Bedő Imre a hagyományos férfiakat keresi. Az igazi férfit, aki még kivette a nő kezéből a csavarhúzót, s ott állt mellette az élet viharaiban. Valóban ilyen férfiakról álmodunk? Várjuk olvasóink leveleit!
A régi filmekben a férfiakból árad a férfiasság, az olyanfajta, amitől elgyengül a nő térde. A mai férfi izmai dagadnak, ki van gyúrva, mint a kettes szekrény, a nők mégsem érzik ugyanazt a remegést a lábukban. Nem érzik úgy, hogy rájuk mernék bízni az életüket. Vajon mi állhat a férfiak metamorfózisa mögött?
(Kép forrása: Chloe Meynier)
Bedő Imrét kérdeztük, aki elindította a Férfiak Klubját „a világot építő férfiattitűd” megmentésére. Lehet vele egyet nem érteni, de szempontjai több mint vitaindítóak.
– Közgazdászként gyakran elgondolkodtam – kezdi –, hogy mi okozhatja a családok tömeges széthullását. A számok ugyanis magukért beszélnek. Arra jutottam, hogy a legnagyobb gond a férfihiány és a passzivitás. Ma a családfők életük nagy részét a munkahelyükön töltik, így nem tudják átadni a mintát, a férfi-nő együttműködésének modelljét. Végső soron ez vezet a család gyengüléséhez.
Az erős nőnek nem az anyagiak miatt van szüksége egy férfira. Hanem a saját érzelmi stabilitása miatt, illetve a gyermekeiért. Aki nem tudja örökül adni utódainak a férfi-nő kapcsolódás mintáját, az családképtelenségre ítéli a gyermekeit.
– Ön szerint a nevelés során milyen eszméket kellene elsajátítaniuk a fiúknak ahhoz, hogy „igazi” férfi váljon belőlük?
– A városi gyerekek többsége úgy nő fel, hogy a családon belül nincs semmiféle kötelessége. Anyuka ad tiszta ruhát, tálalja az ételt, ők meg gubbasztanak a számítógép előtt. Az iskolában ugyan elvárják tőlük, hogy teljesítsenek, amivel felkészítik őket arra, hogy majdani munkahelyükön is meg kell felelni. Ám ezzel a nevelésük le is zárul. Sokszor az anyukák kelnek a fiúk védelmére, amikor az apukák munkát adnak nekik. Miközben mindig a kényszerből végzett munkák – mert Józsika sem magától ment fát vágni az apjával! – neveltek férfit a fiúból. Olyan férfit, aki nem farol ki a kapcsolatból az első veszekedés után, ha egyszer elkötelezte magát.
– Ma a majdnem kizárólag munkahelyi terhelésre felkészített férfiak inkább csak belesodródnak a családalapításba. Csak míg a nők a gyermekvállalással tudatossá és felelősségteljessé válnak – addig a férfiaknál ez a változás nem következik be. Egy anyának azonban nem egy munkába járó, igavonó baromra, napi többszöri szexet követelő éretlen pasira van szüksége, hanem szövetségesre, aki megadja neki azt az érzelmi biztonságot, hogy „történjen bármi, rá mindig számíthat”. Pedig ha nem alakul ki a biztonságérzet a nőben, elzárkózik a további gyermekvállalás elől.
Bedő Imre, sikeres közgazdász, üzletember, több könyv szerzője (Az interjút az Új Nő YouTube-csatornáján is meghallgathatják.)
– Ez is lehet az oka az egykézésnek?
– A nő és a férfi nem bíznak meg egymásban! Szárazon tartják a puskaport – és a saját, esetleges külön életükre gyűjtögetnek már az első gyermek születése után. A globalizáció a végletekig versenyezteti az embereket. Ezt a külső programot azonban őszinte kommunikációval semlegesíteni lehet. És ebben a férfin a sor! Nem kell otthon állandóan áradozni, de időnként igenis el kell mondani a nőnek, hogy mit érzünk. Mert tetteink ma javarészt a távol eső munkahelyen zajlanak. A nő nem érzi, hogy miatta fárad a párja – hisz ő ebből semmit nem lát. Csak a szavak nem elégségesek. A metakommunikáció az, ami igazán beszédes.
Az együtt töltött idő minőségéből látja a nő, hogy megbízhat-e a párjában. Valamint az egymás szeme láttára végzett otthoni munkákból! Sajnos, a férfiak gyakran csak akkor kezdenek el foglalkozni azzal, hogy mit és hogyan kellett volna csinálni, amikor elhagyták őket.
