Volt egy barátnőm, aki hihetetlenül intelligens volt, anno még egy intelligenciaversenyt is megnyert. Ám a férfiakkal mindig pórul járt, még a nyolc osztályt végzett szomszédasszony is jobban értett a férfiakhoz, mint ő. A megfejtés: Nórának sok észt adott a Teremtő, érzelmi téren azonban már nem volt ilyen gyors felfogású.

Egyre többet hallunk az érzelmi intelligencia (EQ) fontosságáról és fejlesztéséről, de sokan még mindig megfoghatatlan valaminek tartják. Ugyanakkor egyre több szakértő vallja, hogy pont az érzelmi intelligencia lehet a boldogság kulcsa. Erről beszélgettünk Kovács Orsolya pszichológussal, a Bebalanced Pszichológiai Pont (Budapest) szakmai vezetőjével.

erzelmi-intelligencia-kezdo.jpg

– Érzelmi intelligencián a saját magunk és mások érzelmeinek értékelésére, érzékelésére, illetve a reagálásra való képességet értjük – mondja Kovács Orsolya. – Arról van szó, hogy képesek vagyunk-e észrevenni, hogy lejátszódik bennünk valamilyen érzelmi folyamat. Például észrevesszük-e, hogy szomorúak vagyunk? Tudjuk-e, hogy mi váltotta ki belőlünk ezt a negatív érzelmet, s meg tudjuk-e vigasztalni magunkat? Vagy éppen: fel tudjuk-e használni érzéseinket mint hajtóerőt, képesek vagyunk-e észrevenni a másik ember érzéseit, és érzelmileg tudjuk-e befolyásolni?

– Az érzelmi intelligencia a munkahelyi siker legfőbb záloga. Viszont a kritikus hangok még azt is kétségbe vonják, hogy lehet-e egyáltalán valódi intelligenciának nevezni az érzelmi intelligenciát. Miért nincs egyetértés?

– A hagyományos IQ-teszt kizárólag a szellemi teljesítményre fókuszál. Eszerint akkor tud valaki jól érvényesülni a világban, ha éles elméjű, okos. Szerencsére egyre többen vannak, akik ennél tovább mennek. Mitől függ például a boldogságunk? Nem csupán a szellemi teljesítményünktől. Az IQ önmagában nem definiálja például az egyén párkapcsolati elégedettségét, sem azt, hogy milyen sikereket lesz képes elérni a munkahelyén. Szükség van még egy sereg másfajta képességre és készségre is, amelyek szintén az intelligenciához köthetők.

Baj azzal van, hogy míg az IQ gondolkodással összefüggő része könnyen belefoglalható egy tesztbe, addig az érzelmi intelligenciát nehéz mérni. Ráadásul a kutatók különböző mérőeszközöket és teszteket használnak, ezért az adatokat sem nagyon tudjuk összevetni.

– Segíthet a nevelés? Lehet érzelmi intelligenciára nevelni a gyereket?

– Minél előbb kezdenek tudatosan foglalkozni vele, annál jobb. Ám akár foglalkozunk vele, akár nem, az érzelmek akkor is jelen vannak az életünkben. Az ember igenis képes szabályozni az érzéseit és érzelmeit. Vegyünk egy példát. Sok anyuka tanácstalan, amikor a pici babája sír, nem tudja, mit kéne ilyenkor csinálni. Vajon éhes, fáradt, fáj valamije, fel kell venni? Az az anyuka, akinek magas az érzelmi intelligenciája, pontosan megérzi, hogy a gyermekének diszkomfortérzete van, és azt is tudni fogja, hogy miképp segítsen neki. Ehhez viszont arra van szükség, hogy bele tudjon bújni a gyerek bőrébe, és meg tudja nyugtatni a babát. Így a gyerek pici korától kezdődően megtapasztalja, hogy igenis számít az, hogy ő mit érez. Ilyenkor tulajdonképpen arra használjuk az érzelmi intelligenciánkat, hogy megpróbálunk kapcsolódni a másik emberhez. Függetlenül attól, hogy a másik egyéves vagy épp hetven. Mi a legjobb módja annak, hogy fejlesszük a másik ember érzelmi intelligenciáját? Az, hogy megfelelő érzelmi reakciókkal válaszolunk a viselkedésére. Fontos, hogy minél korábban sajátítsuk el ezt a készséget, így jobban beépülhet a tudatunkba. Sosem lehetetlen a változás, de felnőttkorban már ott vannak a vállunkon azok a bizonyos megpakolt hátizsákok – a rossz beidegződések és szokások terhe –, amelyektől nehéz megszabadulni.

web-bannerek-instagram.jpg

– Nem is olyan régen a Cseperedő Alapítvány szervezésében adtál elő Szlovákiában szülőknek és leendő szülőknek arról, hogy a boldogság kulcsa az érzelmi intelligencia...

– Örömömre szolgál, hogy ilyen és ehhez hasonló online események zajlanak a Cseperedő szervezésében. Azt látom, hogy a mai anyukák és apukák mernek kérdezni. Minden szülőben ott él az aggodalom, hogy vajon jól neveli-e a gyermekét, s mi van, ha hibázik… S hogy a hibát miképp tudja helyrehozni. Ezek a programok pont az ilyen szorongásokat próbálják oldani, mert itt a szülők azzal szembesülnek, hogy más szülők is hasonló állapotokon mennek keresztül. S hogy mindenre van megoldás.

