A nagy világrengés időszakában született, 1917-ben. Mintha ez is előre jelezte volna, hogy majd belép a világtörténelembe. A híres Nehru családból származott, s férje révén a szintén híres Gandhi családba került. Tudta, hogy sokat várnak tőle. Apja nevének köszönhetően lett India miniszterelnöke – fia neki köszönhetően foglalta el ugyanezt a helyet. Sorsuk még egy dologban megegyezett: mindkettőjüket meggyilkolták.
A Nehru család tagjai brahmanok voltak, azaz a legmagasabb indiai kaszthoz tartoztak. Az előkelők között is a legelőkelőbbekhez: a Kasmírból származó brahmanokhoz. Angol szokások szerint éltek, angol divat szerint öltözködtek, fiaik a legrangosabb brit egyetemekre jártak. Indira nagyapja ügyvéd volt, fiát, Indira édesapját, aki a Dzsavaharlál nevet kapta, felvilágosult szellemben nevelte. Az apa Harrow-ban és Cambridge-ben tanult, fiatal jogászként Londonban praktizált. Huszonöt éves korában apja kívánságára feleségül veszi a tizenhat éves, előkelő hindu családból származó Kamala Kaulót, akit nem szeret. Egy lányuk születik: Indira. Több gyermekről szó sem lehet, mert a fiatal nő sokat betegeskedik, tuberkulózisa van.
Indira korán találkozik a politikával. Négyéves, amikor apját és nagyapját – akik mindketten bekapcsolódtak India függetlenségi harcába – először zárják börtönbe. Utána pedig még jó néhányszor. A kislány rengeteget aggódik ezért a két emberért, akiket a legjobban szeret a világon. Sokat van egyedül a nagy házban beteg édesanyjával. A britekre úgy néz, mint hatalmas, de rossz emberekre. Tizenkét éves korában az indiai ellenállók gyerekeiből megalapítja a Vanar Séna hadsereget, amely a felnőtteket segíti a hivatali munkában, zászlókat varrnak, vagy eljuttatják a titkos híreket és üzeneteket a Kongresszusba.
A Nehru családot egy mezítlábas férfi is látogatja, akit mindenki nagy tisztelettel fogad. Ő Mahatma Gandhi, akinek a neve annyit jelent: Nagy Szellem. Ez az ember örök nyomot hagy Indira életében. Mahatma Gandhi is britellenes, de ő azt akarja, harcok nélkül hagyják el Indiát. Az indiaiak térjenek vissza ősi szokásaikhoz, ne vásárolják az angol árut, maguk termeljék meg alapvető élelmiszereiket, maguk készítsék el a ruháikhoz szükséges anyagokat. Főleg Indira édesapja volt Mahatma Gandhi feltétlen híve.
Egy napon apja is, ő is szimbolikusan elégetik angol ruháikat, és hagyományos indiai viseletet öltenek. Nehru és Gandhi örök barátságot fogadnak. Együtt dolgoznak, de tiszteletben tartják egymás nézeteit. Nehru, Gandhival ellentétben, egy modern, haladó szellemű Indiáról álmodik, ahol gyárak és vasutak épülnek. Gandhi inkább agrárállamot képzel el, ahol szilárd lábakon áll a hagyományos vallásosság. Nehru viszont a vallásban látja a kasztok közötti háborúskodás és ellentétek okát. Egy dologban azonban teljes mértékben egyetértenek: fel kell számolni Indiában a brit fennhatóságot.
Indira sokrétű nevelést kap: édesanyja gyógykezelése idején Svájcban tanul, tökéletesen beszél franciául, aztán egy ideig katolikus iskolába jár, majd Rabindranath Tagore, a neves indiai bölcs előadásait hallgatja. Komoly, büszke fiatal nő válik belőle.
Nehru sokkal több időt szentel a lányának, mint az általában Indiában szokás. Hosszú leveleket ír a börtönből, tele mélyenszántó politikai eszmefuttatásokkal. 1938-ban meghal Indira édesanyja. A huszonegy éves fiatal lány akkor már modern történelmet hallgat Oxfordban, és belép az Indiai Nemzeti Kongresszusi Pártba, amelynek élén akkor már néhány éve az édesapja áll. Apja kíséretében nagy utazásokat tesz az országban, így támogatják a nemzeti függetlenség gondolatát.
Ez a Gandhi nem azonos Mahatma Gandhival, csupán névazonosságról van szó. Feroze Gandhi ökonómiát tanul Oxfordban. A fiatal, öntudatos férfi szintén tagja Nehru pártjának. Tetszik neki Indira, bár nem nagyon reménykedik, mert ő maga sokkal alacsonyabb kaszthoz tartozik. Ráadásul párszi. Ez az etnikai csoport Iránból származik, és a tűz az istenük. Indirának is tetszik Feroze Gandhi mint férfi, de már ekkor tudja, hogy intellektuális szempontból sosem fog felérni hozzá. 1942-ben mégis a felesége lesz.