– A statisztikák szerint száz házasságból negyvenkettő válással ér véget. Az esetek kétharmadában a nők azok, akik beadják a válókeresetet, jócskán magukra vállalva a családfenntartás terhét. Hogyan hat az apa, a férfiminta hiánya a gyerekekre?
– A házasságok és az élettársi kapcsolatok szétesésével a széthulló családok arányát 65-70% közé teszik. Kelet-Európában a kétkeresős családmodell terjedt el; de sokszor a két bér is épp hogy csak elég a hónap végéig. Anyagi tartalék képzésére sokszor az az egyetlen lehetőség, ha a férj pluszmunkát vállal, és látástól vakulásig dolgozik. Közben viszont végzetesen hiányzik otthon: a házimunka szinte teljesen a nő vállát nyomja. Még mindig! Miközben a férfi-női együttműködés alapját az adja, amit otthon teszünk; és a gyermekeink azt a viselkedési mintát követik, amit tőlünk látnak. Szavakkal nem lehet példát mutatni – csak tettekkel.
– A férfiminta azonban nem csak a családokból hiányzik, de az iskolákból is, hisz a pedagógusok többsége nő. Pedig ha nem adományozódik tovább a férfiértékrend és minta, az súlyos hatással lesz a fiúk és a lányok személyiségfejlődésére. A lányok nem tanulják meg, mi várható el egy férfitól; ezért a magazinokból és a filmekből raknak össze egy idealizált férfiképet. Vagy éppen – szorgalmuk révén – olyan magasra teszik a mércét, olyan hihetetlenül magas elvárásokat támasztanak, hogy nincs az a férfi, aki meg tudna felelni nekik. A fiúk viszont nem tanulnak meg férfi módra élni. Nem alakul ki bennük a belső erő, a tartás; ennek hiányát macsóskodással próbálják kompenzálni. Vagy épp átesnek a ló túloldalára, és teljesen elpuhulnak.
Mindent ráhagynak a párjukra, legyen neki igaza, döntsön „szabadon”, határozzon ő, nevelje ő a gyereket, ossza be ő a pénzt! Ez számukra egyébként rendkívül kényelmes, a nők számára viszont rettenetesen megterhelő és dühítő.
– A belső erő hiányára vezethető vissza, hogy a fiatal férfiak – még a férjek is! – olyan nehezen köteleződnek el?
– A férfiaknak sokkal több félelmük van, mint a nőknek. Érzékenyebb a lelkük, mint sejtenénk. Könnyebben sérülnek. Pont ezért nehezebb őket motiválni is – és nem csupán otthon! Minden téren, munkahelyi együttműködésük során is. Céltalanok. A férfiaknak tudatosítaniuk kéne, hogy a házasság nem az élet vége, hanem a teremtés kezdete. És ha rászánják magukat, egy új univerzum nyílik meg előttük, amelyben életük végéig kalandozhatnak. Ha sikerre viszik, ha jól élik meg a közös életüket, akkor a jól élt élet kísérőjeként megjelenik az önbecsülés, a mások általi megbecsültség és a boldogság.
– De hogy legyen boldog az a nő, aki végigdolgozza a napot, és este, amikor már alig áll a lábán, és megkéri a férjét, hogy vigye le a szemetet, vagy vigye be az autót a garázsba – azt a választ kapja, hogy „majd”. Miért bojkottálják a férfiak a házimunkát?
– Modern jelenünkre valóban ez a jellemző. Régen gyakran használták a közmondást, hogy „a gazda szeme hizlalja a jószágot”. Ha az ember keresi a feladatokat, és megoldja azokat: gyarapszik a világa. Így teremt. Nem kell őt kérni, magától keresi a feladatot. Ez az attitűd ma már a nevelésben egyáltalán nem jelenik meg. A fiatalok ki vannak szolgálva, és bármi, ami önálló cselekvést igényel, kínszenvedés számukra. Nem tanulták meg értékelni az elvégzett munkát, nem tapasztalták meg az örömét. Egyébként ezt az örökös panaszt, vagyis a férfiak hozzáállását nem igazán értem. Hiszen évszázadokon át nem is létezett más, csak házimunka. Minden, azaz minden munka a család érdekében, a család körében végzett munka volt! A városiasodással és a gépesítéssel a házimunka mennyisége csökkent, de azért jócskán maradtak munkák.
