Sok év múlt el azóta, hogy Dallasban megölték John F. Kennedyt. Jacqueline Kennedy-Onassis sincs már az élők sorában. És mégis – az Egyesült Államok egyetlen elnöke sem volt annyira népszerű, mint Kennedy elnök, s a Fehér Ház asszonyai közül senki sem jelentett olyan sokat az amerikaiak számára, mint Jackie Kennedy. Mégsem habozott, amikor a gyűlölt és imádott Aristoteles Onassis, a mesésen gazdag üzletember megkérte a kezét. Élete azonban később teljesedett ki, amikor az élet egyszerű dolgainak szentelte magát: a családnak, a barátainak és a munkának.
Ezerkilencszázhatvanhárom november 22-én, déli egy órakor Jackie Kennedy egyedül maradt halott férjével a kórteremben. Rózsaszín kosztümjén már megszáradtak a lövöldözéskor ráfröccsent vérfoltok. Érezte, hogy alsóneműjét átnedvesíti a saját vére. Mennyire örült reggel, hogy menstruál! Most először a császármetszés és a kis Patrick halála óta. Mert ez azt jelentette, hogy újra teherbe eshet. Már nem maradt ideje, hogy a hírt közölje a férjével.
Ránézett a férfira, aki mellett olyan élete volt, amilyenről legmerészebb álmaiban sem álmodott. Övé volt Amerika legnagyobb hatalmú emberének a szerelme. A házát megtöltötte a szolgaszemélyzet, testőrök vigyázták minden lépését, a divattervező csak neki tervezett. Csodálta az egész világ. És most mindennek vége. Nem tudta felfogni. Miért, miért? Isten hogy engedhette? Jackie nem volt buzgó katolikus, de szíve mélyén elfogadta vallása tanítását. Nem bírt belenyugodni, hogy Isten öt év leforgása alatt elvette tőle két gyermekét és a férjét. Mi rosszat tett, hogy így bünteti? Arabella halva született, a kis Patrick alig pár órát élt. És Jack? Végre befejeződött a közjáték Marilynnel. Újra megtalálták az egymáshoz vezető utat, és tegnap este – hosszú idő után – egymás karjában aludtak el. S most itt fekszik Jack átlőtt fejjel. Mi lesz ezután... fogalma sincs.
Black Jack hagyatéka
Jackie minden csodálni és elvetni való tulajdonságát édesapjának, John Vernou Bouvier-nek köszönheti. A papa a világi örömök és a művészetek nagy kedvelője volt. Olyan dolgokra tanította meg lányát, melyeket később, First Lady korában csodálnivaló könnyedséggel és bájos közvetlenséggel gyakorolt. Jacgueline-nek érzéke volt mindenhez, ami szép: a színekhez, a formákhoz. Kifinomult ízlését tükrözte a Fehér Ház elnöki lakosztálya éppúgy, mint a Szkorpiosz szigeti villa berendezése.
John Bouvier még egy fontos dologra megtanította lányait, Lee-t és Jackie-t: „A stílus a legfontosabb. A stílusnak semmi köze ahhoz, honnan származol, gazdag vagy-e vagy szegény. A stílus gondolkodásmód, a stílus valódi éned megnyilatkozása. A stílus a lényeg.”
Jackie sose felejtette el édesapja szavait, se azt a tanácsát, hogy a nő úgy nyer hatalmat, ha hatalommal bíró férfihoz csatlakozik. Később eszerint válogatta meg társait – ellenállhatatlanul vonzották a kalóztermészetű és telhetetlen szexuális étvágyú férfiak.
