A jászol az állatok etetővályúja, ide született karácsony este Jézuska. Az olasz karácsonyban minden a jászolról és a vásárlásról szól. Náluk nincs adventi koszorú, ők betlehemet kezdenek építeni.
Koszorút kötünk és asztalt terítünk. Mindkettő karácsonyi elfoglaltság. Pár fillérünk bánja csak, és az asztalon a kis ládából bőségesen ömlik a gyöngy és a csillám. Az ünnep fényei.
Olyan világot élünk, melyben egyszeriben temérdek kívánságunk lett. Az ünnep is másként esik szívünknek. Azért csak adjuk meg a módját! Csengőszóval, gyertyafénnyel, előkelő ruhával.
A karácsony a hitet jelenti, hogy jön a Megváltó, és megint szép és jó lesz a világ. Ám nagy a gyanúnk, hogy a megváltás idén elmarad. Viszont a remény velünk lesz, mert karácsony van, és a karácsony a remény üzenete.
Mit jelent az ünnep, mit mondjunk a gyereknek, van-e ünnepi varázslat? Ezekre a kérdésekre keresi a választ két fiatal anyuka (történetesen a munkatársaink), ám mindketten a maguk módján.
Sokáig hittem a Mikulásban. Édesanyám minden Mikulás-napon azt mondta nekem és a testvéremnek, hogy mossuk tisztára a csizmánkat, és tegyük ki a lépcsőház ablakába.
"Karácsony előtt bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi ajándékokat."