Tisztelt Szerkesztőség! ’97-ben ismertem meg a volt párom. Mondanom sem kell, elmentem nőgyógyászhoz. Kiderült, hogy cisztám van, és műteni kell.

A műtét után fél évig nem dolgoztam, ezalatt voltam egy hónapig fürdőn. Ezután kezdődtek a gondok. Szerettünk volna családot, de a nőgyógyászom azt javasolta, hogy várjak egy évet, hisz nemrég műtöttek.

leveltitok-oszi-viragok.jpg

Ezalatt a párom vállalkozó lett, én pedig munkanélküli. Aztán a párom maga mellé vett, hogy segítsek neki a munkában. Így teltek-múltak az évek, és harmincéves lettem. A gyermekáldás elmaradt. Újra orvoshoz fordultam, és ő laparoszkópiát javasolt. Beleegyeztem. Itt rendben találtak mindent.

Orvosom tanácsára elmentünk Pozsonyba. A kivizsgálás után két héttel megjöttek az eredmények. Nálam ott is mindent rendben találtak, a páromnál viszont találtak egy kis problémát.

A doktornő azt mondta a közös családalapításra, hogy csak beültetéssel lehet segíteni. Kaptunk egy árlistát.

Mondták, hogy gondoljuk át, és ha a beavatkozás mellett döntöttünk, hívjuk fel őket, és megbeszéljük a továbbiakat. De ez sajnos elmaradt. A volt párom inkább úgy döntött, hogy keres magának egy családos anyát. Sajnos, csak későn jöttem rá, hogy van egy másik nő is a kettőnk kapcsolatában. Ismerőseink álompárként emlegettek bennünket, szakításunk nagy port kavart.

Egy év elteltével megismertem a jelenlegi páromat. Ez a kapcsolat sem indult zökkenőmentesen. A párom édesanyja állandóan olyan dolgokkal vádolt, ami nem is igaz. Azt gondolta, hogy megcsalom a fiát. Elhisz minden pletykát, úgy viselkedik, mint egy gyerek. Nem gondolja át, miket beszél, és hogy ezzel megbánt másokat. Nagyon el vagyok keseredve, mert a párom soha nem áll ki mellettem. Úgy érzem, hogy nem hisz nekem. Ahol most lakom a párommal, ott nincs senkim, se barátnő, se rokon. A szüleim is messze laknak. Amióta munkanélküli lettem, még rosszabb. Magányos és elkeseredett vagyok. Hosszan tudnék még írni a problémáimról.

Egy régi olvasójuk

minden_reggel_ujno.sk_0.png

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen! 

Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

Cookies