Az első haláleset után
Több hétig eltartott, amíg a tragédia után Jackie magához tért, és egyáltalán gondolni tudott a jövőjére. Az új elnök, L. B. Johnson érkeztével ki kellett költöznie a Fehér Házból. Előbb a barátainál lakott, majd a gyerekekkel új lakásba költözött a Georgetown negyedben. Ez volt élete legnehezebb időszaka. Bűntudatot érzett amiatt, hogy nem vigyázott jobban Johnra. Caroline és John jr. jövője miatt is aggódott. A legnehezebben mégis azt viselte, hogy nem állt mellette egy erős férfi. Apósa némaságba burkolózott attól a perctől kezdve, hogy bejelentették fia halálhírét. Saját édesapja már nem élt. Sógorát, Robert Kennedyt, akivel jó viszonyban volt, szintén sokkolta a gyilkosság.
Attraktív testvére, Lee Radziwill (aki Aristoteles Onassis aktuális barátnője volt) sietett a segítségére. Partikat rendezett, érdekes és vonzó férfiakat mutatott be neki. Többek között Marlon Brandót is. Ezek a férfiak azonban óvakodtak attól, hogy viszonyba keveredjenek a volt elnök özvegyével. Jackie napról napra kétségbeesettebb lett, rájött, hogy egész addigi élete összeomlott. Vigasztalásra volt szüksége. Ezt kapta meg sógorától, Bobby Kennedytől. Segítségére volt ügyei intézésében, és foglalkozott a gyerekekkel. Olyannyira, hogy pletykálni kezdtek róluk... Pedig Bob Kennedy nem hasonlított nőcsábász bátyjára. Valamikor pap akart lenni, pontos különbséget tudott tenni jó és rossz között.
A férfi, aki félt
JFK halála után az első szerelem Carl Warnecke személyében köszöntött rá Jackie-re. Ő volt az az építész, akit az özvegy megbízott férje síremlékének elkészítésével. Carl Warnecke sokoldalú, művelt, széles látókörű férfi volt. Jackie hosszú órákon keresztül el tudott beszélgetni vele művészetről, könyvekről. Amikor rádöbbentek, hogy kapcsolatuk észrevétlenül elmélyült, a férfi megriadt a felelősségtől – Jackie viszont megkönnyebbült. A férfi édesapjára emlékeztette, mellette biztonságban érezte magát.
Három év múlt el John F. Kennedy halála óta. Elfogadta a férfi meghívását, hogy nyaraljanak együtt Hawaii-on. Házasságról azonban nem esett szó. Jackie-nek túl sok akadály állt útjában (jól tudta, hogy az amerikaiak élete végéig a gyászoló özvegy szerepében akarják látni, nem bocsátanák meg neki, ha férjhez menne) – és gyerekei sem kedvelték a férfit. Warnecke pedig belátta, hogy Jackie-t nem tudja kivonni a társas élet kötelezettségei alól, és ha összejönnének, se lenne magánéletük...
A férfi, aki nem félt
Aristoteles Onassis mindig győzni akart. Jackie Kennedyt régebbről ismerte, még abból az időből, amikor John F. Kennedy szenátor volt. Párszor meg is hívta luxusjachtjára. A berendezést a finom Jackie giccsesnek találta, azonban a nyers és egyenes beszédű görög mágnást (nővére, Lee gyakran emlegette, hogy a házasságot tervezik Arival) szórakoztatónak találta. John viszont nem nézte jó szemmel az esetleges sógorságot, mert véleménye szerint Onassis egy nemzetközi kalandor. A kis Patrick halála után azonban Jackie olyan rossz lelkiállapotban került, hogy férje akarata ellenére elfogadta a meghívást a Christinára. Az alacsony, gengszterarcú Onassist nem találta vonzónak, viszont rögtön észrevette, hogy kitűnő házigazda és remek társalgó. Jackie pedig nagyszerű hallgatóság volt. Azonkívül imponált neki Onassis bőkezűsége.
Amikor Onassis hírét vette JFK halálának, azonnal Washingtonba repült. Elérte, hogy Jackie a Fehér Ház magánlakosztályában fogadja – a Kennedy család óriási megrökönyödésére. Onassis mindent alaposan végiggondolt. Hatalmas rózsacsokrokkal bombázta az özvegyet, pontosan tudta, milyen húrokat kell pengetnie.
