Vannak emberek, akik sikerre születtek. Irányítani tudják az életüket, új és új kalandokat keresnek, és sikeresek mindenben, amibe belefognak. Ezek az emberek sose elégedettek, ráadásul megszokták, hogy mindig győznek. René Lacoste ilyen ember volt.

Életét a céltudatosság, az odaadás és nagy adag szerencse jellemezte. 1904-ben született Párizsban, akkor, amikor a tenisz már nagyon népszerű volt. A játék modern változatának szabályait csak nemrég fektették le. A tenisz akkortájt elegáns, arisztokratikus, kultivált sportnak számított, ellentétben a többi sporttal.

lacoste-kezdo.jpg
A múltat és a jelent összeköti a híres póló. Balra René Lacoste a márka alapítója, jobbra Novak Djokovic híres szerb teniszező.

A „királyi tenisz” az olasz nemesek kedvence volt már a 13. században, a 19. század elején pedig emberek tízezrei szórakoztak vele szerte a világon. A nagy, patinás tenisztornák − Wimbledon, US Open, French Open, Australian Open − 1877 és 1908 között születtek. A Davis Cup első évfolyamában az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ütközött meg.

René Lacoste hitt a teniszben!

Apja, Jean-Jules a Hispano-Suiza autógyár menedzsere volt, a francia nemzeti kenuválogatott tagja, tehát nem is csodálkozott, amikor fia − Angliában járva − beleszeretett a teniszbe. René akkor tizennégy éves volt, és nem mutatott különösebb tehetséget a sportághoz. Viszont kitartóan gyakorolt azon a kis pályán, amelyet szülei béreltek neki. 1921-ben, tizenhét évesen megnyerte első junior tornáját.

Játékstílusa már ekkor megmutatkozott: remekül tudta analizálni ellenfele játékát, ennek köszönhetően előre látta, milyen trükköket fog bevetni. Stratégiája és taktikája zseniális volt, technikai felkészültsége nem kevésbé. Ütéseit az alapvonalról küldte ellenfele felé, és legendásak voltak tökéletes backhandjei.

A sportkommentátorok már akkor megmondták, hogy minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy világelső legyen. Lehet, hogy René Lacoste nem volt született tehetség, de elszántságával és odaadásával bebizonyította, hogy így is sikeres lehet. Edzői szemrehányásaira azzal felelt, hogy 1927-ben megszerkesztette a labdaadogató edzőgépet, és az ő nevéhez fűződik az ütő szilárd húrszerkezetének kialakítása is. Ezután már egymást követték a győzelmek. 1923-ban részt vett az első Davis-kupán – ekkor kapta becenevét is, a „Krokodil”-t.

rene-lacoste.jpg
René Lacoste

A francia csapat kapitányával, Pierre Gilou-val sétálgatott Boston utcáin, amikor egy táskabolt kirakata előtt álldogálva Gilou azt mondta neki, ha másnap délelőtt megnyeri a versenyt, megjutalmazza egy szép krokodilbőr táskával. Egy újságíró tudomást szerzett a fogadásról, és azt mondta: „Lehet-e jobb becenevet adni egy kitartó, makacs teniszezőnek, mint azt, hogy krokodil? Hiszen ez a hüllő, akárcsak Lacoste, sose engedi el a zsákmányt, amelyet egyszer megkaparintott.”

René Lacoste-nak támadt egy nagyszerű marketingötlete. Megkérte ruhatervező barátját, Robert George-ot, hogy hímezzen rá egy tátott szájú krokodilt sportzakója hajtókájára.

Ez logikus kérés volt, hiszen Lacoste, akárcsak a többi teniszező, egyfajta, szigorúan csak fehér színű uniformisban lépett pályára. Ez az egyenöltözet ma már nevetségesen hatna! Övvel összefogott hosszú flanelnadrág, hosszú ujjú ing, nyakkendő, V kivágású pulóver, blézer és sildes vászonsapka. Nem volt ideális öltözet, de legalább stílusos.

René Lacoste 1924-ben Franciaország első számú teniszezője volt. 1925-ben megnyerte a francia bajnokságot és Wimbledont. És a győzelmek listája egyre hosszabb lett. Jacques Brugnonnal, Henri Cochet-vel és Jean Borotrával együtt a „francia teniszsport négy muskétása” névvel illették őket, akik 1927 és 1932 között minden lehetséges versenyt megnyertek.

hirlevel_web_banner_2_354.jpg

René Lacoste – kisebb botrányt keltve – 1926-ban a teniszpályákon uralkodó hatalmas hőség miatt egy furcsa, légáteresztő pólóban kezdett megjelenni a pályán: újszerű, köt-szövött, ún. „petit pique” mintázatú anyagból készült, rövid ujjú pólóingben, amelynek gombbal záródó gallérja volt, mint a vászoningeknek. A pólóing az új technológia, a kényelem és elegancia egyesítése volt.

René Lacoste karrierje 1929-ben krónikus légcsőgyulladása miatt váratlanul véget ért. Ekkor azonban már tudta, hogy élete más irányban folytatódik.

Becenevét védjegyként használta fel, hiszen ingre mindenkinek szüksége van. Barátjával, André Gillier textilgyárossal közös céget alapítottak a teniszpályán kívül is nagy sikert aratott pólók gyártására. Így jött létre a La Chemises Lacoste cég – és a becenévből logó lett. Talán ez volt az első eset, amikor a logó látható helyen megjelent a termékeken.

A 60-as években a pólóing a ruhatárak alapdarabjává vált. Ma az eredeti fehéren kívül a szivárvány minden színében pompázó pólókat is gyártanak, amelyeket mindenhez és mindenhol hordani lehet. Lacoste időtlen, irány-mutató divatvonala a kényelmet, a természetes eleganciát és a kifejezetten sportos életvitelt célozta meg.

lacoste-reklam.jpg
1933-as Lacoste reklámplakát

Ruházati cikkei mellett a parfümök, a bőráruk, cipők, övek, szemüvegek, órák és lakástextíliák óriási választékát kínálja. Egyike azoknak a divatcégeknek, amely céljául tűzte ki azt, hogy termékeivel egyfajta életfilozófiát és gondolkodásmódot is közvetítsen: hiteles élet, sportszerűség az emberi kapcsolatokban, ambiciózusság és korrektség a hivatásban. Ezekre a klasszikus értékekre alapul a Lacoste-szellemiség, mely magában hordoz egyfajta életstílust is.

Arnaud Clément francia teniszező szavai találóan tükrözik ezt: „Amikor Lacoste-ban játszom, tartozom magamnak azzal, hogy tiszta és becsületes legyek; hogy hűséges legyek ehhez a bizonyos stílushoz, hogy úriember legyek.”

Varga Klára
Kapcsolódó írásunk