A nők egyre később szülik meg első gyermeküket. Mit tegyen, aki harminc vagy negyven is elmúlt, és csak akkor érzi, hogy beérett az anyaságra?

Egyre több a gyermektelen harmincon túli nő, akinek rengeteg kifogása van: Még nem éltem ki magam. Utazgatni szeretnék. Vagy: Még terveim vannak. Vagy: Először munkát kell találnom, majd utána. Egzisztenciát kell teremtenem, mert mi van, ha otthagy a férjem. Minden második házasság válással végződik. Miből fogok megélni, ha nincs állásom? Vagy: Annyira leköt a munkám, még mindig van mit tanulnom, lehetetlen lenne most abbahagyni. Aki kimarad, az lemarad – ez a jelszó nálunk a cégben. Úgy látják tehát, hogy az értékes idejüket pillanatnyilag nem szeretnék a babapopsi törölgetésére fecsérelni. És sok tekintetben igazuk van. Ma a lányok, ha továbbtanulnak, csak a harmincadik életévükre jutnak el odáig, hogy – felelősségük teljes tudatában – családalapításban kezdjenek el gondolkodni.

Ezenkívül még itt a két örök kérdés: „Felkészültem rá, hogy anya legyek? Elég felnőtt vagyok az anyasághoz?“ (Mintha anno a tizennyolc-huszonkét éves anyák olyan céltudatosan rákészültek volna! Ment az magától is.) Ennél már csak az lehet rosszabb, ha a nő illúziók rabja, a tökéletes apát keresi, aki nem mellékesen a lelki társa is lesz, mert csak „egy NAGY szerelemben” fogant gyermeket akar világra hozni. Mondanom sem kell, hogy az apajelölt, avagy „a herceg a fehér lovon“ még mindig az idők messzi homályába vész. Mert nincs tökéletes pasi! Itt, a mi profán világunkban eddig még senkinek, egyetlen férfinak sem sikerült megfelelni ennek a kihívásnak. A kifogások és ellenérvek a nő éveinek számával egyenes arányban nőnek, ahogy egyre sokasodnak a rokonok és gyermekkori barátnők kellemetlenkedései is: „Mikor szeretnél végre szülni? Nem félsz, hogy kifutsz az időből?“ Sajnos igazat mondanak, mert kétségtelen tény, hogy az idő előrehaladtával csökken a nők termékenysége. Ma már csodaszámba megy, ha valaki harmincnyolc évesen természetes úton, lombikprogram és hormoninjekciók nélkül esik teherbe. A saját – az orvosok szerint – már kimerülő, elöregedett petefészke közreműködésével. 

Tényleg annyira különleges lenne ez? Mármint az, hogy harminckét évesen szülünk először. De könyörgöm: dédanyáink majd negyvennyolc éves korukig szültek, hisz átlagban nyolc-kilenc gyereket hoztak világra! Nem lehet akkora nagy dolog vagy csoda a később szülés – ma sem!

Vagy: a női termékenység ideje is bizonyára meghosszabbítható, attól függően, hogy milyen életmódot folytatunk... Hiszen az orvostudomány ma csodákra képes!

Az „ezeréves“ adatok
Mindenhonnan olyan információkkal bombáznak minket, hogy fiatalon kell szülni, mert minél később szánjuk rá magunkat, annál nehezebb lesz a teherbe esés, sőt, nem is lesz gyermekünk. Természetesen azért, hogy ezt bebizonyítsák, rendkívül borúlátó statisztikákkal tűzdelik meg mondandójukat. Arra, hogy egy átlagos nő egyetlen menstruációs ciklus alatt teherbe essen, húszévesen 25%-os esély van, harmincévesen 16%-os, negyvenévesen már csak 4%-os. Ezt látva-hallva szinte a saját bőrünkön érezzük, hogyan fogyatkoznak petesejtjeink – és vele együtt esélyünk a teherbe esésre. Ugyan honnan származhatnak ezek a rendkívül izgalmas adatok? 