– Azt mondtad: ha a kisgyermek napi rutinját nézzük, akkor a szülőnek minden helyzetben van választása, és meg tudja adni gyermekének a kellő érzelmi biztonságot és melegséget…

– Hétköznapokból áll össze az élet. A biztonság egyik pillére, hogy a reggel ne rohanósan induljon. A reggelinél kérdezzük meg a gyerektől, hogy mit vár ettől a naptól, mire számít, mi fog vele történni. Ezzel arra biztatjuk a gyereket, hogy merjen kapcsolatba lépni a saját érzéseivel. Az is fontos, hogy amikor elvisszük az óvodába, iskolába, jó útravalót adjunk neki. Este, amikor újra együtt van a család, összegezzük egy kicsit, hogy aznap kivel mi történt. Tegyünk fel egy-egy izgalmas kérdést, és reagáljunk arra, hogy ki mit válaszol – például a szemkontaktus megtartásával vagy egy mosollyal.

Ha az mondjuk, hogy: „Légy jó!”, az egy nagyon előíró gondolat. Mondjuk inkább azt, hogy „Érezd jól magad!”. Ezzel azt az üzenetet közvetítjük, hogy azokat a lehetőségeket vagy helyzeteket keresse, amelyekben jól fogja érezni magát. 

– Az altatásnál is az az ideális, ha meseolvasással, összebújással könnyítjük meg az elalvást. A gyerek gyakran ilyenkor fogalmaz meg komoly létkérdéseket, és ha jó bizalmi kapcsolat van a szülő és a gyerek között, akkor ezeket a kérdéseket fel is teszi. Ezeket a pillanatokat nem érdemes kihagyni, mert köteléket alakít ki gyermek és szülő között. Ha szülőként belegondolunk, hogy szívünk mélyén mit is kívánunk a gyerekünknek, az egyik legfontosabb az, hogy érezze jól magát a világban. Mégis ezt az üzenetet szoktuk a legkevésbé közvetíteni…

– Hátráltató tényező lehet, ha köntörfalazunk egy-egy téma kapcsán?

– Nem mindegy, hogy miképp tudunk dolgozni a félelmeinkkel. Ha letagadjuk a félelmeinket, akkor gyerekeink azt fogják megtanulni, hogy a félelmet el kell rejteni, el kell fojtani. Ez nem helyes. Mert ha az elemi erejű érzéseket nem adjuk ki magunkból, akkor később különféle szorongások formájában visszatérnek. Ezekben a helyzetekben persze a szülő is szorong, mert attól tart, hogy rosszat tesz a gyerekének azzal, ha zűrös témákról beszélget vele. Pedig nem így van, a gyerek ettől nem fog jobban félni, sőt. Igaz, nem tudunk választ adni minden kérdésére, de ez nem is baj. Nem kell sebezhetetlennek tűnni csak azért, mert mi felnőttek vagyunk.

feher-baba-szobrok.jpg

– A mostani nehéz időszakban, amikor minden bizonytalan körülöttünk, nehéz helyzetben vannak a szülők. Miképp tudjuk lelkileg erősíteni magunkat?

– Az egyik legfontosabb dolog a társas támasz, ami azt jelenti, hogy legyen a szülőknek idejük arra, hogy más szülőkkel, felnőttekkel, barátokkal tudjanak beszélgetni. Gyerekek nélkül! Kell, hogy időnként ők is kiadják magukból a szorongásaikat, feltegyék a kérdéseiket és elmondják a félelmeiket. Sokszor minden megváltozik, amikor néven tudjuk nevezni a félelmeinket. Ez érvényes a gyerekekre is. Sajnos, nem tudjuk, hogy a koronavírus meddig fog velünk maradni. Ezért keressük meg azokat a technikákat és módszereket, amelyek segítségével testileg-lelkileg karban tudjuk tartani magunkat. A jelenlegi helyzetben több gyászfolyamat zajlik bennünk, hiszen gyászoljuk a világba vetett hitünket. Rengeteg dologról le kellett mondanunk, amit elképzeltünk erre az évre, és már tudjuk, hogy a körülmények miatt biztosan nem tudunk sort keríteni rájuk. Lehetünk dühösek és csalódottak – de engednünk kell, hogy ezeket az érzéseket megéljük. A legfontosabb, hogy legyünk magunkkal türelmesek! 

Sokszor beszélünk mostanában az énidőről. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a fontosságát. Kapcsoljunk ki néha egy fürdővel, jó könyvvel vagy éppen futással! Utána egész más színben látjuk majd a világot. És ha úgy érezzük, hogy szorongásaink túlnőnek rajtunk, nem szégyen szakértő segítségét kérni.

– Idén karácsonykor sokan nem tudnak majd felhőtlenül örülni az ünnepnek – egyébként is irreális lenne elvárni magunktól, hogy boldogságban ússzunk. Jó lenne, ha inkább arra fókuszálnánk, ami van, és nem arra, ami nincs! Mi az, aminek örülhetünk, mi az, ami valódi tartalom az életünkben? Tegyük ezeket láthatóvá! Nem kell nagy dolgokra gondolni, lehet az egy tartalmas telefonbeszélgetés, amely során olyan mondatokat mondunk ki, amilyeneket korábban soha nem mondtunk, de mindig is akartunk. Ne várjunk vele a következő karácsonyig!

Szalai Réka