Jackie védelmezőjének csapott fel. Amikor a Warnecke-kapcsolat füstbe ment, úgy érezte: végre övé a terep. Elhatározta, ha törik, ha szakad, megszerzi magának ezt a nagyszerű asszonyt. Barátnője, Maria Callas a végsőkig kétségbe esett... Végül Onassis egy jól megtervezett tengeri úton, a holdfényben ringatózó hajón megkérte Jackie kezét. Megígérte, hogy ha Jackie igent mond, annyit utazgathat, amennyit akar, és mindent megvásárolhat, ami eszébe jut, hiszen a világ egyik leggazdagabb asszonya lesz. Jackie számolt. Onassis az egyik leggazdagabb ember a világon, saját szigete, minden európai nagyvárosban háza van. De nemcsak ezért lett a felesége, hanem azért is, mert Onassis védelmet és biztonságot nyújtott számára. Jackie félt Amerikában, az amerikaiaktól, hiszen meggyilkolták a férjét.
Onassis helyzete sem volt könnyű. Fia, Alexander kijelentette, hogy „sohasem fog egy fedél alatt lakni azzal az amerikai nővel”, lánya, Christine pedig egyenesen az arcába vágta: „Összeillő pár vagytok. Te a hírnévre utazol, Jackie a pénzre!” A vőlegény azonban elszánt volt. Az esküvőt 1968. október 20-án tartották Szkorpiosz szigetén.
Onassis Kleopatrája
Jackie sok időt töltött New Yorkban, mert ifjabb John és Caroline ott jártak iskolába. Onassis folyton úton volt. Általában Szkorpiosz szigetén találkoztak, ahol Jackie fő foglalatossága a Rózsaszín villa (Maria Callas egykori otthona) átépítése, valamint – a szinte beteges vásárlás volt. Amikor Onassis gazdasági tanácsadói ezt szóvá tették, a milliárdos csak nevetett: „Isten a tanúm, hogy Jackie rengeteget szenvedett az utóbbi években. Ha a vásárlás örömet szerez neki, akkor csak vásároljon.”
Jackie és Onassis
Onassis volt azon kevesek egyike, akit nem úgy emlegettek, hogy „Jackie Kennedy férje”. De nemcsak az özvegyet, hanem a gyerekeit is sikerült megnyernie, főleg Johnt. Görög mondákat mesélt neki, elhalmozta ajándékokkal, és egy jó tanácsot is adott neki. „Sose képzeld magad bölcsebbnek az öreg bölcseknél, mert az istenek megharagszanak rád.”
Onassis azonban rádöbbent, hogy felesége egyre ritkábban van otthon. Bár ő maga a habokat szántó tengerész volt, amikor végre hazatért, arra vágyott, hogy otthon szerető feleség várja. Jackie viszont a gyerekei mellett akart lenni New Yorkban. A két ember sokban különbözött egymástól. Ráadásul Onassis barátai nem rejtették véka alá a véleményüket, miszerint szívesebben látnák Maria Callast Ari oldalán: „Maria is görög. Ő soha nem hagyta volna magára Arit.”
Onassist mélyen érintette, hogy Jackie nincs mellette, amikor szüksége volna rá. Volt viszont valaki, akire mindig számíthatott: Maria Callas. Maria mindig fogadta. Onassis lassan rádöbbent, hogy rosszul választott. De Jackie a Kennedy családban nagy gyakorlatra tett szert a férfihűtlenség kezelésében. Úgy tett, mintha semmit sem látott, nem hallott volna, viszont tett róla, hogy a világ megtudja: semmi baj a házasságával.
