Karácsonyi szokások Magyarországon és a Felvidéken! Magyarországiként egy ideje már a határon túl élek, s bizony vannak elemek a karácsonyban, amelyekre rácsodálkozom. Ám jó értelemben.
A hagyományok alapvetően megegyeznek, azonban régióként érdekes tradíciókra és modern újításokra bukkanhatunk. Én Győrben éltem, onnan költöztem át a barátomhoz, s bizony meleg és szeretetteljes fogadtatásban volt részem. Mindjárt az első karácsonyi szentmisémen.
Varga Virág, az Új Nő egyik újságírója
Orgonaszó a boltívek alatt
Mivel én Magyarországon nem jártam se egyházi iskolába, se templomba, ezért roppantul furán éreztem magam az első karácsonyi misén. Egyszerre volt megható és zavarba ejtő. Megható, mert a pap gyönyörűen beszélt, ünnepi hangulat honolt a széles boltívek alatt – és zavarba ejtő, mert fogalmam sem volt, mikor mi következik, mikor kell majd letérdelni... Kicsit kívülállónak éreztem magam. Kapcsolatom a vallással ott kezdődött és ott ért véget, hogy megkereszteltek, ugyanakkor az elkerülhetetlen alkalmak (jellemzően a temetések) kivételével soha nem vettem részt semmiféle vallási szertartáson.
Magyarországon is jelen van a karácsonyi mise szokása, főleg falvakban találkozhatunk vele. Az én köreimben azonban december 24-én ki sem mozdulunk otthonról. Esetleg december 23-án az előrehozott szentmisén megjelennek az egyházi iskolák tanulói: egyszerűen kötelező nekik. Ám a többi fiatal és a városiak – bizton állíthatom – ki sem mozdulnak otthonról szenteste, még buliból sem mennek el éjféli misére. Az ünnep a családé, a nyugalomé, minek is mennének ilyenkor bárhova?
Ráadásul a városokban még autózni is sokat kell azért, hogy az emberek elérjenek a templomig, ehhez pedig szenteste senkinek nem fűlik a foga. Ugyanakkor a Felvidéken még tartja magát a templomba járás hagyománya, és ez jó, jó!
Bár az egyház panaszkodik, hogy a fiatalok itt is kikopnak a padokból – azonban a templomba járás itt sokkal inkább fellelhető szokás, mint Győr környékén (egész Magyarországról nem merek beszélni).
Ahány ház, annyi étel!
Bár a rántott hal, a halászlé és a krumplisaláta mindkét országban ott van az asztalon, és természetesen a bejgli-mézeskalács-zserbó szentháromság is jellemző: az elkészítésben már vannak eltérések. Krumplisalátán jellemzően majonézes finomságot értenek a Csallóközben, amelybe répa, alma, ecetes uborka és néhol sajt is kerül, Magyarországon viszont ecetes lében úszó salátát jelent (amiben nincs más, csak krumpli és hagymakarikák).
Ostya Vágáról!
Érdekes szokás az étkezés előtt elfogyasztott ostya is. (Hamar felvilágosítottak, hogy a Mátyusföldön egész falvak szakosodtak az ostyakészítésre, és nem is olyan régen egész adventben a nagypapák még kézi vassütővel sütötték az ostyát.) S hogy a legfinomabb az összes kapható ostya közül a vágai ostya!
Szó mi szó, kezdetben bizony csak pislogtam, hogy mit kell csinálni a száraz tésztalapokkal, és hogy jön képbe pontosan a fokhagyma és a méz. Aztán a ropogós lapokat elrágcsálva rájöttem: kivételes finomsághoz jutottam hozzá. Elég csak arra vigyázni, nehogy végigcsorogjon ujjaimon a mézes ,,töltelék”.
Szintén újdonságszámba ment az ünnepi asztalnál közösen elfogyasztott, cikkelyekre vágott alma, amely a család összetartozását és az egészséget jelképezi. Mint kiderítettem, Csilizradvány és Nyárasd környékén például az is megállapítható az almából, hogy az ember egészséges lesz-e az új évben. Mégpedig abból, hogy kinek hány mag jutott szenteste a magházból...
Káposzta karácsonykor?
Mifelénk a töltött káposzta sem elmaradhatatlan eleme a karácsonyi asztalnak. Igazság szerint nálunk a családban szokássá vált, hogy december 24-én délben csak halászlevet eszünk, majd este jöhet a rántott hal és a sok sütemény. Ezzel szemben itt ebédre jellemzően csak savanyú lencselevest tálalnak fel, az ünnepi vacsorát fokhagymás-mézes ostyával kezdik, majd következik a halászlé és a rántott hal.
Érdekességek derültek ki a lencselevesről is. Magyarországon például a lencse kimondottan újévi ételnek számít, és leves helyett főzelék formájában eszik december 31-én vagy január 1-jén. (Én talán még soha életemben nem ettem lencselevest!). A hozzá kapcsolódó hiedelem szerint csak az lesz szerencsés az új évben, aki mindent elfogyaszt a tányérjáról. Éppen ezért csínján kell bánni az adagokkal! A lencse a Felvidéken inkább a karácsonyi menüben szerepel levesként, de itt is az anyagi javakban való bővelkedést jelképezi.
