Bizonyára több Olvasónk tapasztalta olaszországi, spanyolországi stb. útja során, hogy ezen országokban a déli órákban szinte minden zárva tart. Ez a déli szieszta ideje.
A megnevezés eredete a latin „sexta hora” (hatodik óra) szavakban keresendő: az ókori római időbeosztásban ez jelentette a délidőt. Európa déli, mediterrán országaiban ilyenkor van a legmelegebb. Évszázadok óta ez a pihenés, az alvás, szunyókálás ideje. Szépapáink idejében a mi tájainkon is dívott az ebéd utáni szunyókálás, függetlenül a kinti hőmérséklettől. Persze, csak azok körében, akik ezt meg is engedhették maguknak.
Gustave Courbet festménye a sziesztáról (© DIRECTMEDIA)
A minap a kezembe akadt egy kétszáz évvel ezelőtt, 1816-ban kiadott kis „egészségnevelő” könyvecske. A szerzője a balonyi (csallóközi község) katolikus pap, Pucz Antal volt. A derék plébános paptestvérei okulására írta a könyvet. Arról értekezett, milyen életmódot kövessenek a papok, hogy egészségüket megőrizzék.
Az étkezést követő tanácsok ismertetése után így folytatja: „Ebéd után egy keveset aludni lehet-e? Ha ez szokásba ment, és oly könnyen nem lehet félbehagyni, lehet folytatni, csak az álom hosszas ne legyen és ne ülve történjen meg, aztán pedig járás, kelés el ne maradjon.”
Mai nyelvre lefordítva: ha valaki megengedheti magának az ebéd utáni sziesztát, lelkiismeret-furdalás nélkül feküdjön le egy kicsit, ám utána „járjon-keljen”, azaz mozogjon.
Pucz atya tanácsát természetesen nem kultúrtörténeti érdekessége miatt elevenítettük fel – a szieszta haszna/károssága ugyanis azóta is vita tárgya mind a laikusok, mind az orvosok körében. Nos, úgy tűnik, a vita a haszon irányába dől el...
2015-ben az európai szívgyógyászok (kardiológusok) londoni konferenciáján meglehetősen nagy feltűnést keltett egy görög kardiológus előadása. Közel négyszáz magas vérnyomásban szenvedő betegénél követte figyelemmel a délutáni alvás hatását. Úgy találta, hogy a sziesztázók vérnyomása napi átlagban 5%-kal alacsonyabb volt, mint azoké, akik nem pihentek le ebéd után. Hosszú távon pedig azt látta bizonyítottnak, hogy a délutáni alvók körében a magas vérnyomás kevésbé károsította az ereket és a szívet. Közérthetőbben: a sziesztázók ritkábban kapnak szívinfarktust!
Az ellenvetésre, hogy az 5% nem valami nagy csökkenés, a görög szívgyógyász azzal érvelt, hogy korábbi tanulmányok már igazolták: ilyen, aránylag kis csökkenés is mérsékli az ér- és szívrendszeri betegségek kockázatát. A görög kutatás kapcsolatot talált a délutáni alvás hossza és a magas vérnyomás szintje között is. A hatékony vérnyomáscsökkenéshez legalább egy óra hosszúságú alvásra van szükség. Az ennél rövidebb ideig pihenőknél a vérnyomás értéke alig csökkent.
A szieszta egyik hazájában, Görögországban született tanulmány tehát megerősíti a kétszáz éves laikus (papi) tanácsot: aki teheti, ebéd után pihenjen, aludjon egy órácskát. Fontos, hogy ez igazi pihenés, alvás s ne csak „lopott”, ülő helyzetben, asztalra borulva folytatott szunyókálás legyen. A lelepleződéstől való félelem ugyanis stresszhelyzetet teremt – s ez már nem csökkenti, hanem emeli a vérnyomást. A szieszta tehát a tájainkon is egyre terjedő mediterrán diéta hasznos kiegészítője lehet(ne).
