Manapság egyre több „kerek” gyerkőcöt látni. Nem csupán súlyfelesleget cipelnek magukon, hanem már az elhízás határát tapossák. Az elhízás egészségre gyakorolt káros hatásait ismerjük (akár cukorbetegség is kialakulhat belőle).
Van ebben egy paradoxon: a mai gyerek ideje nagy részét az iskolában tölti, ahol nem feltétlenül fér hozzá az egészségtelen ételekhez vagy az úgynevezett „szemét kajához" (hisz nem áll minden sarkon McDonald’s.) Mégis sok a túlsúlyos gyerek. A tízóraival van a gond? Vagy a menzával? Írásunkban az iskolai menzát járjuk körbe.
Az iskolai étkezési szokásokról és a jóízű tízóraikról beszélgettünk Presinszky Király Ágnessel (Feketenyék), aki úgymond, benne van a sűrűjében. Ágnes gyakorló pedagógus a hidaskürti alapiskolában – és napi két tízórait csomagoló anyuka. Olyan anyuka ő, aki okosan főz, például pártolja a szezonalitást az étkeztetésben: hisz már eleink is így étkeztek, azt ették, ami körülöttük megtermett. Épp ezért a mi szervezetünk számára is barátságosabb a hazai hús, zöldség és gyümölcs, mert sejtjeink ebből épültek fel. A tanító néni olyan lelkesen mesél a menzás ételről-italról, hogy közben én is megéheztem. Ez azt jelenti, hogy az ő iskolájában kitűnően főznek.
– Igen, nálunk nagyon jól főznek! – kezdi. – Imádok ebédre járni, az ebéd a napom fénypontja. (Nevet.) A kollégáim is hasonlóan vélekednek.
A konyhafőnöknőnk és a szakácsnők tényleg komolyan veszik a munkájukat, változatos és finom ételeket főznek nap mint nap. Persze, azért nem mindenhol ilyen szerencsések a gyerekek. Vannak olyan iskolai étkezdék is, melyeknek kifejezetten rossz a hírük.
– Amikor én jártam menzára – még tíz évvel ezelőtt –, akkor a tofuról, a kuszkuszról, a bulgurról még nem is hallottunk. Most meg már a sulimenza étlapján szerepelnek...
– A sok zöldség, marhahús, csibe, disznóhús mellett modern ételek is tányérra kerülnek, amolyan reformkonyhások. Az étlapon köretként nem csak burgonyát, rizst, tésztát, esetleg tarhonyát kapnak a gyerekek, hanem kuszkuszt és bulgurt is. Sőt, szezonban tökkrémleves van, pirított tökmaggal megszórva. Szerintem fontos a szezonalitás előtérbe kerülése, hisz eleink is így étkeztek. Egyébként a hét minden napjának megvan a maga étele. Hétfőn tésztanap van, pénteken főzelékes nap... A mi menzánk rendszerezett és változatos.
– Díjazzák a gyerekek a változatosságot? Sokan járnak ebédre?
– A többség igen, bár a levest gyakran kihagyják. Úgy kell noszogatni őket, hogy szedjenek abból is. Pedig a levesek mindig nagyon finomak: zöldséglevesek, krémlevesek, húsleves... Ráadásul a mai gyerek válogatós! A zöme minden ételt maradék nélkül elfogyaszt, de sok a fanyalgó, meg az a gyerek, aki minden ételt megturkál. Főképpen a kisebb gyerekek fintorognak az étel fölött, talán azért is, mert az ő ízérzékelésük még kezdetlegesebb. A főzelék pedig minden menzán rémálom. Bezzeg a nagyobbak, akik növésben vannak, ők aztán mindent megesznek! Lelkesen habzsolják a rántott húst, a pizzát – mert néha az is készül nálunk – és a spagettit. Ezek az ételek a legkapósabbak.
Presinszky Király Ágnes
– Azok a gyerekek, akik csak túrják az ételt, a nagy részét kiöntik, otthonról hozzák ezt a válogatós természetet?
– Érdekes kérdés. Sok esetben otthon nem főznek változatosan a szülők, a gyerek ezért disztingvál, mert azért a más ízeket szokni kell. De például az én fiam is azok közé tartozik, akik túlzottan nem rajonganak a menzáért, pedig otthon mindent megeszik.
– Nem olyan régen olvastam, hogy egy átlagos család 25-30 ételt főz körbe és körbe. Ennyi étel van az anyuka fejében. Ezek után nem csoda, hogy az új fűszer ijesztő a gyereknek.
– A rozmaringos burgonyát biztosan a tányéron hagynák, mert az egy idegen íz. Persze, a felnőtteknél sincs ez másképp. Én például a curryvel voltam így, nem tudtam megszeretni. Eleinte a bazsalikomtól is idegenkedtem. Valószínűleg mi itt gasztronómiailag zártabb vidéken élünk, még félünk az újdonságoktól.
– A sorozatokban mindig úgy ábrázolják a menzákat, hogy ott áll egy szigorú, hajhálós néni, aki egy hatalmas üstből meri a trutyit a tálcákra. Pedig nem ez a valóság...
– Nem. A jó menzán szigorúan betartják az előírásokat. Például még azt is szabályozzák, hogy mennyi sót lehet használni az ételekben.
Nem szabad például vegetát használni, mert ízfokozót tartalmaz. Csínján kell bánni a fűszerezéssel. Ilyenkor van az, hogy a gyerek sótlannak találja a granatírt.
– Aztán ezt az idegenkedést az egyik gyerek átragasztja a másikra?
– A véleményvezér a menzán is befolyásolja a többieket. Meg aztán ma mindenki siet, a gyerekek is: ha az egyik fél fenékkel lelóg a székről, akkor a többi is kapkodni kezd, mert nem szeretnének semmiről sem lemaradni. Így gyakran meg sem eszik az ételt.
– Engem leginkább a desszert motivált arra, hogy türelmesen végigegyem a menüt. Ma mi szerepel az itallapon?
– Van, hogy kapnak valami édeset, müzliszeletet, pudingot, kis bébipapit. De főleg gyümölcsöt, körtét, almát adnak fel a menzán, mert az az egészséges. Inni leginkább vizet vagy tejet kapunk. Vagy vizet citromkarikával, de azért van limonádé is.
– És mi van azokkal, akik egyáltalán nem járnak ebédre? Nekik mit csomagolnak a szülők a hosszú napra?
– A többség hozza a tízórait, vagyis főleg kiflit, szendvicset, mivel nincs automatánk, se iskolai büfénk. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a gyerekek leginkább a gyorsételt keresik, az édességeket, az édes italokat. Én nagyon tudom díjazni, mikor a szülő készít és csomagol a gyereknek. Ezzel spórolásra és egészséges életmódra tanítja a csemetét. Viszont egy felmérés szerint nagyjából százból két szülő csomagol tízóraira saját készítésű szendvicset.
– Nálunk volt iskolai büfé, és árultak gyümölcsöt is, de csak rövid ideig, mert senki nem költött gyümölcsre. A hot dog, a csoki, a szénsavas üdítő fogyott. De ha jó a menzás étel, nincs egészségtelen büfézés, akkor mitől hízhat meg a gyerkőc? Attól, amit otthonról hoz?
– Vannak igazán lelkiismeretes szülők, akik tényleg igyekeznek egy jó tízórais dobozt összepakolni, gusztusos szendvicsekkel, gyümölccsel – persze itt-ott „kifigyel” egy kis csoki is. Tapasztalatból tudom, hogy nehéz változatosnak maradni. Persze, ma már a netes oldalakról is elleshetünk ötleteket. Azonban sok szülő a tízórait előre csomagolt szendvicsekkel, bagettekkel oldja meg. Néha-néha felbukkan a legfőbb ellenség, a csipsz is – bár már meglehetősen ritka. Inkább az italokkal van gond, a cukros üdítőkkel. Sajnos kevés gyerek hoz tiszta vizet, esetleg teát. Pedig ma már azt mondják a tudósok, hogy a sok édes lötty az agyra is hatással van, és cukorsokkot is okozhat.
– És mi a helyzet az energiaitalokkal? Manapság már olyan gyerekek kezében is Red Bullt látok, akik alig érnek a vállamig. Pedig nem vagyok egy óriás...
– Vannak iskolák, ahol még a kóla is tiltva van. Régebben az iskolánkkal szemben működött egy kis élelmiszerbolt (mára bezárt), ahol iskola után megvették a gyerekek a tilos italokat. Persze, megpróbálkoztak vele, hogy az energiaitalt becsempésszék az iskolába. Szerintem nem a cukros üdítő a gyerekkori elhízás fő oka – hanem a mozgáshiány. A gyerekek egész nap ülnek az iskolában, majd otthon a számítógép előtt. A járvány alatt a tanulók nem használhatták a tornatermeket. Ehelyett elméletben tornáztak, ami elég vicces volt. Végszónak talán annyi: igen, mi, tanárok is beszélhetünk a táplálkozásról meg az egészséges életmódról a gyerekeknek. Például az osztályfőnöki órán és a biológián, ugyanakkor fontos a minta is, amit a gyerek otthon lát.
