Lesz itt a Felvidéken vagy a Csallóközben magyar ember ötven év múlva? Vagy páran itt maradunk folklórelemnek, hogy mutogassanak, mint a kurta szoknyát? Sorozatunkban a beolvadás miértjeire keressük a választ.
Mészáros Lampl Zsuzsanna, szociológus, újságíró, a Nyitrai Konstantin Egyetem Politológia Tanszékének docense. A Fórum Kisebbségkutató Intézet Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlegének igazgatója. A szlovákiai magyarok szociológiájával foglalkozik. Pályája elején a Nő című hetilap szerkesztője volt.
– 1999-ben megjelent A saját útját járó gyermek című könyvem, amelyben rámutattam, hogy nem mindenkinek egyformán fontos a magyarsága. Vagyis többféle magyar van! – kezdi Lampl Zsuzsanna, aki pályáját a régi Nőben kezdte, s most is rendszeresen ír lapunkba. – Egyes fontos emberek szerint nagyon fekete képet festettem rólunk. Ám a kutatási eredmények ezt mutatták! Azóta eltelt 15 év, és tényleg látni kell, hogy a szlovákiai magyarok fogyása nem magyarázható csakis a külső, negatív állami beavatkozásokkal. Szembe kell nézni azzal is, hogy mi magunk sem tartjuk meg a magyarságunkat. Asszimilálódunk, feladjuk nemzeti identitásunkat. Ezt persze befolyásolják külső tényezők, de az identitás megtartása személyes döntést is jelent. Például Dél-Szlovákia több járásában kevesebb a munkalehetőség, munkáért a szlovák városokba kell utazni. Ezért mondhatjuk, hogy nem jó itt magyarnak lenni. Nem csoda, hogy sokan nemzetet váltanak. De ez nem ilyen egyszerű, hiszen sokan mégis megtartják a magyarságukat.
A legutolsó népszámlálási adatokból látható, hogy a magyarok száma leginkább a két legmagyarabb járásban, azaz a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járásban csökkent. Utóbbira pedig nem mondhatjuk, hogy leszakadt, elmaradott járás. Az ottaniak életszínvonala magasabb, mint a keletebbre élőké. És mégis fokozottan asszimilálódnak, vagyis nemzetiséget váltanak, vagy szlovák iskolába adják gyerekeiket.
– Ön szociológusként kutatta a nemzeti identitás kérdését. Mire jutott ezzel kapcsolatosan?
– Leginkább a mikroszociológiai vetület érdekel. Vagyis az, hogy az emberek miként viszonyulnak a saját nemzeti identitásukhoz. Érték-e számukra, mert ha igen, akkor fontos nekik magyarnak maradni. A nemzeti identitás néha erősebb, néha gyengébb. Állapotát négy kulcstényező befolyásolja, mégpedig együttesen. Első a származás, amit a szülőktől kapunk. A második az alapiskola nyelve, amely az adatok szerint gyakran meghatározóbb, mint a párkapcsolatban a társ nemzetisége, ami a harmadik kulcs. A negyedik a nyelvhasználat. Ezek a tényezők nem különíthetők el egymástól, összefonódva hatnak. Például a szlovák alapiskola választása egy magyar szülőpár esetében nemcsak a gyermek identitását befolyásolja, hanem az egész családi közeget elszlovákosíthatja. Nem azzal, hogy a gyereke egy másik kultúrát visz haza, hanem már egy másfajta szemléletet sugároz a magyarsággal kapcsolatban. A szlovák iskolákban például más aspektusból tanítják a történelmet, másra helyezik a hangsúlyt. Ugyanakkor sérül a magyar kultúrához és nyelvhez való kötődés is. Megváltozik a család belső nyelvhasználata: sokszor a szülő idomul a gyerekhez. A gyerek sokszor már nem akar otthon magyarul beszélni, nem akar magyar tévét nézni. Sokan azt mondják, azért, nehogy akcentusa legyen. A magyar–szlovák vegyes párok esetében megjelenik a kettős identitás, vagyis hogy két kultúra gyermekei lesznek. A felmérések szerint azonban ez egyáltalán nem jellemző! Az esetek döntő többségében a vegyes párok a szlovák identitás felé terelik a gyermeket.
Lampl Zsuzsanna
– Azt mondja tehát, hogy az identitás ma többnyire nem kényszer, hanem választás kérdése...
– Születéskor még nincs nemzeti identitásunk. Folyamatosan alakul. Az említett négy tényezőn kívül befolyásol bennünket, hogy milyen közegben élünk, kik a barátaink, munkatársaink, szeretik-e a magyarokat, milyen a magyarok megítélése, és még sok más. És mindig választanunk kell. Például ha Pozsonyban a villamoson megszólal a telefonom. Döntenem kell, hogy magyarul vagy szlovákul szólok-e bele. Az sem mindig érvényes, hogy a negatív tapasztalatok afelé terelik az embereket, hogy adják fel az identitásukat. Vannak emberek, akiknek identitását épp a negatív tapasztalatok erősítik meg. Vannak, akiket egyáltalán nem ér megbélyegzés – mégis elszlovákosodnak. És a magyar iskola választása sem jelenti mindig azt, hogy az illető a későbbiekben is megmarad magyarnak!
