Az utóbbi években egyre többször jelenik meg egy új fogalom: a mesterséges intelligencia (angolul artificial intelligence, ebből a rövidítés: AI). A mesterséges értelem – ez lehetne a szebb magyar neve – betört az orvoslásba, az egészségügybe is.
Több definíciója létezik. Az egyik meghatározás szerint AI-nak nevezzük a gép, parancssor vagy művi úton létrehozott tudat által megnyilvánuló „értelmet”. Egy magyar orvos-nyelvész szerint érdemes lenne az okostelefon mintájára bevezetni az „okosszámítógép” fogalmát, amely a technikailag legfejlettebb megoldást jelenti. E megoldás során a gépbe a beteg személyi adatai és laboratóriumi értékei mellett algoritmusokat (folyamatábrákat), műveletek sorát, szakirodalmi vonatkozásokat is betáplálnak.
Ezek eredményeként diagnózishoz és kezelési javaslatokhoz, műtéti beavatkozásokhoz juthatunk. Az így „betanított” gép, tehát az AI az emberi agy szerepét utánozza, sőt képes agyunk esetleges hibáinak felismerésére és kijavítására. De figyelem! Az AI nem az emberi agy képességeinek pótlására vagy leváltásra jött létre. Az okosszámítógép csakis segédeszköz lehet, nem helyettesítheti az orvosi képességeket!
Hogy jobban megértsük e „segítség” lényegét, maradjunk a nőgyógyászatnál. A méhnyakrák a 35–45 közötti korosztályban a leggyakoribb – évente kb. 600 eset kerül az orvosok látókörébe –, ám sajnos az esetek fele már a betegség előrehaladott szakaszában van. Pedig itt hatványozottan érvényes, hogy a korai diagnózis, felismerés életet ment.
S hogy jön ide az AI? A szűrővizsgálat során végzett citológiai vizsgálat nem a legtökéletesebb módszer: az esetek 15-20%-ában nem ismeri fel a rákot megelőző állapotot, azaz az orvos ún. álnegatív eredményt kap. Nos, ebben segít az AI: a lehető legkisebb mértékre csökkenti a citológiai tévedés rizikóját.
Vagyis „figyelmezteti” a mikroszkópos vizsgálatot végzőt a „nem normális” (vagyis később rákossá válható) sejtekre az egészséges sejtek tengerében. Tehát néha éppen ez az AI által nyújtott lelet segít felismerni a méhnyakrákot a korai, gyógyítható szakaszában.
Hasonló segítséget nyújthat a vastagbéltükrözés (kolonoszkópia) esetében is. Ez tehát valójában áldás, de mitől, mikor lesz az AI átok? Azáltal, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatban súlyos erkölcsi kérdések is felmerülhetnek. Íme néhány, orvosi konferenciákon már felmerült kérdés: Ki határoz végső soron, mennyiben „felelős” a döntéseiért a gép? Mit szabad az orvosnak elfogadnia?
Többen ugyanis arra hivatkoznak, hogy a gépre hagyatkozva az orvos agya ellustul, leszokik az elmélyült gondolkodásról. Hivatkozhat-e az orvos a számítógépre? Természetesen ezek a kérdések nemcsak erkölcsi problémát jelentenek, hanem szükség lesz mihamarabb a jogi háttér szabályainak kidolgozására.
Maradjunk azonban optimisták! Az AI megjelenésével nagy lehetőség nyílik a minőségibb, biztonságosabb, hatásosabb és „személyre szabottabb” orvoslás elterjedésére. Orvosainknak azonban nem szabad elfelejteniük: figyelmük középpontjában a betegeknek kell maradni!