Nem fogják elhinni: ezeket a számokat az 1670-1830-as francia anyakönyvek születési statisztikái alapján határozták meg
Elképesztő: háromszáz éves adatokra bazíroznak! Annyi bizonyos, hogy akkoriban sehonnan sem tudhatták meg, hogy az illető nő hányadszori próbálkozásra eshetett teherbe. Mindenki otthon szült. Gyakrabban haltak meg fiatal anyák a szülésben, tehát nem érték meg a negyvenéves kort, így idősebben nem szülhettek. Az akkori világ özvegy férfijai sokkal könnyebben kaptak jóval fiatalabb feleséget, és nem igazán volt példa a születésszabályozásra. Arról nem is beszélve, hogy ha egy nő megözvegyült, és ezáltal a maga urává vált, esze ágában sem volt újra frigyre lépni, tehát magasabb korban már nem szült. A furcsa erkölcsről nem is szólva, hiszen hány meg hány törvénytelen gyermek lett bejegyezve nem létező anyák nevére, akiknek nem feltétlenül stimmelt az életkora. 

lekestem_az_anyasagrol.jpg

Az viszont kétségtelenül igaz, hogy a nők termékenysége valóban csökken a korral. Ezt a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó központokban is bizonyítani tudják
A tudomány jelenlegi állása szerint egyelőre nem lehetséges megállítani a petesejtek fogyatkozását és elérni az új petesejtek termelődését. Ezért az anyaságot nem ajánlatos negyven éven túlra tolni. Terméketlenségről akkor beszélhetünk, ha egy nő fél év leforgása alatt nem esik teherbe, miközben heti négy-öt alkalommal aktív, védekezés nélküli nemi életet él. Egyes szakemberek szerint nem hat, hanem tizenkét hónapnyi hiábavaló intenzív próbálkozás után van értelme szakemberhez fordulni. Csak hát éppen a nemi élet intenzitásával van a legtöbb gond! Vagy a nő „nem akar már”, vagy a pasi, vagy már mindketten unják a közös és szent nyoszolyát. Nemi élet és szenvedély nélkül pedig nincs gyerek.

web-bannerek-hirlevel-02_5.jpg

Szeretkezzünk vagy tévét nézzünk?
A termékenység összefügg a gyakori nemi élettel. A kapcsolat kezdetén, amikor az egész estés szeretkezések emléke még nem történelem, sokkal nagyobb az esély a teherbe esésre. Három, öt, tíz év múltán a párok már fontosabbnak tartják az anyagi és szociális biztonságukat a szenvedélynél, és bizony jelentősen megfogyatkoznak köztük a meghitt pillanatok. Amikor pedig eldöntik, hogy utódot szeretnének, az aktus puszta technikává, sokszor kényelmetlen kötelezettséggé silányul, miközben már csak a termékeny és nem termékeny napokra tudnak gondolni... Nőgyógyász ismerősöm elmondta, hogy a gyermekáldást segítő, meddőségkezelő programjuk része az is, hogy terápiás beszélgetéseket tartanak a pároknak. Sajnos gyakori, hogy a babára vágyó pár havi egyszer-kétszer él szexuális életet, és aztán csodálkoznak, hogy nem járnak sikerrel. A probléma gyökerét a rohanó, stresszes életmódban, az állandó bizonyítási kényszerben és abban kell keresni, hogy valójában nem érzik elég stabilnak párkapcsolatukat, ezért gyakoriak a veszekedések is. Időközben elfogyott, kimúlt a vágy a kapcsolatból. A „babagyártás“ eszménye – ami precíz, mérnöki pontosságot kívánó feladattá válik – teljesen tönkreteszi a spontán szerelmi életet. Ilyenkor a legjobb kilépni a mindennapi mókuskerékből, keresni egy szép nyaralást, ahol csak egymásra figyelnek, felélesztik a tüzet kapcsolatukban. S ennek eredményeként megérkezhet a várva várt kisbaba a családba!