– Mi az oka, hogy a két magyar többségű járásban fogy a magyar?
– Az elmondottakon kívül, ha csak a Dunaszerdahelyi járást nézzük, akkor a nagymértékű szlovák betelepülés. Nemzetiségi szempontból felhígult a lakosság. Ettől még maradhatnának magyarok, de a felhígult környezetben sokan elhagyják azt, ami az övék. Pedig ez a többség itt még kisebbség! A betelepülő szlovákok szinte kézzelfoghatóvá teszik a szlovák többségi nemzetet. Fokozódik a vegyes kapcsolatok esélye is. Mi a betelepülés oka? Húsz éve a szlovákok rokoni kapcsolat nélkül nem telepedtek a Csallóközbe. 2010-ben arról készítettünk egy felmérést, hogy mi vezérli azokat az embereket, akik Rajkára, illetve a Felső-Csallóközbe költöznek. Több időszakot és a nemzetiségi szempontot is vizsgáltam. Korábban jellemzően az egykor városba költözők közül jöttek vissza, akik innen származtak. Többségében magyarok voltak. Majd egyre inkább beköltöztek a szlovákok is. Miért pont ide? Az olcsó vidéki ingatlanok miatt.
Amikor egy befektető magyar vidéken épít új házakat, lakásokat, azokat többnyire nem a helyiek veszik meg, mert nekik az drága. Hanem a pozsonyiak, akik többnyire szlovákok. Találkoztam olyan nézettel is, hogy ez nem véletlen, mert betelepülési kedvezményt kapnak valakiktől, de ezt eddig senki sem tudta bizonyítani.
– Ezek szerint mindegy, hogy valaki tömbvidéken vagy épp szórványvidéken él magyarként?
– Mindenhol vannak, akik identitást váltanak. A különbség az, hogy a tömbvidéken azért akar valaki megszabadulni az identitásától, mert veszélyesnek és hátrányosnak tartja. A szórványvidéken viszont „megtagadó” viselkedést mutat: magyarsága már nem érték számára, nem fontos neki. Ez két különböző attitűd. A nyelvhasználat is fontos tényező. Pozsonyban gyakori jelenet, amikor két magyar szlovákul szól egymáshoz. Egyfajta hasonulási vágy is van e mögött. Az emberek mindig ahhoz szeretnének hasonulni, akiről úgy gondolják, hogy a javak birtoklója. Ez általában a többség, a mi esetünkben a szlovák nemzet.
– Ön hogy gondolja, eljön az idő, amikor trendi lesz magyarnak lenni? Vagy továbbra is folytatódik a szlovákosodás?
– Ez attól függ, hogy a magyarság mennyire marad érték. A trendi az már egy következő fokozat. A szlovákiai politika fejlődése is befolyásolja ezt. Kotlebáéknak most a romák az elsőszámú ellenség, de nem tudhatjuk, hogy ez mikor változik meg. Az ember normális körülmények között reggel nem azzal kel, hogy „én magyar vagyok”. Akinek érték a magyarsága, az magyar marad. Végső soron az identitásváltás mindig az egyén saját döntése. Nem bizonyított tény, hogy aki magyar iskolába járt, az kevésbé boldogul. És ezt tudják azok a szülők is, akik szlovák iskolába íratták gyermeküket. Ahogy azt is, hogy ezzel a szlovákság felé terelik a gyereket. Sokan persze úgy érzik, hogy döntésüket meg kell ideologizálniuk. Ilyenkor mondják azt, hogy szlovák iskolával jobban fog érvényesülni a gyerek. Újabban az egyik „kedvenc” érv, hogy a szlovák iskola jobb, mint a magyar. Ami lehetséges. Honnan tudják? Erre már nem tudnak válaszolni.
– Hogy látja a jövőt?
– Pozsonyban az utóbbi hónapokban valahogy bátrabban szólalnak meg magyarul az emberek. Például a pincérek vagy a nővérek, eladók is, de ez egyelőre csak egy rövid távú megfigyelésem. Mit hoz a jövő? A mostani világpolitikai események, úgy tűnik, afelé fogják terelni az embereket, hogy a saját értékeiket jobban tudatosítsák. Például a lassú étkezés mozgalom is – azt egyél, amit megtermelsz – a saját gyökereinkhez térít vissza. Mindez más téren is előjöhet. Az emberek egy része, beleértve a fiatalokat is, visszatérhet a konzervatív értékekhez. Kell egy bizonyos szintű konzervativizmus ahhoz, hogy az ember megtartsa önmagát. Nem lehet mindig mindennek kinyílni! Akkor olyanok leszünk, mint egy kas, amelyből a víz mindent kimos, és nem marad benne semmi. Így válhat valaki gyökértelenné. Elképzelhető, hogy a jövőben megnő a nemzeti identitás értéke, s akkor a döntéseink is változhatnak. Nem valószínű, hogy ez megfordítaná a magyarság fogyását Szlovákiában – de biztos, hogy lassíthatná.
