Karácsonyi szokások Magyarországon és a Felvidéken! Magyarországiként egy ideje már a határon túl élek, s bizony vannak elemek a karácsonyban, amelyekre rácsodálkozom. Ám jó értelemben.

A hagyományok alapvetően megegyeznek, azonban régióként érdekes tradíciókra és modern újításokra bukkanhatunk. Én Győrben éltem, onnan költöztem át a barátomhoz, s bizony meleg és szeretetteljes fogadtatásban volt részem. Mindjárt az első karácsonyi szentmisémen.

portre_3.jpg
Varga Virág, az Új Nő egyik újságírója

Orgonaszó a boltívek alatt

Mivel én Magyarországon nem jártam se egyházi iskolába, se templomba, ezért roppantul furán éreztem magam az első karácsonyi misén. Egyszerre volt megható és zavarba ejtő. Megható, mert a pap gyönyörűen beszélt, ünnepi hangulat honolt a széles boltívek alatt – és zavarba ejtő, mert fogalmam sem volt, mikor mi következik, mikor kell majd letérdelni... Kicsit kívülállónak éreztem magam. Kapcsolatom a vallással ott kezdődött és ott ért véget, hogy megkereszteltek, ugyanakkor az elkerülhetetlen alkalmak (jellemzően a temetések) kivételével soha nem vettem részt semmiféle vallási szertartáson.

f971b7d1-635f-4bfd-9a93-db69ac827800.jpeg

Magyarországon is jelen van a karácsonyi mise szokása, főleg falvakban találkozhatunk vele. Az én köreimben azonban december 24-én ki sem mozdulunk otthonról. Esetleg december 23-án az előrehozott szentmisén megjelennek az egyházi iskolák tanulói: egyszerűen kötelező nekik. Ám a többi fiatal és a városiak – bizton állíthatom – ki sem mozdulnak otthonról szenteste, még buliból sem mennek el éjféli misére. Az ünnep a családé, a nyugalomé, minek is mennének ilyenkor bárhova?

Ráadásul a városokban még autózni is sokat kell azért, hogy az emberek elérjenek a templomig, ehhez pedig szenteste senkinek nem fűlik a foga. Ugyanakkor a Felvidéken még tartja magát a templomba járás hagyománya, és ez jó, jó!

Bár az egyház panaszkodik, hogy a fiatalok itt is kikopnak a padokból – azonban a templomba járás itt sokkal inkább fellelhető szokás, mint Győr környékén (egész Magyarországról nem merek beszélni).

Ahány ház, annyi étel!

Bár a rántott hal, a halászlé és a krumplisaláta mindkét országban ott van az asztalon, és természetesen a bejgli-mézeskalács-zserbó szentháromság is jellemző: az elkészítésben már vannak eltérések. Krumplisalátán jellemzően majonézes finomságot értenek a Csallóközben, amelybe répa, alma, ecetes uborka és néhol sajt is kerül, Magyarországon viszont ecetes lében úszó salátát jelent (amiben nincs más, csak krumpli és hagymakarikák).

hirlevel_web_banner_2_83.jpg

Ostya Vágáról!

Érdekes szokás az étkezés előtt elfogyasztott ostya is. (Hamar felvilágosítottak, hogy a Mátyusföldön egész falvak szakosodtak az ostyakészítésre, és nem is olyan régen egész adventben a nagypapák még kézi vassütővel sütötték az ostyát.) S hogy a legfinomabb az összes kapható ostya közül a vágai ostya!

karacsonyi-kulonbseg-kezdo_0.jpg

Szó mi szó, kezdetben bizony csak pislogtam, hogy mit kell csinálni a száraz tésztalapokkal, és hogy jön képbe pontosan a fokhagyma és a méz. Aztán a ropogós lapokat elrágcsálva rájöttem: kivételes finomsághoz jutottam hozzá. Elég csak arra vigyázni, nehogy végigcsorogjon ujjaimon a mézes ,,töltelék”.

Szintén újdonságszámba ment az ünnepi asztalnál közösen elfogyasztott, cikkelyekre vágott alma, amely a család összetartozását és az egészséget jelképezi. Mint kiderítettem, Csilizradvány és Nyárasd környékén például az is megállapítható az almából, hogy az ember egészséges lesz-e az új évben. Mégpedig abból, hogy kinek hány mag jutott szenteste a magházból...  

Káposzta karácsonykor?

Mifelénk a töltött káposzta sem elmaradhatatlan eleme a karácsonyi asztalnak. Igazság szerint nálunk a családban szokássá vált, hogy december 24-én délben csak halászlevet eszünk, majd este jöhet a rántott hal és a sok sütemény. Ezzel szemben itt ebédre jellemzően csak savanyú lencselevest tálalnak fel, az ünnepi vacsorát fokhagymás-mézes ostyával kezdik, majd következik a halászlé és a rántott hal.

kaposzta_0.jpg

Érdekességek derültek ki a lencselevesről is. Magyarországon például a lencse kimondottan újévi ételnek számít, és leves helyett főzelék formájában eszik december 31-én vagy január 1-jén. (Én talán még soha életemben nem ettem lencselevest!). A hozzá kapcsolódó hiedelem szerint csak az lesz szerencsés az új évben, aki mindent elfogyaszt a tányérjáról. Éppen ezért csínján kell bánni az adagokkal! A lencse a Felvidéken inkább a karácsonyi menüben szerepel levesként, de itt is az anyagi javakban való bővelkedést jelképezi.

Varga Virág