A kömény, más néven fűszerkömény vagy köménymag, jellegzetesen erős illatú, enyhén égető, citromra emlékeztető ízű fűszer. Kétéves növény: az első évben a répára hasonlít, a másodikban szárba szökken, és apró, fehér virágokból álló, ernyős virágzatot fejleszt. Ebből alakulnak ki hosszanti irányban csíkozott termései, a magok. Ezeket az illóolajokat – karvont és limonént – tartalmazó terméseket használjuk fűszerként.
A kömény az egyik legrégebbi európai fűszernövény. Őseink már az újkőkorban használták ételeik ízesítésére. A középkorban úgy tartották, hogy megvéd a gonosz szellemektől.
Régóta használt gyógynövény. Serkentőleg hat az emésztésre, és felfúvódás ellen is hatásos lehet. Kedvelt étvágygerjesztő és gyomorerősítő, gyomorgörcs esetén is alkalmazták. A kömény, az édeskömény, az ánizs és a szárított csalánlevél egyenlő arányú keverékéből készített forrázatot hagyományosan a szoptatós anyák tejelválasztásának serkentésére használták.
Káposztafélékből – például rakott savanyú káposztából, frankfurti levesből vagy kelkáposzta-főzelékből –, valamint burgonyából készült ételek és zsírosabb, nehezebben emészthető húsok, például liba-, kacsa- és sertéssült ízesítésére használják. Ezenkívül a kenyér, valamint a sós pék- és aprósütemények kedvelt fűszere. Kolbászok, körözöttek, kenősajtok, főzelékek és mártások kiváló ízesítője.
Észak-Németországban köménymaggal pálinkát is készítenek. A szeszt gabonából nyerik, és a kömény termésében található illóolajjal fűszerezik.
A kömény fiatal levelei is fogyaszthatók. Apróra vágva friss zöldsalátát ízesíthetünk velük. Ízük a petrezselyemére emlékeztet.
A köménymagot egészben vagy őrölve használjuk fel. Az igazi szakértők egész köménymagot választanak, amelyet az étel elkészítése előtt mozsárban összetörnek, hogy felszabaduljanak az aromaanyagok, és kifejezőbb legyen az ízhatás.
