Nagyon kényes helyzetbe kerültem, és nem tudom, hogy mit csináljak. A fiam barátnője utál engem. Ha nálunk van (szinte alig), szabályos undor ül ki az arcára. Nem hajlandó nálunk sem enni, sem inni. Ha egy szülinapra vagy más vendégségbe hívjuk, eljön ugyan, de egész idő alatt a szemét forgatja. Igaz, hogy a bútoraink nem a legutolsó divat szerint valók, de a házunkban mindig rend és tisztaság volt. Erre a mai napig adok. Sosem tellett a legjobbra, mert a fiaink taníttatására ment el a pénzünk. Mikor már mindkettő befejezte az egyetemet, és jutott volna a lakás csinosítására is, a férjem megbetegedett. Hosszú szenvedés után két éve halt meg. Én az egy keresetemből pedig nem engedhetem meg a flancolást. Az egyetlen luxus, amit megengedek magamnak, a rendszeres fodrász. Nincs műkörmöm, se szilikon mellem, és a magas sarkút se szeretem. Én egy egyszerű elárusítónő vagyok, még érettségim sincs, csak inaslevelem. És tudom, hogy nem épp úgy beszélek, mint a híradóban a bemondók. De attól még nem érzem úgy, hogy kevesebbet érnék bárki másnál. A nagyobbik fiam már nős, az ő feleségével nagyon jól kijövünk, pedig ő is főiskolát végzett. De soha egy pillanatig sem éreztette velem, hogy többre tartaná magát nálam. Az unokáimat is nagyon szépen neveli, és rendszeresen jár hozzám velük. Még a férje nélkül is jön, és jókat tudunk beszélgetni együtt. A másik viszont még köszönni sem akar nekem. Nem tudok belenyugodni a fiam választásába. Nem tudom, hogy észrevette-e már, hogy a barátnője hogyan viselkedik velem. A múltkor például elhívtam őket a születésnapomra. A lány úgy jött, mint máskor: nem hozott ajándékot. De ez még hagyján, még gratulálni sem volt képes. Nekem pedig nagyon nehéz ilyenkor úgy tennem, mintha minden rendben volna. De igazából mindegy is, hogyan viselkedik velem. Ami aggaszt, az az, hogy mi lesz, ha a fiammal is ilyen csúnyán bánik majd.
Anna
Kedves Olvasóink!
Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kérjük, az ímél tárgya „Levéltitok“ legyen!