Agy kontra petefészek
A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy a meddőségért 40%-ban a petefészkek állapota a felelős, 20%-ban a petevezetők szűkülete és egyéb rendellenessége az ok, 6%-ban pedig csak lelki oka van. Éppen a lelki okokat, a szorongásokat a legnehezebb orvosolni. Tehát a teherbe esés legnagyobb akadályát nem a nemi szervek állapota jelenti, hanem a BLOKK, amely az agyban van. A „most még nem szeretnék szülni“ anyák valamennyien hasonló félelmekkel küzdenek. A termékenység alapjában véve egészen hétköznapi dolog. Minden nő termékeny az első peteéréstől fogva egészen a menopauzáig, ami mifelénk átlagban a 48. életévben következik be. Az, hogy a 35 feletti nők nehezebben esnek teherbe, azért van, mert az élettapasztalatuk alapján nagyobb a felelősségérzetük, ami egyben szorongást vagy legalábbis aggodalmat eredményez, és az ilyen érzések nem segítik a teherbe esést. A nő erősen vágyik arra, hogy teherbe essen – és minden hónapban újfent csalódik (megjön a havivérzés, s ez tragédia, tragédia!). Azontúl kerüli a babakocsik látványát és azokat a barátnőit, akiknek már van gyereke. Hihetetlenül pontos naplót vezet a havi ciklusáról, és a termékeny napokon szabályosan kiköveteli, kierőszakolja a szexuális együttlétet... Tehát célirányosan programozott nemi életet él, és ez gyakran teljes elhidegüléshez vezet. Sőt, az elégedetlenség általában túlnövi a párkapcsolat kereteit, és konfliktusokat okoz az érintettek szélesebb családjában vagy munkahelyén is. Gyakori, hogy miután a gyermektelen párok az örökbefogadás mellett döntenek, a nevelt gyermek mellé megérkezik az addig hiába várt saját baba! (Már nem görcsösek, „belelazulnak” életükbe és szerepeikbe. S ez fontos a gyermekáldásnál!)

Meddig termékeny egy nő?
Mennyi ideig várhat egy nő arra, hogy teherbe essen, mégpedig annak kockázata nélkül, hogy kifut az időből? Erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz, ami mindenkire egyformán érvényes lenne. El kell fogadni, hogy a női termékenység az évekkel valóban csökken, mert a petefészkek működése is fokozatosan alábbhagy. Ezt támasztják alá a hormonális tesztek eredményei. Létezik egy teszt (AMH - anti-mullerian hormone), amely a vérből képes kimutatni, hogy a nő még meddig termékeny, azaz milyen közel lehet a menopauza. A termékenységre negatív hatást gyakorol minden, amit manapság egészségtelennek tartunk: a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a hosszan tartó stressz. Ezenkívül a betegségek, amelyekre fiatalabb korban nem annyira fogékony a szervezet, az idő előrehaladtával gyakoribbak lesznek. Gondot okozhat a jelentős túlsúly, a nagy testsúlyingadozás és a negatív környezeti hatások (vegyi anyagok, sugárzás). Ma már a tudomány segítségével a termékenység időszakát is meg lehet hosszabbítani. Erre alkalmas a petesejtek lefagyasztása. Ebben az esetben hormonokkal serkentik a petefészkeket, majd altatásban leveszik a petesejteket, és lefagyasztják. A beavatkozásért fizetni kell, mert erre nem terjed ki az egészségbiztosítás.

A LELKI GÁTOLTSÁG, A LELKI AKADÁLYOK legyőzéséhez viszont nem feltétlenül szükségesek a mai orvostudomány vívmányai: a lombikban foganás vagy a lefagyasztott petesejtek. Aki boldog és egészséges, teherbe esik ezek nélkül is, legyen húsz- vagy akár negyvenéves.

Varga Klára

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg