A szülés anyának és a babának is embert próbáló feladat. A gyengéd, háborítatlan szülésről nálunk nem igen hallani. Rengeteg a programozott szülés vagy a kikényszerített császármetszés, melyek negatív szülésélményt jelentenek az édesanyának.
Az érsekújvári Szalma Nikoletta (30) állapotos volt, amikor tavaly tavasszal megjelent a világjárvány. (Nikit sokan Viduként ismerik, az anyukák kedvelik kézzel varrott termékeit.) Vidu még a járvány első hullámában szült. Egy komplikációktól mentes szülésről álmodott, kislányával az aranyórát is szerette volna megélni. Nem így történt.
A babavárás kellemesen telt. A 12. hétben enyhe vérzés miatt pár napra be kellett feküdnie a kórházba; ezt leszámítva zökkenőmentesen zajlott minden. A baba sokáig nem akart átfordulni, emiatt a végén már érezte a hátát és a bordáit. Vidu és férje betartottak minden óvintézkedést, a kismama a babakelengyék mellett szájmaszkokat varrt (a kórháznak is önkéntesen).
– Tavasszal már csak a kötelező vizsgálatokkor mozdultam ki. Az utolsó hónapban hetente látogattam a kórház magzati szívhangvizsgálóját (CTG).
Mivel április 28-ig, a kitűzött időpontig nem indult meg a szülés, nőgyógyásza a következő hét szerdájára adott neki beutalót a kórházba.
– Azzal a tudattal feküdtem be, hogy csütörtökön beindítják a szülést – magyarázza Vidu. – Nem terveztünk papás szülést, de a szülést követő aranyórában szerettünk volna hármasban lenni a férjemmel és a babával. Mielőtt befeküdtem volna, egy újabb CTG-vizsgálatot végeztek. A férjemet nem akarták beengedni, pedig a többiekkel ott volt a párjuk. Később a nővérke szólt az őröknek, hogy engedjék be, ha már a többiekkel is beengedték az apát. Így a vizsgálat során még együtt voltunk.
Sose felejtem el azt a pillanatot, amikor beszálltam a liftbe, a férjem a csarnokban állt, és néztük egymást. Ahogy becsukódott a liftajtó, végigsöpörtek rajtam az érzelmek – drámai percek voltak.
Az utolsó napok
A kivizsgálást követően a csütörtöki szülésindítást elnapolták. Az orvos javasolta, hogy szombatig várjanak vele; lehet, hogy megindul magától.
Aranyóra helyett
Szombat reggel aztán megindították a szülést. Vidu nem vajúdott sokáig, ám annál intenzívebbek voltak a fájások. A szüléselőhívó zselé, amit a méhszájra kentek, szinte azonnal hatott. Pár perc múlva beindultak a méhösszehúzódások, Vidu egész testében reszketett; de a nővérek szerint rendben volt. (Tudnivaló, hogy a szüléselőhívó zselé intenzívebb fájásokat generál.)
– A mai napig nem értem, hogy miért csak utána küldtek beöntésre? – mondja Vidu. – A beöntés már magában kellemetlen élmény. A kórházi felújítások miatt csak egyetlen mosdót lehetett használni. Szerencsém volt, hogy éppen nem volt foglalt. Az ürömbe öröm is vegyült: a nővérke, aki a beöntést végezte, családi ismerős volt. Bíztam benne, és ez erőt adott. A végén már felködlött előttem a császármetszés gondolata, annyira fájtam. A nővérkék elküldtek zuhanyozni, mert az kicsit enyhíti a fájásokat. Mindvégig maszkot viseltem, de az orromat a könnyebb levegővétel érdekében szabadon hagyhattam.
Bár Viduval közölték, hogy mit fognak vele csinálni; de a vajúdó kismama fel sem fogta igazán, mi történik vele. Mivel a méhszáj nem tágult, ezért az orvosa elkezdte tágítani.
– Leírhatatlan módon fájt. Pedig a méhtágítást már nem is szabadna alkalmazni, ahogy a szülés során a hasba könyöklést sem, mert baj lehet belőle. Mindkettőben részesültem, ahogy sok anyuka is körülöttem – mondja Vidu. Végül Luna oxigénhiányosan született. Arra viszont nem derült fény, hogy mi okozta a komplikációt.