(Kép forrása: Chloe Meynier)
– Előadásaim során gyakran hangsúlyozom férfitársaimnak, hogy családon belül nincs férfi- meg női munka: csak feladatkupac van. Múltunk során mindig a férfiakra hárult a nehéz munka – zord körülmények között küszködtek a férfiak a viszontagságokkal, hogy megteremtsék a család betevőjét és biztonságát. Önként! Ha a férfiak ma is jó gazdaként néznének a tulajdonukra, akkor nem kellene őket noszogatni. Mert a jövő otthon épül. A példánkon, az asszonnyal való, mindent megtartó együttműködés által.
– Velem is, ahogy legtöbbünkkel, megesett már, hogy mikor rettenetesen fáradtan végre hazaértem, a család azzal várt, hogy megérkezett a kisszekrény. Amit, ugye, össze kellene rakni a lányaimnak. Ilyenkor két választása van az embernek. Vagy nemet mond, és egész este már semmit nem tud nyugodtan megcsinálni, pihenni sem, mert gyötri a lelkiismeretfurdalás vagy a feleség. Vagy nekifog, és összerakja a szekrényt. S a végén nemcsak jól fogja érezni magát, de nőni fog az önértékelése, az önbecsülése is. Fantasztikus érzés, amikor az ember a családért tesz valamit, amikor miattuk képes legyőzni önmagát.
A felelősségvállalás energiamérlege pozitív. Sok erőt visz, de sokkal többet hoz. A legfőbb baj, hogy a férfiak a munkahelyi robotolásba menekültek. Ám emberfeletti áldozatuk meddő, hiába hajtják magukat a depressziós kiégésig – a lét folytonosságának fenntartásából, az örökkévalóság építéséből kiesnek.
– Hát! Ma a férfiak elmennek egy nő mellett, aki a lépcsőkön rángatja a nehéz bőröndjét. A nők kénytelenek állni a sarat.
– Az emberi civilizáció kialakulása óta a fiúkat tudatosan nevelték férfivá. Szigorúan odafigyeltek a testük, lelkük edzésére. A fiúk számára a férfivá válás vonzó cél volt, egymással rivalizálva próbáltak megfelelni az elvárásoknak. Rettegtek a szégyentől, hogy nem lesznek elég jók, kudarcot vallanak. Átkerülni a rövidnadrágos kisfiúkorból a hosszúnadrágos férfikorba felelősséggel járt. A család, a társadalom, a haza iránt. Ma hiányoznak ezek a nemes érzések. Sőt, ha megnézzük, divat lett a férfiak körében a bokáig érő nadrághossz, ami tudat alatt azt üzeni a világnak, hogy viselője nem terhelhető felelősséggel. Serdülőkorban van, éppen kinőtte a nadrágját.
– Mi, nők mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a két nem közti energiaviszony és egyensúly ismét helyreálljon?
– Szövetségre kellene lépnünk! És komolyan kellene vennünk önmagunkat és a szövetséget. De vághatjuk is a fát magunk alatt. Amióta világ a világ, soha nem volt ilyen olcsó a szex. Azelőtt a férfiak csak a házassággal jutottak szexhez. Ahhoz, hogy megkaphassanak egy nőt, a csillagokat is le kellett hozniuk az égről. Ma ez nincs... Az éjszakai szórakozóhelyek tele vannak csinos, fiatal, gyermekes és gyermektelen, elvált, férjezett (!) vagy soha házasságot nem kötött szingli nőkkel, akikért egy lépést sem kell tenni. Aztán két nappal később ugyanezen nők hiába várják az éjszakai lovag jelentkezését, és keseregnek, hogy nem lehet rendes férfit találni. Így nem is.
(Kép forrása: Chloe Meynier)
– Muszáj próbára tenni a férfi! Akinek valóban társként kell a nő, az nem fog megfutamodni. Nem lehet próbára tenni a férfiakat, ha nyolcan beengedik próbatétel nélkül. Ha egy lépést se kell tenni egy nőért, akkor csak a követelőző, siránkozó, felelősségkerülő, puha, kényelmes férfiak szaporodnak el, akikre számítani sem lehet. És ha nincs Férfi, nincs Nő sem. Szükségünk van egymásra. Csak együtt sikerülhet!
APASZÍV
Modern apákat keresünk!
Modern férfiakat keresünk! Olyanokat, akik kiállják az új idők próbáját. Vannak, s ha vannak, hol vannak? Olyan apukákat keresünk, akik ellátják a feladataikat, mosolyt csalnak gyermekeik arcára, de azért nem veszik túl komolyan magukat. Be lehet nevezni a szomszédot, a példaképünket, de akár saját magunkat is. (Tudjuk, hogy sok apuka olvas minket.)
Ímél: office [at] ujno.sk
