A szeretetteljes kapcsolatnak egyik jellemzője a bizalom: odafigyelünk egymásra, meghallgatjuk egymást, elsődlegesen egymással osztjuk meg minden bánatunkat és örömünket.
Édesanyám mindig azt mondta: mindegy, kit választasz, lányom, az a lényeg, hogy rendes fiú legyen. Erre minden lány csak a szemét forgatja. Atyaég, mihez kezdek én egy jó fiúval! Pedig sok mindent kezdhetünk.
Magányos napokon kezdjük úgy érezni, rajtunk kívül mindenkinek van valakije, csak nekünk nincs kit szeretni – csak minket nem szeret senki. Vajon mit rontottunk el? – kérdezzük a tanácsadó szexuálpszichológust, Győri Szilviát.
„Férjből boldog édesapa, édesapából magányos férj lettem. Lehet, hogy csak donornak kellettem? Férfi vagyok: édesapa és férj, aki az elmúlt két évben érzelmileg teljesen elveszítette a feleségét” – írja egyik olvasónk.
,,Reggelre kitisztult az ég, és az előző esti viharról már csak pár pocsolya árulkodott a kertben. Laura fogta a jegyzeteit, a laptopját, és kitelepedett dolgozni a teraszra. Már alig várta, hogy végre ott legyen, személyesen is megnézhesse a képeket, összeválogathassa a kiállítás anyagát." Janković Nóra novellája.
Napjainkban növekvő trendnek tűnik, hogy nem csak a fiatalok, hanem a harmincas, negyvenes korosztály sem szeretne gyermeket vállalni. Muszáj mindenkinek megtapasztalnia a szülőséget vagy e nélkül is teljes életet lehet élni?
Ha a kedvesünknek gyermeke van, előfordulhat, hogy sokkal jobban megszeretjük a kicsit, mint amennyire az apját valaha is szeretni fogjuk. Ilyenkor aztán nehéz a szakítás, mert attól félünk, ha véget vetünk a kapcsolatnak, többé sosem látjuk majd a gyereket.
"Leszállt egy angyalka, s azt súgta nékem: gondolj ma azokra, akik a szívedbe férnek! Eszembe jutottál te és a családod, ezúton kívánok békés karácsonyt!"