Ez a csipkebogyó története a Bottka farmon... avagy így megy ez nálunk a mezőgazdaságban. Előtte gabona volt a földeken, de veszteséges volt a termesztése. Jó, akkor tegyünk csipkebogyót, szólt a verdikt – minek égessük a naftát, ha vesztünk rajta?
Homokos talajba került a csipkebogyó. Tavaly, mikor ott jártunk, gazban állt – de ennek jó oka volt. Tavalyelőtt nyolc hektárt szépen kitisztítottak, aztán jöttek az őzikék, s mindent megettek. Jött a szél is, kifújta a talajt. Szegény növénynek semmi nem kedvezett. Így lett a csipkebogyó csúnya gazos, de így sokkal jobban érzi magát. (Még a vadnyulak is elkerülik.)
Menta, citromfű és társai
A levendulaföldekhez érünk, 250 méteres sorok futnak előttünk, egészen a szemhatárig. Varázslatos látvány nyáron, az ég olyankor egybeér valami kékes párával. Van itt orvosi levendula, ezt hívják franciának, a hibrid az angol és így tovább. Van kisebb növésű spanyol levendula is, ez a legaromatikusabb, ebből készül szörp. Mellette a világoszöld növény a gyulladáscsökkentő hatásáról nevezetes betyárkóró – s van még itt menta, citromfű, oregánó, izsóp. Ez utóbbi hasonlít a levendulára: eleink még használták, aztán elfeledkeztek róla...
A határban még Mária Terézia ültettette ki az első fasorokat, hogy majd a jövőben legyen fakitermelés, s általuk a talaj is javult. (Régen nem volt itt annyi fa.)
Tanulságok
A csipkebogyóból nincs azonnal termés: éveket kell várni, mire megnő. Nyugaton pont ezért támogatják az effajta gazdálkodást. Nálunk sajnos nem, pedig ebben van az egészség, nem a műízekben. Sőt, Bottkáék háromfajta csipkebogyója sokkal több C-vitamint tartalmaz, mint vadon nőtt társaik. Rengeteget el tudnának belőle adni Németországba – s pont ezen a helyen szökkent szárba második tanulságunk. Bottkáék ugyanis nem ezért dolgoznak!
Ők azt szeretnénk, ha ez az egyedülálló érték itt maradhatna nálunk (ebben a térségben, ahol megtermett), ha terményeik a mi egészségünket szolgálnák. Azért harcolnak és dolgoznak ekkora vehemenciával! (A hozam ma Magyarországon kerül feldolgozásra, mert nekik nincs saját feldolgozójuk.)
A BOTTKA FARMON JÁRTUNK
A levegőbe szagolok. Olyan ismerős az illat! Mi ez? Édeskömény, vagy ahogy nálunk nevezik, fenikel. Három évig terem, aztán ki kell vágni, majd újratelepíteni. Ebből a szempontból minden növény más. Az orvosi zsálya 10-15 évig terem, a rozmaring ugyanúgy. Az útifűt meghagyják magnak... Kakukkfű és cickafark van mellette. Tobzódunk! Kerti kakukkfű mellett megyünk el, ebből van a széna. A zsálya háromszor-négyszer is nő egy szezon alatt. A második szedés sok növénynél már gyengébb. Lepárlással olaj és gyógynövényes víz készül a Bottka farmon. Olajuk extra tiszta, készítenek keverékeket is reumára, női gondokra, alvásra, köhögésre. Bottkáék a régióért dolgoznak: hogy megismerjük a csodáit, és részesüljünk belőlük!
Bejárásra indulunk, s látjuk a múlt nyomait: régen nagy gazdaság volt itt. Dicső idők – de a mostani illatos csodafarm sem semmi! Bottka Pál büszkén mindent megmutat, a régi magtárt, az istállókat; hatvan ember dolgozott itt, dohányt, dinnyét, fűszerpaprikát termesztettek. Közben leérünk a pincébe: jó pince ez a szép terményért, tartja a hét fokot télen-nyáron. Olyan mesés illat száll a tárolókból (kinyitva persze), hogy az ember beleszédül. Főleg a mentát érezni és a levendulát.
„Levendulából több fajta is van” – kezdi vendéglátónk a körbevezetésünket. „A hibrid levendulának, a lavandinnak a legkámforosabb az illata.”
A kamillára is rácsodálkozom, érdekes módon sötétkék az olaja. Csalánt látok még, körömvirágot, izsópot, édesköményt, oregánót, orvosi zsályát... A rozmaring a belső idegeket nyugtatja. A búzavirág a szemre jó. Borsikafűből is van egy kevés.
– Ismerik ma az emberek ezeknek a növényeknek az áldásos hatását?
– Sokan nem ismerik, tanítani kell az embereket. Ezért járunk piacokra, fesztiválokra.Ugyan vannak hasonló termékek az üzletekben, ám ezek gyengébbek, mint a mi olajaink. A mi levendulaszörpünk nincs festve: gyönyörű, rubinvörös színe van. A levendulának nyugtató hatása van, míg a körömvirágból készült szörp a gyomornak tesz jót.
