Ez is hazai! Sorozatunkban azt mutatjuk meg, miért jobb a hazai, s hogyan biztosíthat gyermekeinknek fenntarthatóbb jövőt.
Részlet Benedek Elek verséből alább.
Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyengén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, ami, épnek, szépnek.
Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;
és gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekint föl rája-
Szeresd a fát!
Falombok közt viharba, vízbe,
Lám meg se ring madárka fészke.
Fáradt, ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája-
Ne bántsd a fát!
MEDERJÁRÁS A CSALLÓKÖZBEN
Védjük a természetet! Hasít a jelszó, gyerekeinknek többször is elmondjuk, viszont van ezzel egy kis gond. A mai gyerek nem caplat a sáros töltésen, nem keres őzet a vetésben, nem jár ki a kanálishoz, hogy bunkert építsen a kiserdőben. Így aztán nem is tudja, mit kéne védeni. Mi az az örökség, amit át kéne neki venni?
„Jó volna megismertetni a fiatalokkal a természeti tájat, ami körülveszi őket” – mondja Dóka Tímea, aki a Kukkonia polgári társulás égisze alatt szervezi a medertúrákat a Csallóközben. Csak idén 15 iskola 630 diákját vitték ki a természetbe, hogy megmutassák nekik, hol élünk, és mi is az a környezetvédelem. (Fotók: Cséfalvay Á. András és Dömötör Ede)
Az erdők mélyedésében visszamaradt tavakat kopolyáknak nevezzük.
Miért baj például, hogy nem tudnak a partifecskék a folyópart oldalában fészkelni? Miért építettek partfalakat, miért betonoztak be mindent? Miért kell örülni annak, hogy megint megjelent a jégmadár? (A legutóbb láttak is egyet a mederjárók.) Mit jelent a dinamikus folyó?
A folyók mellett elhelyezkedő területet, amit árvízkor elönt a víz, ártérnek nevezzük...
Dinamikus folyó
Nem egy meghatározott mederben folyik, hanem állandóan változik, bontja a medrét, mossa a partot, szállítja az üledéket, zátonyokat épít ki, így biztosítva a folyómeder stabilitását. S ez jó, jó, mert közben teret biztosít egy gazdag élővilágnak – halváltozatosságnak, növényfajoknak...
Medertúra
A holtágak sokáig a Csallóköz vízi élőhelyének számítottak. A Duna „mellékhajtásaként” régebben keresztül-kasul kanyarogtak, miközben kordában tartották az emelkedő vizet magas vízálláskor. A Duna szabályozásával a víz erejét megzabolázták, a folyót mesterséges mederbe terelték. A táj ezáltal teljesen megváltozott, a holtágakba egyre ritkábban került víz, sőt, a holtágak medre nagyrészt feltöltődött. Csupán a nagy folyamok mentén – mint a Duna – maradt belőlük hírmondó. S hogy miért baj a holtágak eltűnése? A medertúrán pont ezt meséli el a fiataloknak Fekete Zoltán erdész.
Olvass tovább: Medertúra
AZ ÖRÖK MUSKÁTLI BÚCSRÓL
Búcs ezután Muskátlifalvaként él majd az emlékezetünkben, mert láttuk Retkes Ákos sziporkázó muskátlijait. (A lágy lazacszínű lett a kedvencünk.) Retkesék negyven éve termesztik virágkertészetükben a muskátlit. Ki más bizonyíthatná be számunkra, ha nem ők, hogy a muskátli egyáltalán nem „nagymamás”, sőt, a ránk köszönő új nyár trendi virágja lehet?
A muskátli egy örök klasszikus.
„A szüleim anno Jugoszláviából hoztak haza egy szépséges lila muskátlidugványt, útközben törték le valahol. Ezzel kezdődött a sikertörténetünk!” – eleveníti fel a családi legendát Retkes Ákos. Azidőben a szülők már javában virágkertészkedtek az otthoni fóliában. Akkoriban még a gerbera, a szegfű és a többi akkor divatos virág mellett árulták a muskátlit, majd később áttértek a balkonládás vonalra. Így ma már rengeteg balkonnövény szerepel Retkesék kínálatában.
A szimpla virágú, de gazdagon leomló futómuskátli, melynek virágszőnyege igazi balkondísz.
– Mi fontosat illik tudni a muskátliról? – tesszük fel az első kérdésünket.
