra telkeket, azzal a felkiáltással, hogy ott végre boldogok lehetnek. A boldogságkutatók Costa Ricát mindig az élbolyba sorolják, mert az itteniek mosolyognak ezerrel, s köszönik szépen, jól vannak.
Nekik nem kellenek a boldogsághoz mindenféle kellékek, mint a stresszes európaiaknak, autó vagy Gucci táska. Elég a jó éghajlat és az akolmeleg, az egymáshoz tartozás érzése. A közösségek itt még működnek (talán ez az egyik nagy titok). Tanulság: könnyebb boldognak lenni annak, aki nem rontja el mindenféle szamársággal a boldogságát.
Úgy élek, amilyen nyelven beszélek?
A tudósok sok kritériummal mérik a boldogságot. A vermonti egyetem matematikusai szerint a boldogságra a nyelvhasználat is hatással van. A professzorok tíz nyelvet tanulmányoztak, és arra a következtetésre jutottak, hogy a legboldogabb nyelv a spanyol. Ezzel szemben az amerikai Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közzétett kutatási eredmények szerint a legboldogtalanabb nyelv a kínai. A tudósok a könyveket, sajtótermékeket, a dalok, filmek és tévésorozatok szövegét vizsgálták, sok százmilliárd szót áttanulmányoztak, mert azt keresték, hogy egy-egy nyelvben mennyi pozitív tartalmú, „boldog” szót találnak, és mennyi negatív jelentésűt. Arra az eredményre jutottak, hogy a legtöbb boldog szó a spanyol nyelvű weboldalakon, a legkevesebb a kínai könyvekben fordul elő.
Michael Fromm, aki könyvet írt a boldogságról, azt is megjegyezte, hogy a nemzetiségek kevésbé boldogok, mint a többségi nemzetek. Ennek a kitételnek az igazságát mi, kisebbségi magyarok bizonyítani tudjuk. Mert sok minden hiányzik a komfortérzetünkhöz, hogy igazán otthon érezzük magunkat szülőföldünkön.
Az utolsó előtti helyen a koreai filmek feliratai, előttük az angol dalok szövegei állnak. (A magyart nem jellemezték, de hát, ugye, tudjuk, mennyire bús nép a magyar, vigadni is csak sírva szeret.) Sőt, a legjobb költőink, íróink, politikusaink önkezükkel vetettek véget életüknek – s magatartásuk szinte mintául szolgál a mai magyar népességnek is, amelyik az öngyilkossági statisztikákban élen jár.
Mikor vagyunk boldogok?
Egyvalami mégis van, amiben mind a pszichológusok, mind a szakértők újabban egyetértenek: a boldogság mint tartós állapot nem létezik. Még kevésbé a modern Európában élő egyszerű halandók életében. A „boldogság” szó eredeti jelentése is inkább valamilyen pillanatnyi állapothoz kötődik: boldogok akkor vagyunk, ha győzünk a kártyában, vagy vettünk egy divatos rucit... Bár azért vannak az életünkben hosszabb időszakok is, amikor boldognak érezzük magunkat. Például amikor szerelmesek vagyunk. A tartós boldogságérzetről szervezetünk vegykonyhája gondoskodik. A boldogsághormon elönti a testünket akkor is, amikor sportolunk, vagy fizikai munkát végzünk, s ez a jó érzés néha tovább kitart.
A hosszan tartó boldogságot inkább elégedettségnek mondanánk. Az elégedettség érzésébe jó élmények és többfajta más érzés is belejátszik. Többek között az, hogy értelme van annak, amit csinálunk. Céljaink vannak, amiket szeretnénk elérni. A boldogtalan, depressziós ember többek között attól is szenved, hogy az élete, a munkája, a családja, sőt, az egész léte elvesztette értelmét.
Mi teszi boldoggá az embert?
Ahány ember, annyiféle természete van a boldogságnak. Az egyik boldog ember nem is gondolkodik azon, hogy boldog-e. Egyszerűen elfogadja. A felnőttek általában attól boldogok, ha szeretteik is egészségesek, s ha minden családtagnak rendben folyik az élete. Sokan akkor boldogok, ha egy csendes erdőben vagy nyugodt réten sétálhatnak. Vagy nyáron sikerül végre eljutni a tengerhez, esetleg a Balatonra. A boldogság egyik feltétele, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Magunkat keserítjük, ha mindenben csak a rosszat látjuk meg. (Mert mindennek van színe és fonákja is: az élet szövete már csak ilyen.)
Ha azon bosszankodunk, hogy „ a szomszéd fűje mindig zöldebb”, nem marad időnk kigazolni a kertet. Sokan utazni szeretnek, és már attól boldogok, ha szép városokban, szelíd tájakon fordulhatnak meg. A nőket az teszi boldoggá, ha kisgyermekük átöleli őket. A vállalkozók a nyári szabadságnak örülnek, mikor senkinek sem kell parancsolni, és nem kell a számlaegyenlegre figyelni... És így tovább.
A régi öregek mindig azt mondták: akkor vagy boldog, ha keményen dolgozol, és a munkád meghozza a gyümölcsét. Úgy legyen!
Híres emberek mondták
Marcel Pagnol filmrendező:
„Az emberek soha nem boldogok, mert a múltat szebbnek látják, mint amilyen volt, a jelent rosszabbnak, mint amilyen, a jövőt rózsásabbnak, mint amilyen lehet.”
Epiktétosz sztoikus filozófus:
„Egyetlen út vezet a boldogsághoz: nem töprengeni azon, amit nem tudunk megváltoztatni.”
Seneca római filozófus:
„Nem az a boldog, akit mások annak látnak, hanem az, aki boldognak érzi magát.”
Agatha Christie, írónő:
„Boldognak érezheti magát az a nő, aki régészhez megy feleségül: minél öregebb, annál inkább érdeklődik iránta a férje.”
