Az idei „koronavírusos húsvét” életünk legkülönlegesebb húsvétja lesz. Hogy milyen lesz maga az ünnep, azt nem tudhatjuk előre. Ám hogy milyen a húsvét előtti böjt, azt most már mindnyájan tudjuk. Mert ha akarjuk, ha nem, a feltámadás előtti böjtöt ma senki nem tudja kikerülni. Böjtölünk, méghozzá kollektívan.

Vajon a Teremtő azért dobta ránk ezt a sok megpróbáltatást, mert „rosszak vagyunk”, és kijár egy nagy fejbekólintás az emberiségnek? Nem hinném. Nem hinném, hogy a ma embere rosszabb lenne bármelyik más kor emberénél. Gyarlók vagyunk, igen, tele vagyunk rossz tulajdonságokkal: hazudunk, megcsaljuk a párunkat, eltitkolunk ezt-azt.

zqvngwng.jpeg

A belső csend ideje

Nem vagyunk tökéletesek, mert csak emberek vagyunk. Szeretünk, csalódunk, majd újra szeretünk. Megbotlunk és elesünk, lerázzuk magunkról az út porát, és megyünk tovább. Keressük a boldogságot – pont úgy, ahogy mindig, több ezer éve, amióta világ a világ. 

Ám a fejbekólintás – nos, az mégis kijár nekünk. Mintha azt mondaná egy nagy atyai kéz: elég volt, fiam! Hagyd már abba azt a sok badarságot! Keresd máshol a boldogságodat, ne a szórakozásban és a bujálkodásban. Ne a testépítésben, ne a vásárlásban és a felesleges holmik felhalmozásában. Ne menekülj a munkába, mert hiába van Gucci-táskád, meg jársz pöpeckedve az új autóddal, hiába igazgatod a nyakkendődet a vállalati „mítingeken”, hogy a vak is lássa, te vagy a király... Ezektől még nem leszel boldog!
Persze a felsoroltak mind nagyon jó dolgok. Jól érzed magad már attól, hogy megvannak neked, pörögsz a világban, fontosnak és vonzónak érzed magad.

Március 15-én hirtelen ez az egész színes forgatag leállt körülötted!

Megszűntek a péntek esti borozgatások. Nem mehetsz fitneszbe – pedig neked az az életed! Félbeszakadt az ész nélküli rohanás, hirtelen nincs semmi. Csak a csönd van – meg te. Meg a szeretteid, akikről ilyenkor kiderülhet, hogy amúgy egyáltalán nem is szereted őket. Mert évek óta rájuk se bagóztál, elkerülted őket, mindig voltak fontosabb tervek... Vagy épp ellenkezőleg: az egész életedet rájuk áldoztad, kiszolgáltad őket, nekik adtad az összes a szeretetedet, amiből semmit sem kaptál vissza. Most ott állsz kiüresedve – és fogalmad sincsen, hogyan lesz tovább.

Megállt a körhinta

Most, hogy leállt az élet, mindnyájan rá vagyunk kényszerítve, hogy elgondolkodjunk az életünkön. Milyen keresztet cipelünk, milyen fájdalmaink is vannak nekünk? Most nincs semmi, ami elterelné a figyelmet az életünkről. Nem kozmetikázunk, lehullott a lepel a külcsínről: mindenki otthon ül, egy szál melegítőben, kiszőrösödve, lenőtt hajjal. És alaposan szemrevételezheti a tükörben, hogyan is néz ki, milyen ember ő. Nagyító alá kerül minden kis szeplő, amit annyira nem szerettünk látni magunkon.

Súlyos helyzetekben – a mostani az! – egyszerűvé válik a képlet. Gyorsan kiderül, hogy mi a fontos, ami nélkül nem tudunk élni, és mi az, amit nélkülözni tudunk, mert igazából nincs is rá szükségünk. És az is kiderül, hogy mivel van baj az életünkben. 

Az esetek többségében majdnem mindig az emberi kapcsolatainkkal van baj. Miért vagyok ennyire egyedül? Miért van olyan kevés barátom, akik legalább telefonon rákérdeznének, hogy mi van velem? Miért unom ennyire a páromat? Miért nem kíváncsiak rám a gyerekeim? Számos kérdés keringhet most bennünk, aminek lényege egy és ugyanaz: szerethető ember vagyok én?

Igen, szerethető vagy!

Csak hinned kell benne. A mostani „koronavírusos böjt” jó alkalom arra, hogy tisztázd magadban, hogy melyek a te sajátos, egyedülálló értékeid. Egyszerű: azok a jó tulajdonságaid sorolhatóak ide, amelyek képessé tesznek arra, hogy segíteni tudj másokon. A jókedvű, bolondos alaptermészeted, amivel mindig mosolyt csalsz mások arcára. Vagy a higgadtságod, a becsületességed, az egyenes beszéded. A tettrekészséged, hisz képes vagy mentőhidat emelni két part közé. Az is kivételes, ahogy önzetlenül szolgálod a környezetedet. És persze azon is el kell gondolkodnod, miben kell változtatnod ahhoz, hogy igazán kiteljesedj. Mert pont attól vagyunk emberek, hogy nem csak jó oldalunk van... 

Az idei húsvét rendkívül különleges – pont a kollektív böjt teszi azzá. Kénytelenek vagyunk befelé fordulni, és a csendben önmagunkban megkeresni a boldogság forrását. Nem kell attól félni, hogy nem fog sikerülni. Hogy már örökre boldogtalanok maradunk. Ugyanis a böjt után mindig jön a feltámadás. Előbb-utóbb vége lesz ennek is, és hatalmas tanulságokkal a tarsolyunkban újra indíthatjuk az életünket. Jöhet a restart!

Dráfi Anikó

web-bannerek-instagram.jpg