– A muskátli évelő növény – volna! Nálunk ugyanis nem éli túl a telet, ha beköszöntenek a fagyok. S nem véletlenül, hisz a meleg Afrikából származik, ahol más klímához szokott. (Mosolyog.) Nagyjából 30 féle muskátlink van a tirolitól kezdve a félfutón keresztül a szimpla és dupla virágúig. A színeket tekintve megtalálható nálunk a piros összes árnyalata mellett a fehér, a szinte fekete vagy épp a lazacszínű is.
– Mennyire igényes növény a muskátli?
– Talán a parasztmuskátli, vagyis az állómuskátli – a Palargonium zonale – a legigénytelenebb az összes fajta közül. Nagyon kedvelt, dúsan virágzik, ha jól öntözzük. Vagy 15 fajta szerepel a kínálatunkban.
– Melyik a legkényesebb fajta?
– Az angol muskátli a legigényesebb. Elegáns, bokros növekedésű dísznövény. A tűző napot nem bírja, miáltal nem könnyű a termesztése ennek a bársonyos, nagyvirágú fajtának. Jól tűri viszont a száraz szobai levegőt, ezért szobai muskátlinak is nevezik – az angolok eredetileg szobanövényként tartották. Tartsuk nedvesen a földjét, emellett vegyük figyelembe, hogy nem szereti a pangó vizet. Valahol a két véglet közt helyezkedik el a félfutó muskátli: dekoratívabb, de igényesebb, mint futó társa. Ne öntözzük túl, és hetente tápoldatozzuk, amúgy meg a laza, humuszos talajt kedveli. A tűző napot nem bírja, de kell neki a fény. A muskátli ugyanis fényigényes növény! Ha szűrt napfényt kap, úgy-ahogy elvan, de az árnyékos, sötét teraszokon bizony nem virágzik.
Olvass tovább: Az örök muskátli
A KÁLLAI FANEVELDE ÉS DIÓBIRTOK
Régen szinte minden családnak volt gyümölcsöse. A diófa, a mogyoró, a gesztenyefa a falusi udvarok büszkesége volt. Nyaranként terebélyes lombkoronájuk adott árnyékot a családi ejtőzéshez, termésük pedig – legyen az roppanós mogyoró, édes mandula vagy parázson sült gesztenye – a házi süteményekbe került.
Nem kellett velük sokat bíbelődni, a régi öregek úgy tartották, hogy ezekre a fákra mindig számíthatunk. Míg a mandula 70 évet, a dió 150-et, addig a szelídgesztenye akár ezer évet is megél a kert végében, vastagon begyökerezve. Ezért is mondjuk rájuk, hogy többgenerációs fák. (Fotó: Papp Viki)
Szép rajzolatú fájukból később bútort, hangszert készítettek, a diót pedig ma is luxusautók belsejének burkolásához használják. Élnek, tehát szerepük van, s helyük a nap alatt. Mégis, miért ültetünk egyre kevesebb gesztenye- és mandulafát?
Ahol bio a dió!
A Losonci-medence szívében bújik meg a Kállai Dióbirtok. A völgy lankáin zöld hullámokban hömpölyög a táj. A végeláthatatlan dióligetekből érkezik a ropogós dió a persei feldolgozóba, hogy aztán finom bio dió vagy épp zölddiólekvár formájában az üzletek polcaira kerüljön.
Itt sorakoznak az ég felé nyújtozkodó, zsenge facsemeték is: a Kállai család ugyanis több ezer dió, mogyoró, mandula, szelídgesztenye csemetét nevel, s árulja konténerekben, bambuszkarókhoz rögzítve. Ebben a faneveldében néztünk körül, s tettük fel kérdéseinket.
A Dióbirtok több mint gyümölcsöskert vagy faiskola: a két Tóth testvér, László és Csabaegymás iránti bizalmára épülő családi vállalkozás. Nevét a nagyszülőkről kapta.
– A gyökerek mélyre nyúlnak az időben. Történetünk idestova száz esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor nagyapánk, Kállai Lajos elültette az első diófát gyümölcsösünk egyik szegletébe. Terebélyes koronája alatt generációk nőttek fel, árnyékában fontos családi döntések születtek, nagy álmok szövődtek. Ez a vén diófa megtanított bennünket arra, hogy egy gyümölcsfa nem szimplán egy fa. Nem csupán termést ad nekünk, hanem irányt is mutathat, hogy mit kezdhetünk az életünkkel! Egy idő után megértettük, hogy a természet ritmusát nem szabad siettetni, hanem együtt kell vele lélegezni.
Tóth László
A családi örökség végül utat tört magának, a nagyapa fája köré egész dióligetet álmodtak meg. Ma már több mint háromszáz hektáron gondozzák ültetvényeiket, és nevelik facsemetéiket.
Olvass tovább: A kállai dióbirtok
