A Facebookot megtöltik a gyerekeket etető, a gyerekekkel játszó, sportoló, sétáló, nevetgélő apák képei. Éppen olyan mesterkéltek, mint azok a nők, akik a trendi fotókon mosolyognak. Ma divat lett apának lenni!
A férfi szakállt növeszt, slim nadrágot húz, és gyerünk a játszótérre, ahol magához hasonló férfiakkal találkozik. Egy ilyen férfi reggeltől estig a gyerekkel foglalkozik (mindez érzelmes képeken dokumentálva a Facebookon). Persze, az apák szeretik a gyerekeiket. Nagyon. Pont azért úgy intézik a dolgot, hogy a „lamúrból” jó fénykép kerekedjen.
(© David Storey)
A mai férfi olyan, amilyennek lennie kell
A mai apák valóban babakocsit tologatnak. Bezzeg a nagyapák! Ők olyan korban éltek, amikor a macsó voltdivatban. A macsó igazi férfi (volt), mindent előteremtett, és mindenre tudta a választ. A női munkák nem érdekelték, a gyerek is – persze, a fiúgyerek! – csak annyira, hogy elvihesse a focimeccsre, hiszen „férfit kell nevelni belőle”. A macsó ma egyet jelent a „korlátolt fazonnal”.
Vajon valóban megváltozott-e a világ?
A felmérések azt mutatják, hogy valóban változik a világ, de lassan, és csak egy icipicit. Igaz, hogy az apák többet vannak együtt a gyerekeikkel, mint pár évtizeddel ezelőtt, de a forradalomtól még messze vagyunk. Ha tehát az anyuka még mindig bezárva érzi magát a négy fal közé – jól érzi. A gyesen levő férfiak sokkal kevesebben vannak, mint amennyit írnak róluk az újságokban. A kutatások megállapították, hogy azok az apák, akik jelen vannak a szülésnél, többet törődnek a gyerekükkel. Ugyanis azok a férfiak, akik hajlandók jelen lenni a szülésnél, eleve jobban kötődnek leendő gyerekükhöz – azért is mennek be a szülőszobába.
Egy másik felmérés szerint a mai apák valóban többet törődnek a gyerekeikkel, mint a régi apák. Ezek az apák a „harmincnégy éves korig” kategóriába tartoznak, tanultabbak a régieknél (legalább középiskolát végeztek), s tudott dolog, hogy minél műveltebb egy férfi, annál nagyobb benne a hajlandóság, hogy segítsen a feleségének.
Az ún. új vagy más apák nem félnek átvenni a női szerepeket: nem esik le ettől a fejükről a korona. Nem szégyellik kitörölni a gyerek fenekét. Egy férfi pár évtizeddel ezelőtt pedig még papucsférjnek érezte volna magát az ilyesmitől.
A szemlélet mára valóban megváltozott. Ámde: a felmérések azt is elárulják, hogy a férfiak legszívesebben a tévét nézik a gyerekeikkel, nem szeretnek orvoshoz járni velük, és nem ők vesznek ki szabadságot, hogy ápolják beteg gyereküket. Még nem volt rá példa a történelemben, hogy valaki, akinek a kezében hatalom van, önként lemondjon róla. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nők a jogaikat kénytelenek maguk kiharcolni, a családon belül is – és nem hagyatkozhatnak arra, hogy a rendes apák majd ezt megteszik helyettük. Nem teszik meg. Egy átlagos mai háztartásban a férfiak a munkák 21 százalékát végzik el, a többi a nőkre marad. Beszélhetünk mi értékváltozásról, a végeredmény mindenképp az, hogy a házaspár közül az egyik – az esetek legtöbbjében a nő – kénytelen otthon maradni a gyerekkel néhány száz euróért. Miközben a másik félnek keményen kell dolgoznia, hogy valahogy előteremtse a család normális működéséhez szükséges pénzt. A legrosszabb felállás az, amikor egy fizetésből fizetni kell a jelzálogkölcsönt, és meg kell keresni azt a pénzt is, amitől a másik fél a gyes alatt elesik. S nem vita tárgya, hogy ki maradjon otthon a gyerekkel, amikor egy férfi átlagfizetése plusza gyermekgondozási segély nem elég ahhoz, hogy a család emberhez méltó módon megéljen.
Svédországban, a földi paradicsomban sem azért mennek gyesre a férfiak, mert imádják a gyereket, hanem azért, mert sok esetben a nő keres többet, s könnyebben megélnek, ha ő dolgozik.Tehát valóban újfajta, gondos apák szaladgálnak körülöttünk? Nem állíthatjuk. Mindössze annyi történik, hogy ahogy liberalizálódik a társadalom, úgy változik a szülők és a gyerekek egymáshoz való viszonya. A nők nem kívánják ugyanazt az utat bejárni, amit anyáik tapostak. Olyan férjet vagy társat keresnek, aki hasonlóképpen gondolkodik, mint ők, s aki meg tudja fogni a fakanalat, s nem tehetetlen báb, ha nincs mellette „az asszony”.
A mai apák többet foglalkoznak a gyerekeikkel, mint a régiek, és elismerik, hogy a nőnek is van joga ahhoz, hogy a saját életét élje, és elképzeléseit (önmagát) megvalósítsa. (Ez jó, jó!) Ez azonban nem jelenti azt, hogy annyival többet is segítenek, mint a régi férfiak. A családon belüli szerepek elosztása még általában hagyományos. Az apák annyit foglalkoznak a gyerekkel, és annyit segítenek a házimunkában, amennyire a feleség rá tudja venni őket. Szép szóval vagy mosollyal.
A férfiak szerencsére kezdenek rájönni, hogy ha nem törődnek a gyerekkel, az nem a férfiasság jele, hanem inkább szégyen.Tehát: jó úton járunk. S lesz ez még másképp is.
Sok mindent csak a végén tanulunk meg. Például azt is, hogy a gyerekek elmennek, kirepülnek. Pedig olyan jó volt gondoskodni róluk: ez adott értelmet az életünknek. Ketten voltunk egyek, a gyerek nem csupán velem, hanem az én érzelmi légteremben is élt. S mától fogva nincs, mert becsukja előttem az ajtaját, kamaszodni kezd. S innentől kezdve én csak egy ósdi szülő vagyok.
