Van Márainak egy csodálatos kutyaregénye, az 1928-ban írott „Csutora“. Tíz évvel a nagy háború után, „amikor nincs pénz a háznál“, egy úr kutyát, jelesül pulit – Csutorát – ajándékoz feleségének karácsonyra.
E regény jutott eszembe mai témánkkal kapcsolatban. Amit ugyanis a lélek kitűnő ismerője, Márai még csak sejtett, az az utóbbi évtizedekben tudományosan, orvosilag igazolt tény lett. Már hivatalos neve is van: állatasszisztált aktivitás, ill. állatasszisztált gyógyítás. Közérthető nyelvre lefordítva: a háziállatok, házi kedvencek tudatos bevonása a gyógyítás folyamatába. Az állat – leggyakrabban kutya – „asszisztensként“, segítőként vesz részt a gyógyításban, mint a „beteg – orvos – gyógyító állat“ trió megbecsült tagja.
Milyen kedvező, gyógyító hatások várhatók az állat bevonásától a gyógyítás, rehabilitáció folyamatába? A testi, fizikális hatások közül kiemelkedő a simogatás, az etetés, a közös séta relaxáló (izomlazító, idegnyugtató) hatása: csökken a vérnyomás, megnyugszik a szívműködés (érverés, pulzus), csökken a stresszhormon, az adrenalin vérszintje. Több vizsgálat mutatta ki már, hogy az állattartás több testmozgással, sétával, kocogással, azaz egészségesebb életmóddal jár együtt.
Szívgyógyászok figyelmeztetnek arra, hogy a kutyával való sétának nagyobb haszna van, mint az egyedüli sétának. Fontosak az érzelmi (lelki) hatások is: az állatok segítenek fenntartani a lelki egyensúlyt, és érzelmi támogatást jelentenek a gazdi számára. Ezt fejezi a „Gyere, Bodri kutyám...“ kedvelt magyar nóta is. A szorongásoldó, feszültségcsökkentő hatás segíthet az egyes hivatásokban (orvos, pedagógus) gyakori „kiégés“ késleltetésében, elkerülésében. Nem lebecsülendők a szociális hatások sem.
Az állatok nemcsak enyhítik az egyedüllétet, de ösztönös, barátságos viselkedésükkel elősegítik, felerősítik az emberek közti kapcsolatok megteremtését is. A kedvencek segíthetik a családdal (unokákkal!) és a barátokkal való kapcsolattartást.
A pszichológusok szerint az emberek bátrabban, gyakrabban kezdeményeznek beszélgetést, osztanak meg történeteket, ha jelen van egy kutya. Kevésbé köztudott, hogy az állattartásnak „kognitív“ (értelmi) hatása is van: időseknél fontos tényező az emlékezet megőrzésében, az új ismeretek elsajátításában. A gyermeket viszont a felelősség és az empátia (beleélés) fogalmainak, gyakorlatának tökéletesítésében segítheti az állattal való napi kapcsolat.
Nem rossz ötlet tehát Márai példáját követve karácsonyra kutyát, kisállatot ajándékozni. Nem szabad elfeledni azonban nagy írónknak a kutyaregényben leírt intelmét: „... Aki az állatot szereti, az rossz ember nem lehet, de... nincs olcsóbb és kényelmesebb, mint állatot szeretni ember helyett.“ Ha tehát állatot ajándékozunk valakinek, az állattartás fentebb emlegetett pozitív – gyógyító, betegségmegelőző – hatásai csak akkor érvényesülhetnek igazán, ha az ajándékozott az állatszeretet mellett őszintén szeretheti az ajándékozó embert is. Ehhez pedig az kell, hogy az ajándékozó szeretete, érdeklődése az állat és gazdija iránt ne múljon el a karácsonyi ünnepek után sem.
