Miért lett egyszeriben olyan fontos ember a tisztifőorvos, hogy a képernyőn szónokol, és mindenki a szavát lesi? A tisztifőorvos épp 250 éves (nem ő persze, hanem a tisztsége!). A tisztiorvosi hálózatot egy uralkodói pátenssel indította el a monarchiában az erőskezű uralkodó, Mária Terézia, aki a járványok féken tartására állította fel a szolgálatot.
A közegészségügyisekkel akkor is találkozhatunk, ha munkahelyet váltunk, mert az ő dolguk ellenőrizni a dolgozók általános egészségügyi állapotát. (Jól tudom, mert az unokanővérem ott dolgozik.) Ők is a tisztifőorvos alá tartoznak, ahogy az epidemiológusok is, akik a járványügyi biztonságot ellenőrzik.
A Birodalmi Egészségügyi Főszabályzatot egy 1770-ben kiadott uralkodói pátenssel indította útjára a Monarchiában Mária Terézia. A királynő a járványok megelőzésére és féken tartására felállította a tisztiorvosi hálózatot: „Mi, Mária Terézia, gondoskodásaink között, amellyel országaink és örökös tartományaink épsége fölött őrködünk, legfőbb gondunk alattvalóink egészségének megőrzése..."
Elsőször physicusok!
A 18. században létezett egy„belbátorság, rendészet és egészségügy” nevű bizottság, amely fizetett orvosokat alkalmazott a szegény betegek ingyenes gyógyítására és a járványok megállítására. (A járvány mindig ott terjedt el, ahol szegénység volt, és a bacik víg táncot lejtettek a koszos ágyneműben.)
Mária Terézia először „megyei physicusokat” nevezett ki a nagy feladatra, s ezzel megágyazott a tisztiorvosi szolgálatnak. Alapító rendelete a híres holland orvosdoktor, Gerard van Swieten munkájának egyenes másolata, a tisztiorvosi hálózat felállításában pedig Pozsony vármegye physicusa töltött be kulcsszerepet. Ezt a fontos embert Skollanits Ferencnek hívták.
Ez a birodalmi egészségügyi főszabályzat már akkor kimondta: „járványveszély esetén határzárt kell elrendelni, a határállomásokon szigorú egészségügyi ellenőrzést kell tartani, a gyanús személyeket megfelelő ideig megfigyelés alatt kell tartani, minden gyanús szállítmányt pedig a helyszínen kell elégetni”.
Mária Terézia rendeletében önálló hatósági jogkörrel ruházta fel a tisztiorvosi hálózatot
Később újabb és újabb kötelességekkel gyarapodott a physicusok feladatköre. Ők végezték a betegek elkülönítését, ők rendelték el a járványügyi zárlatot, később ők tárolták a himlőellenes oltóanyagot. Ismerték a füveket és a gombákat, ők ellenőrizték a gyógyszertárakat, üldözték a kuruzslókat és oktatták a bábákat. Ezekről az ellenőrzésekről a physicusoknak negyedévenként jelentést kellett írniuk a feljebbvalójuknak.
Ma már világos, hogy a 250 évvel ezelőtti Osztrák–Magyar Monarchiában a tisztiorvosok szó szerint a sír széléről hozták vissza a közegészségügyet, legfényesebb tettük pedig az volt, hogy felszámolták a pestisjárványokat.
Címirigység, ejnye!
Később a ‘physicus’ kifejezés helyett a ‘megyei és városi főorvos’ kifejezést használták, és a ‘protomedicus’-t is felváltotta az ‘országos főorvos’ cím. A névváltozással azonban nem mindenki értett egyet (főleg a többi orvos, mert miért egy járványügyis legyen a legfőbb orvos?). Ekkor született kompromisszumként a tisztiorvos, illetve a tisztifőorvos elnevezés.
Tájainkon ez idő tájban elég fejlett volt a közegészségügy: 1804-ben Schraud Ferenc országos tisztifőorvos például olyan rendeletet adott ki, amelyben külön-külön kérte feltüntetni az oltott és nem oltott, vagyis himlőfertőzésben elhunytak adatait. Mindezt akkor, amikor Angliában még éles vita folyt az oltások hasznosságáról – és további 66 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a francia hadseregben végre elrendeljék a katonák himlőoltását.
A himlőoltás magyar úttörője, Bene Ferenc orvosprofesszor 1825-ös portréja
A statisztikák szerint az 1800-as évek derekán félmillióan haltak meg kolerában, pusztított a tüdőgümőkór, a hastífusz, a szifilisz, a malária, és nagy volt a golyvában, az angolkórban, a higany- és ólommérgezésben megbetegedettek száma is. Ráadásul rohamosan terjedt az alkoholizmus.
Az 1800-as évek vége felé a Monarchia lakosságának születéskor várható átlagos élettartama 11 évvel volt rövidebb, mint Franciaországban, és 19 évvel rövidebb, mint Angliában.
Nosza, cselekedni kellett – és ismét munkába lendültek a tisztiorvosok. Új törvényt írtak a feladataikról, miszerint törekedniük kell „a levegő, a talaj, az ivóvíz, az élelmiszerpiacok, a lakások, az iparműhelyek, az iskolák, az árvaházak, a kórházak, a tébolydák és a börtönök közegészségügyi követelményeinek ellenőrzésére...”.
A Helytartótanács épülete a budai Várban: ők felügyelték a járványügyet
Szovjet mintára Szlovákiában is!
A második világháború után a járványügyet nálunk is átszervezték szovjet mintára, de továbbra is kiemelt állami feladat maradt. Létrejöttek a Közegészségügyi és Járványügyi Állomások, amelyekben felügyelőknek nevezett orvosok hatósági jogköröket kaptak – a felügyelők leghűbb szövetségesei pedig a főiskolát végzett közegészségügyi-járványügyi ellenőrök lettek. Rend, szigorúan meghatározott hierarchia jellemezte ezeket.
A mai elosztás igazából ezt a régi rendszert másolja – és válságos időben ezért lép elénk a tisztifőorvos, hogy jelentését megtegye a koronavírusos járványügyi helyzetről.