Az esküvő után Indira Gandhit börtönbe zárják. Közel egy évig tartják fogva, ezalatt írni és olvasni tanítja rabtársait. Ez a fogvatartás örökre nyomot hagy benne. Feroze Gandhi a National Herald című lap főszerkesztője. Indira apjával járja az országot. 1944-ben megszületik első fia, Radzsiv, két évvel később pedig a második, akinek a Szandzsaj (Győzelem) nevet adják. S a győzelem ekkor már karnyújtásnyira van. 1947-ben Louis Mountbatten, az utolsó indiai kormányzó az indiai vezetőkkel való tárgyalássorozat végén kijelenti, hogy Nagy-Britannia lemond indiai koronagyarmatáról.
India önálló, szuverén állammá válik. Szabadsága azonban a tragédia kezdetét jelenti. Abban a pillanatban, amikor az angolok elhagyják Indiát, elkezdődik az ország ideológiai, de főként vallási felaprózódása. A régi ellentétek fellángolásaként szembekerülnek egymással a hinduk és a moszlimok. Főleg a fanatikus muzulmánok veszélyesek és bosszúszomjasak.
Az elszakadás után India demokratikus állammá válik, saját parlamenttel. Szabad, titkos választás előtt áll az ország. Az erős, egységes állam helyett azonban két részre szakad: Indiára és Pakisztánra. A két nemzet vérben fürdik: pusztítják és gyilkolják egymást. Nehru háza előtt a feldühödött tömeg benzinnel önti le az ellenséget. Az emberi testek eleven fáklyaként lángolnak... Mahatma Gandhit is eléri a sorsa: a békés változások hitvallóját egy ellenséges golyó teríti le.
Nehru és lánya hatalmas megrázkódtatást élnek át. És csalódást, hogy nemzetük nem tudja élvezni a nehezen kivívott szabadságot.
Indira a családjával apja rezidenciájába költözik Új-Delhibe. Nehru India első szabad miniszterelnökének székét készül elfoglalni. Feroze Gandhi nem költözik feleségével Új-Delhibe, megválik a lapjától, politizálni kezd, egyre inkább balra tolódik.
Indira apja támogatójaként „beavatottá” válik. Nagy hatással van apjára, ezáltal saját helyzetét is erősíti. Hogy India számára megtalálják a helyes utat, információkat gyűjtve beutazzák a világot.
1960-ban Feroze Gandhit elviszi egy infarktus. Indira számára óriási ez a csapás. Még nagyobb a fájdalma négy évvel később, amikor édesapja is meghal. A kormány elnöke Lal Bahadur Sasztri lesz, aki külügyminiszternek kéri fel Indira Gandhit, ő azonban a sajtó és a rádió minisztere lesz.
Miniszterelnökségének ideje nem volt nyugodtnak nevezhető. A nyomor és a vallási fanatizmus országában nem könnyű vezetőnek lenni. Nem volt akkora tekintélye, mint édesapjának, a legendás tárgyalókészségnek sincs annyira birtokában, azonfelül a pártján belüli állandó intrikákkal, korrupcióval és ellenségeskedésekkel is szembesülnie kell. A szikh kisebbség Pandzsáb állam függetlenségét követeli. A többi vallási csoport is „jogaival” hozakodik elő, véres felkelések és politikai gyilkosságok követik egymást.
Nyomor, éhezés, szegénység... A helyzetet 1965-ben a katasztrofális szárazság is súlyosbítja. Indira Gandhi az USA-ban és Moszkvában próbál segítséget kérni, de nem jár sikerrel.
1967-ben újra parlamenti választást tartanak. Indira Gandhi újra harcba száll. Szenvedélyes beszédeiből erő és elszántság hallatszik. Amikor megnyeri a választásokat, megpróbálja összekovácsolni a pártját. Népe áldja azért, hogy államosítja a bankokat, és megvonja a maharadzsáktól kivételes nyugdíjaikat. 1971-ben ismét győz a választásokon – 67 százalékaránnyal. A választási küzdelemben sikerül egyesítenie a hindukat, muzulmánokat, szikheket és párszikat. De még egy kemény dió vár rá: Pakisztán. A gazdagabb nyugati és a szegény keleti országrész nem bír egyezségre jutni. Amikor Pakisztán bombázni kezdi az indiai repülőtereket, Indira háborút hirdet. A pakisztáni hadsereg hamarosan leteszi a fegyvert, de Indira Gandhi nem áll bosszút: békét kínál a legyőzöttnek.
Az ország rettenetes szegénységének egyik oka a magas születésszám. Ezért különféle európai nőmozgalmak képviselői jönnek Indiába, és igyekeznek meggyőzni az indiai nőket, hogy minél több gyermeket szülnek, annál nagyobb lesz az országban a nyomor. A családtervezési programot Indira kisebbik fia indítja el. De túllő a célon, amikor erőszakkal sterilizáltatja a két gyereknél többet nevelő férfiakat. Az ország meggyűlöli, s ennek árnyéka Indira Gandhira is rávetődik.