– Negyed négykor született meg Luna, de a születés pillanatában nem sírt fel. Rögtön átvitték a szomszéd helyiségbe, később meghallottam a sírását. Mikor odahozták megmutatni, már be volt bugyolálva, nem láthattam a kis testét. Az aranyóra, az első mellre helyezés elmaradt. Készült pár fénykép, majd a doktornő szólt, hogy a babát elviszik megfigyelésre, mert nem megfelelőek az Apgar-értékei. (Az Apgar-teszttel pontozzák a baba életfunkcióit azonnal a szülés után – a szerk. megj.) Azóta sem derült ki, hogy mi váltotta ki az oxigénhiányt...
Vidu maszkban szült. Sok kórházban most is maszkban szülnek a nők, és teszt nélkül nem engedik be őket a kórházba. Nem tudjuk, mi van akkor, ha beindult már a vajúdás?
Nehéz kezdet
Szülést követően a nő testében megindulhat egy, a hormonok által vezényelt érzelmi hullámvasút, még akkor is, ha a babával és a mamával minden rendben van. Az újdonsült anyukát elöntik az érzelmek: az örömtől a félelmen át a depresszióig sokféle érzés kavarog benne. Vidu szobatársával is ez történt, pedig végig mellette volt a babája. Vidunál akkor indult be a spirál, mikor átment megnézni a kislányát. Este az egyik nővérke elmagyarázta hol találja Lunát – még hozzátette, hogy vigyen magával egy pelenkát. A kismama már nagyon várta a pillanatot, hogy végre láthassa méhe gyümölcsét.
– Az újszülött osztályon, mikor meglátták, hogy csak egy pelenkát hozok, arrogánsan letoltak. Miért nem hoztam át az összes holmiját? Amikor megpillantottam a kislányomat, megdöbbentem. Nem voltam felkészülve a látványra. Luna testéből csövek és drótok álltak ki, figyelték az agyműködést, a szívműködést, be volt kötve az infúzió. Elszörnyedtem. A gyermekemet napokig nem foghattam a kezembe, azt sem engedték meg, hogy a mellemre tegyem.
(Kép forrása: instagram.com)
Csak a fotó maradt!
Vidu minden tőle telhetőt megtett, hogy beinduljon a tejtermelése. Éjjel is felkelt fejni, hogy termelődjön a tej. Mivel több napig elkülönítve voltak, csak a telefonon nézegette gyermeke fotóját; így próbálta tejtermelésre ösztönözni testét. A gyermek látványa és illata ugyanis beindítja a tejtermelést. A friss anyukát szerdán elengedték a szülészetről, de nem hazament, hanem átköltözött az újszülött osztályra.
– Szerettem volna szoptatni, de nem engedték. Kockázatosnak tartották, mert be volt kötve az infúzió a fejecskéjébe. Egyszer felcsillant a remény, én pedig úgy készültem rá, mint a karácsonyra; végül elnapolták. Sokat sírtam, talán mert nem volt, aki átöleljen és megvigasztaljon. A férjemmel és a családommal csak telefonon tudtunk beszélni. Egyik este, vacsora után meglátogattam Lunát; s az egyik kedves nővérkének elpanaszoltam a bánatomat, hogy mennyire szeretném megszoptatni a babámat. Értő fülekre találtam. Kockázatos vállalkozás, de nem lehetetlen: magyarázta a nővér.
Csodálkozott, hogy a gyermekemet még nem foghattam a kezembe. Azt mondta, ki kellett volna állni érte, harcolnom kellett volna az orvosokkal, hiszen Luna az enyém, az én gyerekem! Ekkor vettem őt először a karomba, és ügyetlenül megpróbálkoztam a szoptatással. Az első próbálkozások sikertelenek voltak – utóbb kiderült, hogy nyelvecskéje le volt tapadva.
