Az ügyes bajos dolgait intéző polgár hangosan, bátran kopog a polgármesteri titkárság ajtaján. Nem szorong, mert tudja, hogy itt érte vannak. A titkárnő meghallgatja, útbaigazítja. Magyarul! Hogy ez fikció? Sok helyütt, sajnos, igen, nem úgy Nagykaposon.
– A magyarság itt, a „végeken” szétszórtan él. Ezért nagy gondot fordítunk nyelvünk megőrzésére – mondja Petrikán Péter polgármester. – És azt hiszem, jó úton járunk, hiszen Nagykapos 9800 lakosának még mindig a 70%-a vallja magát a kisebbségi nemzethez tartozónak!
Petrikán Péter
– Akkor a magyar iskolák pedagógusainak nem kell attól tartaniuk, hogy egy szép napon bezárják az iskolák kapuit.
– Nálunk nem. Négy évvel ezelőtt volt egy mélyhullám, de annak demográfiai okai voltak. Azóta mindkét magyar tannyelvű alapiskolánkban emelkedik, illetve stagnál a diákok száma. Úgy 650 magyar anyanyelvű diák kezdte meg az idei tanévet. Sőt, sikerült elnyernünk a Regionális Operatív Program 1.41 millió eurós támogatását az Erdélyi János Alapiskola külső és belső felújítására. Amikor elkezdtük a pályázat kidolgozását, a szkeptikusok azt hajtogatták: feleslegesen kilincselünk. Egy ilyen kis városkában létjogosultsága sincs két magyar alapiskolának, nemhogy jogalapja egy ilyen mértékű támogatáshoz! S kinek lett igaza?! Ami aggasztó, az a gimnáziumi osztályok sorsa.
A helyi gimnázium kétnyelvű, de nyolcosztályos évfolyamok csak szlovák nyelven indulnak, így a jobb képességű magyar diákok ingázni kényszerülnek Királyhelmecre. Sajnos, a magyar iskolák kérvényeit nem kezelik rugalmasan a megyén.
– A diplomásoknak csak a töredéke tér vissza Kaposra, nagy az elvándorlás…
– Ez az orvosi ellátásban jelent gondot. De próbáljuk az orvosokat motiválni. Például annak az orvosnak, aki itt szakrendelőt kíván nyitni, térítésmentesen biztosítunk városi ingatlant. Eddig hárman éltek a lehetőséggel, így nyílt egy-egy új gyermek- és idegorvosi szakrendelés. Ezenkívül városi támogatással kialakítottunk egy rehabilitációs intézetet. Szeretnénk elérni, hogy a lakosságnak legalább betegen, kiszolgáltatottan ne kelljen utaznia. Sokan ingáznak így is a munkahelyekre.
– Szlovákiában a munkanélküliség 13% körül mozog, míg nálunk megközelíti a 30%-ot! De ez nemcsak a mi problémánk, hanem az egész keleti régióé. És nyugati beruházók megjelenésében nem reménykedhetünk, mivel sem a helyi, sem pedig a Pozsonnyal összekötő infrastruktúra nem kielégítő. Nagykaposnak van egy előnye: a szélesvágányú vasút, amely Ukrajnával, Oroszországgal köt össze bennünket. Jelenleg az oroszokkal egy logisztikai központ létrehozásáról tárgyalunk: ez új munkahelyeket teremtene. Azoknak az átképzését pedig, akiknek nem verseny- és piacképes a szakmájuk, igyekszünk támogatni. De nem könnyű, mert sokan rezignáltak, nem érdeklődnek: elszoktak a munkától, ami azelőtt keretet adott az életüknek.
– A roma lakosságot pedig még a közhasznú munkákba sem tudjuk bevonni! A lakosság egytizede tartozik a roma etnikumhoz, ami nem nagy szám, de nagy részük nem akar dolgozni. Van a városon kívül egy negyed, ott élnek. Az új társasházakat rövid idő alatt szétszedték, minden mozdítható berendezést eladtak belőlük, az ablakkeretekkel befűtöttek, és most a nyíláson szórják ki a szemetet. Dolgozunk egy tervezeten (egy közösségi központ kiépítését tervezzük), amellyel a szocializációjukat szeretnénk elősegíteni.
Szerencsére rengeteg ambiciózus, tettre kész ember tevékenykedik körülöttem, akiknek fontos Nagykapos jövője! A helyettesem, Boczán Ferenc például a nyári kulturális programok szervezésében vállalt oroszlánrészt.
– Az egyik ilyen nagyszabású akciónk a kétnapos lecsófesztivál keretei között megszervezett lecsó-folk volt. Ez a régi citeratalálkozók formabontó folytatásaként jött létre, ahol is a magyar népzenét és annak sokszínű előadásmódját igyekeztünk bemutatni (a hagyományos citerazenétől a manapság olyannyira divatos világzenéig). Szeptemberben pedig a nyolcadik alaklommal megrendezett Mécs László Emléknapoknak voltunk a házigazdái. Rendszeresen igyekszünk olyan programokat szervezni, amelyek elmélyítik bennünk az összetartozás érzését. Mert csak így maradhat meg itt a végeken a magyarság!