1974-ben az olajválság következtében katasztrofálissá válik a helyzet Indiában. Munkásfelkelések robbannak ki, aktivizálódnak a szakszervezetek, kitör a vasutassztrájk. Szandzsaj rossz tanácsot ad anyjának, amikor arra buzdítja, ne vegyen tudomást a kialakult helyzetről. Indira Gandhi úgy reagál, ahogy senki se várta: idő előtti választásokat ír ki. S ahogy várható volt: veszít. Ő is, a pártja is. Magára vállalja a felelősséget, és a háttérbe húzódik. Ezzel rokonszenvet kelt – és a következő választáshoz jó alapot. Amikor 1980 januárjában új választásokra kerül sor, a nemzet ismét Nehru lánya mellé áll.
Szandzsaj feltétel nélkül támogatja anyját, és nagy terveket sző. De júniusban sportrepülőgépének roncsai között leli halálát. Ezzel elérkezett az idő, hogy színre lépjen Indira idősebbik fia, Radzsiv.
Radzsiv nyugodtabb jellem, mint heves öccse. Kedvencei az autók és repülők. Pilótaként dolgozik, 36 éves, és Olaszországból hozott feleséget. Ő viszi tovább a Nehru-Gandhi nemzetséget.
Indira Gandhi élete utolsó éveiben radikalizálódott. Külföldön tisztelet övezi, otthon azonban mintha minden szétfolyna a kezében. Nem sikerül csillapítania a nyomort, sem csökkenteni a születések számát. Az armitszari Arany Templomban tett látogatása végzetessé válik számára. Ez a templom Pandzsáb tartomány szikh lakosságának legszentebb helye. A szikh vallási szekta jogokat követelt, és annak ellenére, hogy Indira Gandhi megadta ezeket a jogokat, sőt kormányzása alatt a szikh Zail Singh lett az elnök, a tartományban nőttön-nő a nyugtalanság.
Bhindraval vezetésével a szikh szekta tagjai elbarikádozzák magukat az Arany Templomban. Az indiai hadsereg felszólítására sem adják meg magukat, hanem sortűzzel felelnek. Indira Gandhi hadserege is fegyverrel válaszol. Bhindraval meghal, és a szent templom súlyosan megsérül. Szörnyű gaztett ez a szikhek szemében! Indira Gandhi egyik szikh testőre bosszút esküszik, és golyószórójával kioltja Indira Gandhi életét. Kezdetét veszi a vérfürdő. India szörnyű bosszút áll a szikheken.
A kormányrudat Radzsiv veszi át. Hét évvel később az ő életét is kioltja egy merénylő bombája...
Meghalt Nehru, meghalt Indira, és meghalt két fia is. A híres dinasztia élén jelenleg egy idegenből Indiába származott asszony áll: Sonia Gandhi...
India vezető vallása, a hinduizmus a kasztrendszeren alapult. Az egyik legtekintélyesebb kaszt a harcosoké volt: nekik mindig is harcosnak kellett maradniok. És fiaik is csak harcosok lehettek. Mindegyik csaknem ugyanilyen szigorúan zárt volt. Így például a kézműveseké meg a parasztoké. Senki nem szabadulhatott ki a kasztjából, amelyhez tartozott. Egy parasztból soha nem lehetett kézműves és ellenkezőleg sem történhetett, s a fia sem hagyhatta el a kasztját. Nem vehetett más kaszthoz tartozó lányt feleségül, nem ehetett más kasztbelivel közös asztalnál, és nem ülhetett vele egy kocsiba.
India bizonyos vidékein még manapság is így van ez. A legfelsőbb kaszt a papoké, a brahmanoké. Ők a harcosoknak is felette álltak, nekik kellett gondoskodniok az áldozatok bemutatásáról, a templomokról (akárcsak Egyiptomban), és a művelődésről is. Könyv nélkül kellett megtanulniok a szent imákat és énekeket, és ily módon sok ezer éven át változatlanul megőrizték őket. Ez a négy kaszt még sok alsó kasztra tagozódott, s ezek is elkülönültek egymástól.
De a lakosság egy kis része semmilyen kaszthoz sem tartozhatott. Ők voltak a páriák. Csak a legszennyesebb és legkellemetlenebb munkák elvégzésére használták fel őket. Senki, a legalsó kaszthoz tartozók sem lehettek együtt velük. Azt tartották, hogy még a puszta érintésük is szennyez. Érinthetetleneknek hívták őket. Nem volt szabad vizet meríteniök arról a kútról, amelyből az indusok mertek, és ügyelniök kellett, hogy az árnyékuk se essen indusra: hiszen már az árnyékukat is beszennyezőnek tartották.