– Honnan jött az ötlet, hogy gyógynövényekkel foglalkozzanak?
– Az állattenyésztésből nem tudtunk megélni, nem jött ki a matematika. Kitaláltuk, hogy akkor ültetünk csipkebogyót, s ha már lúd, legyen kövér: biominőséget telepítünk 50 hektáron. Ahhoz jött némi levendula, majd valahogy átverekedtük magunkat a bürokrácia dzsungelén: így kezdtük hat éve, éppen a vírus előtt. Ma már termesztünk biobúzát, napraforgót, hajdinát is.
Édesköményből 11 hektárunk van: ez hároméves növény, az első évben még nem az igazi, a másodikban már két méter magas és gyönyörű, a harmadik évben is megvan még, de már gyengébb a termése. Három év után aztán újra kell telepíteni. Kaporból vagy húsz fajtát termesztünk.
– A Bottka farm családi vállalkozás, ami manapság nem gyakori képződmény. Mit jelent ez a mindennapokban?
– Több mint 100 hektárunk van. Ameddig itt a szem ellát, a mi földjeink vannak... A miénk a negyedik generáció, amelyik a földből él. A telep még a dédapámé volt, az ötvenes években államosították. A kilencvenes években aztán sikerült visszakapni, megharcoltunk érte derekasan. Én a kombájnhoz, a traktorhoz, a gépparkhoz értek, a nővérem a gyógynövényes, a sógorom pedig a lepárlással foglalkozik. Növényeinkből olaj és gyógynövényes víz készül, de szárítunk is gyógynövényeket, majd továbbadjuk feldolgozásra. Főleg a térségben honos növényekkel foglalkozunk. Vannak persze egzotikus növényeink is, ilyen a moldvai sárkányfű és a kanadai betyárkóró, az Erigeron canadensis. Ez utóbbi, mint a neve is mutatja, Kanadából származik, s nálunk gyomként nő. Ám kiderült – mikor egy cseh céggel bevizsgáltattuk –, hogy a miénkben több gyulladáscsökkentő anyag van, mint az eredetiben. A kanadaiban 50 százalékos volt a hasznos arány, a miénkben 70. Ilyen csodák vannak nálunk! Igazság szerint a levendulával kezdtük a gyógynövénytermesztést, utána jött a rozmaring és az édeskömény. Olajaink erősek és extra tiszták – a kozmetikai cég, amellyel összedolgozunk, nagyon meg van velük elégedve. Egyébként a tiszta olajat otthoni párásítókban is lehet használni.
Olvass tovább: A Bottka farmon jártunk
MIT MONDANAK AZ OKOSOK?
A Bottka farmon jártunk, ahol a gazda, Bottka Pál vezetett körbe minket. Milyen módszereket alkalmaznak a gazdaságban?
Ásni vagy nem ásni?
Bottkáék még a kilencvenes években elkezdték a ma igen divatos minimalizációt, hogy ne legyen szántva, feleslegesen forgatva a föld, maradjon meg a mikrobiomja, maradjanak meg benne a hasznos mikroorganizmusok. Aztán 20 év után csendesen felszántották a földeket. Mert ha esik az eső, a kemény talaj nem szívja fel a vizet. A gyökerek sem tudnak a kemény talajban mélyre hatolni. Az első levendulát még úgy ültették, hogy fúróval fúrtak neki lyukat. Csak úgy porzott a föld: és az a levendula a mai napig kínlódik. Ahol lazították a talajt, szántották, ott sokkal jobban érzi magát a növény.
Nem kellenek az állatok?
Mondják a mai okosok. Nem kellenek az állatok, de azért a talajt trágyázzuk biotrágyával. S mégis honnan lenne ez a biotrágya? Régen a farmon 100 darab francia charolais tehén élt, Szlovákia legszebb állománya, hizlalta a szemet.
A gazdaság gyönyörű volt, mert az állatok tartották karban: kilegelték, trágyázták. Össze sem lehet hasonlítani a mostani állapottal. Balga gondolat, hogy hagyjunk mindent a természetre. Nekünk kell okosnak lenni!
Védett varjak és egyebek!
„Vadász vagyok, nagyapám is nagy vadász volt. Nemrégen a három helyi nagygazda összefogott, és már a mi felügyeletünk alatt van a terület. Rengeteg állat megtalálható itt: muflon, őz, vaddisznó, szarvas, vadnyúl. Én nem megyek ki a puskával, de néha muszáj az állományt ritkítani. Az állatok, ha sokan vannak, éhesek... Elvetjük a földbe a kukoricát, kibújik a két kis levélke, és a varjak három óra alatt az egész parcellát lecsupaszítják. Amit meg nem esznek ki a varjak, azt kitúrják a vaddisznók. Ám lehetne ezt úgy is csinálni, hogy tiszteljük a természetet, de besegítünk neki. Vagyis okosan törődünk vele...” – mondja Bottka Pál.