Tanácsadás
A kórházban a szoptatási tanácsadó semmit sem ért. A szülészeten Vidut nem tanítgatták, hisz nem volt vele a babája. Az újszülött osztályon a nővérke kedves volt, de nem tudta megmutatni a helyes technikát.
– Úgy megnyomta a mellem, hogy csillagokat láttam. Majd egy másik nővérke azt tanácsolta, hogy használjak mellkalapot. Elkönyvelték, hogy kicsi a mellbimbóm, ezért nem sikerül. Azóta is csak azt hajtogatom, hogy nem szabad semmit elfogadni, addig kell menni, míg megfejtjük a talányt! A hanyag hozzáállás miatt van, hogy sok anyuka átáll a tápszeres etetésre. Mindenképp érdemes felkeresni egy szoptatási tanácsadót. Nekünk nagy segítség volt! – tanácsolja Vidu. Luna kéthetes volt, amikor elhagyhatták a kórházat. Utóbb kiderült, hogy az eredményei jók voltak, csak épp a szülés körüli oxigénhiánynál előírás a kéthetes megfigyelési idő. Luna édesapja ekkor látta először a lányát.
– A kórház parkolójában találkoztunk először – emlékezik vissza Vidu.
(Kép forrása: instagram.com)
Még ott a félelem
„Máig sem tudtam teljesen feldolgozni a traumatizált szülésemet“ – mondja. Pedig időben elkezdte a szülésfelkészítő tréninget, könyveket olvasott és filmeket nézett; mégis úgy érzi, hogy nem tudott eleget. A szoptatási tanácsadó világosította fel, hogy a szüléselőhívás barbárság. Ha nem indokolt, és nincs veszélyben a baba vagy a mama, akkor a baba jobban tudja, hogy mikor felkészült már a világrajövetelre.
5 fontos kérdés!
Ezeket tehetjük fel a szülésnél: Mi a beavatkozás oka? Miért jó nekem és a babának? Kockázatok? Van más lehetőség is? Ha várunk kicsit, mi történhet? Milyen következménye lesz?
Alapvetések
Akkor vágunk, anyuka? Csak bekötünk egy kis oxitocint... Mindennapos kérdések. Nem arról van szó, hogy „már lassan a szülő nő jobban tudja, mint az orvos” – ilyesmit lebegtetni etikátlan. A nő nem tudja jobban, mint az orvos, de róla van szó. S a hasba könyöklésnél, a kézzel tágításnál, vagy az akaratunk elleni hanyatt fektetésnél szó sincs életveszélyről. A tájékoztatás törvény által biztosított jog. Lehet, hogy az orvos siet valahova, és azért nyomatja ész nélkül az oxitocint... A szülés azonban a miénk: egyszeri és megismételhetetlen csoda.
A szülés egy biológiai norma, természetes folyamat, s nem mindig arról szól, hogy állandóan meg kell menteni a babát és az anyát. Higgyük el, ha a baba és mama életéről van szó, akkor senki sem fog bájcsevegni, csak tolnak a műtőbe, és annyi.
Gyengéd születés
Ez nem azt jelenti, hogy otthon szülünk vagy nem nyúlnak a nőhöz. A háborítatlan szülés a szép szülésélmény kulcsa. Végezhetnek a nőn ilyenkor is beavatkozást, történhet burokrepesztés, de az anya és az orvos között viszont bizalom van, és csak olyan vizsgálatra kerül sor, amire szükség van. A nő is rugalmas, mert ha helyzet van, akkor alkalmazkodik.
A szoptatás
Vidu otthon tovább küszködött a szoptatással. Ezért felkeresett egy szoptatási tanácsadót. A kórházban ugyan jelezték, hogy a babának ajakféke és rövid nyelvféke van; de azt már nem mondták meg, mi rá az orvosság. A nyelvfék miatt a baba sokszor nem tud szopni, később pedig beszédproblémák alakulhatnak ki. Az anyuka szemét a szoptatási tanácsadó nyitotta fel. Amint „felvágták a nyelvét”, Luna szépen tudott szopni. A kislány két és fél hónapos volt, mikor elhagyták a tápszert; most másfél éves, és még mindig szopizik.
