Minden, ami egyszer elkezdődött, véget is ér – s ez alól a női termékenység sem kivétel. Tudunk-e a változókorra úgy tekinteni, mint egy új lehetőségre? A témáról Lauter Adrienn tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk.
Előbb-utóbb minden nő életébe beköszönt a változókor, aminek a következményeit mindannyian tapasztaljuk… De vajon mennyire kell komolyan venni az ilyenkor jelentkező tüneteket? A kérdésekről Dr. Belső Nóra (Budapest) pszichiáter szakorvossal beszélgettünk.
Amikor két nő találkozik, előbb-utóbb szóba kerül a szülésük. Nem kevésbé fontos téma a változókor is – erről azonban a nők nem szívesen beszélnek. Tulajdonképpen mit tudunk erről a menopauzának nevezett néhány évről?
A nő számára sokáig a család egyben tartása volt a legfőbb parancs. A Nyugat mítosza az, hogy „bármi lehetsz”: pedig csak annyi lehetsz, amennyi benned van.
Hiába vált nyitottabbá a világ, a női változókort máig tabuk sokasága övezi. Sokunkban éppen ezért fel sem merül, hogy félelmeinkkel és tüneteikkel nem vagyunk egyedül. Ahelyett, hogy hallgatásba burkolózunk, akár egymás kezét is foghatnánk…
A menopauza egyszer minden nő életébe beköszönt. Ha beszélünk róla – máris könnyebb lesz! Mert általában nem könnyű. Azért is, mert nálunk az égvilágon senki nem foglalkozik vele – csak a nőknek fáj, akiknél leomlik a hormonok védőfala.
A nő legnagyobb ellensége a csontritkulás – vallja Lengyel Zsuzsanna. Egyben azt mondja, hogy van élet a klimax után is, sőt, jó és még jobb élet is jöhet!