Onassisra azonban újabb csapások vártak, mert ő maga nem tartotta be azt, amire ifjabb Johnt tanította. Túl magasra nézett, és az istenek megharagudtak rá. Repülőbalesetben meghalt egyetlen fia, Alexander. A csapás összetörte. Inni kezdett, álmatlansággal küszködött. Üzleti ügyei sem alakultak jól. Viszonya Jackie-vel a kutya-macska barátságra hasonlított. Ráadásul súlyos autoimmun-betegség ütött ki rajta, és gyorsan elhatalmasodott. Egy párizsi kórházban dobbant utolsót a szíve.
Jackie újra egyedül maradt, sőt csúnya örökösödési per zúdult a nyakába. Végül sikerült elnyernie Christine-től 19 millió dollárt és 150 000 dollár évjáradékot. És újra elővette a lelkiismeret-furdalás, elátkozottnak érezte magát.
De az élet ment tovább. Jackie ötvenévesen is nagyszerűen nézett ki. Sportolt, szerette a társaságot, és soha nem feledkezett meg arról, hogy arisztokrata környezetben élte az életét.
Maurice Tempelsmant húsz éve ismerte, és tökéletesen megbízott benne. Tempelsman kezelte a vagyonát, méghozzá olyan ügyesen, hogy Jackie valóban gazdag nőnek számított. A férfi igazi gentleman volt. Eleinte pusztán üzleti kapcsolatban álltak, viszont sokat beszélgettek könyvekről, művészetről, történelemről. Első pillantásra nagyon különböztek egymástól. Jackie ápolt, kisportolt, előkelő és katolikus nagyvilági nő volt, Tempelsman kissé homályos múltú gyémántkereskedő, ráadásul kövér, rossz fizikai kondícióban levő entellektüel, aki zsidó, és annak idején igencsak szerény körülmények között nevelkedett. Egy feltételnek azonban megfelelt: tökéletes apapótlék volt. Kapcsolatuk házassággal is végződhetett volna, ha Tempelsman nem lett volna nős. (S mint rendes zsidó ember, nem hagyta el a családját.)
Jackie-nek le kellett foglalnia magát valamivel. Állást vállalt a Doubleday könyvkiadóban. Szerkesztőként dolgozott, és ebben a munkában teljesen magára talált. Nem volt már se Kennedy, sem Onassis özvegye, hanem olyan asszony, aki a saját életét éli. Már nem erős férfiakra építette fel az életét. Lassan rájött, hogy boldogságát az élet egyszerű örömeiben találhatja meg: a családban, a barátokban és a munkában. Emancipált nővé vált, aki a dolgozó nők érdekeit védi.
Tempelsman-nal
„Az én nemzedékem asszonyaitól nem várták el, hogy dolgozzanak, hiába végeztünk főiskolát. Az volt a tisztünk, hogy férjhez menjünk, és neveljük a gyerekeket. Miután gyerekeink kiröpültek, csak az ablakon legördülő esőcseppeket nézhettük... Minden nő számára lehetővé kell tenni, hogy ha akar, dolgozhasson. Azzal foglalkozhasson, amiben kedvét leli, hogy teljes életet élhessen.”
Jackie élete megváltozott. Örülni tudott minden apróságnak. Felnőtt lánya családot alapított, három gyermeke született. John befejezte jogi tanulmányait... Jackie – hosszú évek után – paróka és sötét napszemüveg nélkül is kimerészkedett az utcára. Jógázott és lovagolt. Kora nem nyomasztotta.
Életében nagy törést jelentett, amikor orvosai megállapították, hogy nyirokmirigyrákja van. Nem adta meg magát a betegségnek, és kitartóan harcolt az életéért. Végig azt hitte, hogy sikerül legyőznie a betegséget. Az utolsó percig dolgozott, tornászott, társaságba járt... Halálos ágyánál a hűséges Maurice Tempelsman állt, és fogta a kezét. Jackie boldog volt: végre megtalálta azt a férfit, aki végig mellette maradt, sose hagyta el.
