Milyen gyönyörű nevük van! – kaptuk fel a fejünket a cím hallatán. Nem ismertük a gyüjtőnevet, pedig mennyire találó.

„Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a som.” (Áprily Lajos: Március)

lombelozo-viragok-mogyoro.jpg
A lombelőző virágok és növények először rügybe borulnak, virágot bontanak, s csak utána öltöznek sűrű lombruhába. A képen a mogyoróvessző virága.

A természet gyönyörű! Még akkor is, amikor az ember az időt sürgeti, s gyarló módon a fényben úszó tavaszt várja. A lombelőző növények és virágok azonban arra figyelmeztetnek minket, hogy legyünk egy kicsit türelmesebbek. Ebben a köztes, átmeneti időszakban is találjuk meg a szépet!

– A lombelőző virágokkal a természetnek az a célja, hogy megkönnyítse a széllel porzódó növényfajoknak a sikeres megtermékenyülést – meséli nekünk Fekete Zoltán erdész (Bős). – Ezeknél a virágoknál és növényeknél csak később fejlődik ki a lombozat, ami elfogja a virág elől a szelet. Szabadon beporzódhatnak hát. A lombelőző virágok az első méhlegelőt nyújtják a hirtelen melegre kirepülő méheknek (13 Celsius fok feletti hőmérsékleten).

fekete-zoltan-erdesz-jo.jpg
Fekete Zoltán erdész

A mogyoró

Az erdőszélek és irtások gyakori cserjéje. Egyike a legkorábbi, pollenallergiát okozó növényeinknek. Termése gyógyhatású, a kelták és a vikingek szent növényként tisztelték. Lippay János egyetemi tanár a mogyorót a 17. században Isten vesszőjének nevezi. A Posoni kert című művében így ír róla: „Végtére, a mogyoró vesszőnek, egy csudálatos tulajdonságát, és természetét akarják állítani az authorok: hogy, tudniillik, az által a föld gyomrában, aranyat, ezüstöt és másféle érczet feltalálhatni, s azoknak ereit; és azért, Isten vesszejének nevezik.”

A mogyoró lehulló lombja hamar szétbomlik, ezért szívesen telepítik meddőhányókra. Sokan a mogyoró nyílegyenes vesszőjét úgynevezett célzóbotnak használják (a célzóbotból a vadász állványt épít magának a vadászathoz), régen pedig kosarat fontak belőle.

Az aranyfa (helytelenül aranyeső, mert mindkettő más-más fajt takar)

A többiekkel ellentétben nem őshonos nálunk. Távol-keleti eredetű díszcserje, mely latin nevét W. Forsyth után kapta, aki a londoni királyi botanikus kert egyik alapítója volt. Ámbár azt hihetnénk, hogy mindig is a falusi kiskertek növénye volt – diadalútjára csak az 1800-as évek másik felében indult. Ám népszerűsége máig töretlen. Érdekesség: kínai neve csin-csung, ami aranycsengőt jelent. Élénksárga színe okán igazi tavaszváró dekoráció.

lombelozo-viragok-aranyeso.jpg

A barka (rekettyefűz)

Virágzata a húsvét, a feltámadás jelképe. A 15. században a magyar nép már a húsvéthoz kötötte. Mátyás Itáliából hozatott orvosa írt róla, mert érdekesnek találta ezt az otthoni pálmaágakkal szemben. (Virágvasárnapkor, ugye, pálmaágakat lengettek Krisztus előtt, mikor bevonult Jeruzsálembe.) Kérge gyógyhatású, lázcsillapító. Virágvasárnap alkalmával a barkát megszentelik, melyet a hívek aztán hazavisznek. Sokan ma is vázába helyezik rontás ellen, de vannak, akik úgy tartják, hogy a barkától a házban csak elszaporodnak a legyek és a bolhák.

lombelozo-viragok-barka.jpg

A kökény

A történelmi feljegyzések szerint (már ott, ahol nagy tömegekben termett) az uradalmak bevételeihez számolták. A kökényből mind a mai napig pálinkát főznek, vagy a semleges pálinkához gyümölcságynak használják fel. Egy népi megfigyelés szerint a kökény akkor virágzik, ha többször egymás után erősen lehűl az idő, és nem ritkák a fagyok sem. Termésének íze élvezhetetlenül fanyar. Régen a nők a fonóban azért rágcsálták, hogy a szájukban elegendő nyál termelődjön a fonószál megnedvesítéséhez.

lombelozo-viragok-kokeny.jpg

A som

A feltűnő sárga virágzatával az első virágzású cserjék egyike. Termése látványos, élénkpiros színű és ehető. Az ásatásokon a régészek a magját gyakran fellelik a kőkori településeknél is, tehát az egyik ősi gyümölcsünket tisztelhetjük benne. A fája keményebb még az akácénál is, ezért szívesen készítettek belőle sétapálcát. A som terméséből lekvárt, szörpöt, valamint pálinkát készítenek. Igaz, a fentiekkel ellentmond, hogy Homérosz az Odüsszeiában a disznók eledeleként említi. Kevés példány éli meg a magas kort, mert időnap előtt kivágják őket szerszámfának. Kiderült, hogy ma már kevés olyan hely van nálunk, ahol somot találhatunk.

lombelozo-viragok-som.jpg

hirlevel_web_banner_2.jpg

Derzsi Bernadett
Cookies